Top 10: Sivatagi szörnyek

Számos bolond, legkevésbé sem sivatagi körülmények közé illő személyautó között is egészen unikálisnak számított 1981-ben Thierry De Montcorgé luxuslimuzinja. A Corniche nagybetűs anakronizmus volt a terepralin: a homokdűnékkel szemben már-már tiszteletlenül méretes hátsó túlnyúlással vágott neki a harmadjára megszervezett versenynek, főszponzora pedig – mi más egy Rollsnál – a Dior luxusmárka volt, annak Jules nevű új parfümjét hirdette. Egy V8-as Chevrolet-blokkal hajtva meglepő módon az előkelő 13. helyről esett ki az akkor 3350 kilométeres táv nagyjából felénél a kormányrúd eltörése miatt, de végül versenyen kívül eljutott a puccos szedán Dakarig. 170 autóból ez akkor 40-nek sikerült

Vessenek Szalay Balázs Africa Race-re készülő V8-as Opel Mokkája elé az eredményeket mindenek elé helyezők (hamarosan exkluzív anyagaink lesznek az Opelről), hogy nem az 1982-es Dakaron szakaszgyőzelmet is bezsebelő, összetettben akkor második gyári Nivát emeljük ki, hanem ezt a Samarát. A szokásos térhálós csőváz közepében egy 3,6 literes, 300 lóerős Porsche szívómotor dolgozott, pilótának pedig a rutinos Jacky Ickxet vették meg az oroszok, aki a Szovjetunió összeomlása előtt, 1990-ben hetedik helyen hozta be az összkerékhajtású gépet

Mielőtt a kedves olvasó tovább ugrana, hogy érdemi járművekről olvasson, vagy röhög egy jóízűt, lelőjük a poént: ebből a kis nyikhajból bizony két darab a saját két kis kerekén eljutott Szenegál fővárosába, a dakari célba. Lóerőkről, speciális vázszerkezetről, maximális nyomatékról és hajtásláncról ugye nem szükséges írnunk, inkább jegyezzük meg a két FÉRFI nevét, akik örökre beírták magukat a Dakar nagykönyvébe: Marc Simont és Bernard Tcherniavsky (képünkön utóbbi). Oké, igaz, a verseny már rég véget ért, kollégáik a másnaposságot is kiheverték, mire a Vespák célba gurultak

Ugorjunk egyet az időben, a magukba konnektorból energiát szívó járművek világába. 2015-ben következett be az elkerülhetetlen: elektromos autóval vágott neki a Dakarnak egy páros, Albert Bosch és Agustin Pay. A 80 kilósnak mondott, 6000-es fordulatszámon 300 lóerős teljesítményű villanymotor maximális nyomatéka 700 Nm volt, ám hiába szereltek a versenyautó aljába összesen 140 kilowattóra összteljesítményű – és könnyen darabokra szedhető – akkumulátorcsomagot, a sivatagi verseny legcsendesebb hátsókerekes járműve így is csak bő 300 kilométeres hatótávra volt képes. Ami ugye kevesebb egyes napi szakaszok hosszánál. A spanyol csapat az ellenőrző pontokon előre feltöltött akkukra cserélte a lemerülteket – maradjunk annyiban, hogy első próbálkozóként inkább leleményesek, mint sikeresek voltak a srácok

Az előzővel ellentétben igazi bolygópusztítónak számítanak Robby Gordon (korábban) Hummer formájú autói, amelyekkel az elmúlt évtizedben a Dakar egyik legnagyobb közönségkedvencé repítette magát a kerek arcú kaliforniai. Nagyjából azonos alapokon nyugvó hátsókerekes versenygépei leginkább két jellemvonással emelkednek ki a mindenkori mezőnyből. A többnyire hétliteres, V8-as blokkok közel 700 lóerős teljesítményével, és a csővázas versenyautó kívülről elképesztően lágynak tűnő felfüggesztésével. Aki látta már a homokbuckák között 200-zal ide-oda billegni a 47 éves exnascarost, tudja, miről beszélünk

Az egyik legjópofább indulója volt a 2007-es Dakarnak ez az összesen 100 lóerős Kacsa, amely tulajdonképpen egyik hivatalos kategóriába sem illett be, így versenyen kívül próbálkozott. Nem túl sok sikerrel, pedig hajtáslánca a szerény teljesítmény ellenére különlegesnek számított két darab 600 köbcentis motorjával. Igen, két darabbal. Megépítéséhez a 60-as évek első felében gyártott összkerekes CV Sahara adta nyilván az ihletet, amely szintén dupla motoros volt. A Bi-Bip2 nevű csapat mindössze a negyedik szakaszig jutott

Legalább ekkora különlegességként robbant be a 600-as és 800-as kétkerekűek közé 450 köbcentis motorjával, de leginkább és mindenekelőtt összkerékhajtásával (!) ez a hangvillás Yamaha. David Fretigne 2004-ben több szakaszgyőzelmet aratott a hajtott első kerekével nagy sajtófigyelmet generáló motorjával, de a végső győzelem közelébe nem sikerült érnie. A teljesítmény 15 százalékát kapta meg csupán az első kerék, ami nem tűnik soknak, de omlós, puha homokban sokszor kisegítette a rutinos franciát

Első ránézésre, de igazából másodikra sem tűnik könnyed száguldozónak (mondjuk ki: esélyesnek) a már említett Corniche sofőrjének 1984-es agymenése. A Thierry Montcorgéban változatlanul bízó Dior pénzéből a francia háromtengelyes, hatkerekű holdjárót épített a Földre, amelyen a leghátsó tengely még csak nem is volt hajtott, csupán fékeket szereltek rá. Ha valaki ismeri mösziő Montcorgét, szívesen készítünk vele interjút. Amúgy a szikár adatok alapján volt technika versenygépében: Porsche-váltó, Chevy V8-as blokk stb. A célig mégsem jutott el

Az 1986-os Dakarról Thierry Sabine tragikus helikopterbalesetét és a Porsche kettős győzelmét említik egyből a tájékozottabbak. Az alapító világot megdöbbentő halála miatt talán az indokoltnál kisebb publicitást kapott a kor egyik technikai csodája: az összkerekessé alakított, a gyatra afrikai üzemanyag miatt 390 lóerőre lefojtott turbós bokszermotorral hajtott 959-es, amellyel René Metge végig vezetve megverte tőle sokkal nagyobb nevű csapattársát, Jacky Ickxet. A Dakar különféle korszakaiban számtalan győzelmet szerző Mitsubishi harmadik helyezett autója 5 órát kapott az emelt hasmagasságú Porschétól

Nem a múlt, hanem a közeljövő következik. A pár nap múlva induló legújabb Dakar nagy esélyese a Peugeot, olyan kérges tenyerű legendákkal, akik kis túlzással maroknyi hamuban sült pogácsával is nekivághatnának a forró sivatagnak. Stéphane Peterhansel a verseny történetének legsikeresebbje, 6 motoros győzelem után autóba ülve is 6-szor nyert, Carlos Sainz 2-szeres ralibajnok, majd 2010-ben Dakar-győztes, Cyril Despres 5 darab motoros győzelem után harmadszor indul autóval, plusz Sébastien Loeb 9-szeres ralibajnok, aki tavaly már alázta sebességével a Dakar tapasztalt nagyjait. „Autójuk” 4,3 méter hosszú, ehhez képest 2,2 méter széles, 1,8 magas, a tengelytávja pedig pont 3 méter. Hátsókerék-hajtású, hatsebességes manuális váltója V6-os biturbó dízelmotorhoz kapcsolódik, ami 340 lóerős, és 800 Nm a maximális nyomatéka. Ezekkel a versenyzőkkel ezt a gépet kell lenyomni annak, aki a világ leghíresebb terepralijának, a Dakarnak a trónjára készül