Autók, amik egyáltalán nem is léteznek: számítógépes, mobilos játékok izgalmas virtuális járműveiből szedtük össze tíz kedvencünket ebben a válogatásban. Mivel ezt a cikket én írom, az én kedvencemmel kezdem, ami az Interstate ’76 nevű játék
Picard Piranhá-
-ja. A játék neve természetesen nem a készítés évére utal, az Activision ’97-ben jelentette meg az 1976-ban lenullázódott alternatív amerikai civilizáció romjain száguldozó szőke bajszos, Magnum-napszemüveges macsó és mikrofonfejű fekete barátja kalandjait. Akkori szemmel elképesztően modern volt a játék, lehetett lőni a kocsival, de a kocsiból is, látványosak voltak az átkötő animációk a küldetések között, lehetett csak úgy cirkálni a játéktéren, versenyezni, és ilyen menő járgánya volt a főhősnek:
A játék sikerén felbuzdulva két év múlva az Activision kiadta az Interstate ’82-t, de bár ne tette volna. Már a lemez borítójáról sütött, hogy most nem sikerült elkapni az érzést – egy bugyuta és leegyszerűsített vacak lett a második rész. Nem is teszem ide a képet, annyira gagyi, de a galériába azért beraktam ezt a borítót.
Már a mai kor szülötte a mobilokra írt, most is letölthető zombigázolós, pénzgyűjtős, autó- és fegyverfejlesztős játék, a Zombie Highway, pontosabban ennek kicsit finomabb, jobb második generációja, a Zombie Highway 2. Ha elég pontot gyűjtöttünk, átülhetünk az Audi Q5-ről mintázott alapkocsiból a
The General-
ba, annak is a „zombified” változatába. Pengék, acélredőny, tetőkibúvó és nitro, nitro, nitro, hogy nagyobb tempóval csaphassuk szét a zombikat az útszéli autóroncsokon:
NFS Most Wanted – BMW M3
Ami engem illet: ha már játék, ne is legyen semmi köze a valósághoz! De nem mindenki van ezzel így, ezért nem haltak éhen a különböző technikai sport-szimulátor szoftverek fejlesztői. Norti kollégát például a 2005-ben bemutatott Need For Speed – Most Wantedből fogta meg annak idején a BMW E46-os M3-asának virtuális modellje:
Stunts Porsche 911
Vezető szerkesztőnk, Zsolti még egy pixelesebb világban szeretett bele egy valódi autó bitekből felépített változatába. Mai szemmel már nagyon mosolyogtató az 1990-es Stunts, de a maga idejében tényleg együtt dőltünk ezekkel a furán mozgó képernyő-autókkal a kanyarban:
Halo 3 Warthog
Jóval korszerűbb és minden valós alapot nélkülöz a 2007-es Halo 3 Varacskosdisznója, azaz a Warthog. (A jármű már a Halo első részében is szerepelt, csak akkor még nem volt ilyen kívánatosan kimunkálva.) Nincs, aki ne akarná megjáratni ezt a könnyű kis katonai terepjárót egy szörnyektől hemzsegő mocsárvidéken – feltéve persze, hogy a valóságban is olyan könnyen újrakezdhetjük a kalandot, mint a játékban, ha kivégez minket egy Covenant-osztag:
Csak epizódszereplő, de nagyon impresszív jármű a 2004-es
Half Life 2
mindenen átgázoló roncs-izomautója. Csak egy-két rövid akció idejére kell igénybe venni ezt a lomot a játékban, de én istenbizony járnék vele minden nap (ha nem esik, és ha fizeti valaki a benzint, meg a kenőpénzt, hogy átmenjen a kocsi a vizsgán). A kép után egy rövid videót is beágyaztam, 2:00-tól jön a felelősségteljes gépjármű-használat.
A Mars Bike Space Race
egy elég ergya, idétlen kis játék (volt), iPhone-ra, iPad-re írták. Amolyan kényszerpályás, csőben suhanós sávváltós-kikerülős-gyűjtögetős hülyeség, nem is a játék minősége miatt citálom ide. Hanem azért, mert a készítőknek zseniálisan sikerült megfogni, hogyan lehet az autóbuzériát átvinni egy kerekek nélküli világba. Hát így:
A Nintendo játékfejlesztőinek ügyességét mutatja, hogy még a Mario-univerzum anti-autós világában is sikerült olyan virtuális versenykörnyezetet alkotni, amelyben egy (rövid) idő után az embernek akkor sem ciki a babakocsiban versenyző Baby Princess vagy az alap-gokarttal hatalmas gombákon átpattogó bajszos vízvezeték-szerelő helyébe képzelni magát, ha amúgy némileg komolyabb kocsik szokták foglalkoztatni a fantáziáját. A
Mario Kart
sorozat minden egyes járművében van valami, ami atavisztikusan hívja meg az autóbuzéria ösztöneit:
Nagyon régi, nagyon gagyi, de aki 1985-ben egy Commodore előtt nekiült játszani vele, talán még ezelőtt a néhányszor néhány pixel előtt is képes volt elképzelni: ő Max Rockatansky, alias Mad Max, aki az
Utolsó V8-
assal éppen igazságot szolgáltatni indul a mekkergűt világban. A The Last V8 zenéjét Rob Hubbard kreálta, javaslom elindítani – akár nosztalgiából (35 év felett), akár azért, hogy lehessen röhögni azon, mit tartottak menőnek a gyerekek ’85-ben (35 év alatt).
És végül egy olyan műfaj, ami a nizzai teherautós mészárlás után sokat vesztett komikumából, de aki játszott vele valaha, érti, miért került ide: a
Carmageddon
autói. Az 1997-es játék és későbbi verziói a céltalan, de nagyon szórakoztató autós pusztításról szól, egyfajta kiterjesztett roncsderbi, melyben az autókon pengék, darálók vannak, és nem csak a többi versenyzőt kell irtani velük, hanem a gyalogosokat is. A szépen kivitelezett mészárlásért extra pontok járnak – nem csoda, hogy Németországban a játékot eleinte cenzúrázták, az elgázolt gyalogosok „robotok” voltak, amelyekből nem vörös vér, hanem fekete „olaj” folyt a német változatban.
Ebből a játékból nem is emelnék ki külön egy járművet, valamennyi kerekes ölőgép figyelemre méltó virtuális masina a maga nemében.
Te melyiket próbálnád ki szívesen?