10. Monte Carlo
Szezonindító, egyben rekorder a hercegség ralija: 1911 óta szervezi az Automobile Club de Monaco az általában havas-jeges aszfalton zajló, és többnyire vébé-indítót. Részben Monte Carlo kacskaringós utcáin, másrészt kicsit átkanyarodva a francia riviérára. A világ legrégebb óta élő raliversenye sokkal gazdagabb hagyománnyal rendelkezik a tőle, valljuk be, híresebb városi F1-futamnál. A 2. világháború előtt olyan ma már nem létező márkák diadalmaskodtak itt, mint a Berliet, a Delahaye, vagy a Hotchkiss, majd az ötvenes évektől a rali kapcsán manapság furcsán hangzó nevek, a Jaguar, a Mercedes és a Porsche, de a Saab többször lenyomta a mezőnyt. A múlt heti futam egyik éjszakai etapján sajnos tragikus haláleset történt, egy versenyautó kisodródása miatt szakadékba zuhant egy néző.
9. Suzuka
Sporttörténelmet írt Senna és Prost ütközése 1989-ben a Forma-1 mezőnyét azokban az esztendőkben letaroló McLaren Hondával, ám azt már kevesebben tudják rávágni kapásból, hogy a botrányos kakaskodás Suzukában történt. Igen, éppen a Honda házi pályáján, amit 1962-ben saját tesztközpontjának épített a japán márka, vidámparkkal a dolgozói gyermekei szórakoztatására. Semleges – vagy az egyik szupersztárnak szurkoló – nézőként mi kétség kívül életre szóló élményt kaptunk a tévé előtt, a Honda alkalmazottai, és a cég sztratoszférája bizonyára vizes borogatásért kiáltott. Az 5,8 kilométer hosszan tekergőző aszfaltcsík az egyetlen 8-as alakú pálya a Forma-1-ben, ám a pilóták a két bal, és két jobbkanyarból álló S-kombinációért nevezik a világ egyik legjobb versenyhelyszínének. Plusz a jópofától a totálisan zakkantig széles skálán mozgó fanatikus rajongók miatt. Íme, egy onboard Senna autójából, természetesen 1989-ből.
8. Talladega Superspeedway
Az USA egyik igazi botránypályája, és mielőtt valaki rávágná, hogy sosem a pálya kavarja a balhét, érdemes felidézni a 4,2 kilométeres alabamai katlan premierjét. A NASCAR „Bearnieje”, Bill France 1969-ben azzal az ígérettel szervezett futamot, hogy 200 mérföld/órás átlagsebességet (!) teljesítenek majd a pilóták, ám az első tesztek bizonyították: a kor hátborzongató izomautói alá szerelt gumik az aszfalt durvasága miatt 320-as átlagtempóval (km/órában számolva) csak 3-5 kört bírnak ki. Botrány lett, majd pilóta-bojkott, végül b-kategóriás versenyzők indultak. A hamarosan „elátkozottnak” bélyegzett Talladega számos egyéb sztorival érdemelte ki a jelzőt. Például itt szerzett karrierjét kettétörően súlyos sérüléseket – pont a 13-ik helyen autózva – az első afro-amerikai NASCAR-győztes, Wendell Scott. Aztán 1974-ben több autó üzemanyagtartályába homokot szórtak a verseny előtt, másoknak meglazították különféle alkatrészeit, azóta is rejtély az elkövető személye. Három évvel később egy versenyző édesanyját gázolták halálra a VIP-részlegben, máskor tornádó csapott le futam közben, de itt halt meg Dave Allison, aki helikopterrel zuhant a pályára – és még hosszan lehetne sorolni a különös, gyakran tragikus eseményeket. Állítólag ősi indián temetkezési helyre építtette Bill France a pályát, ezért a törzs sámánja megátkozta még 1969-ben. Ja, a hossza is ördögi: 2,666 mérföld.
7. Long Beach
Sokkal vidámabb látványossága az észak-amerikai autósportnak a nem oly’ rég létező Stadium Super Trucks nevű széria, amelynek elképesztő versenyautóiról itt írtunk részletesen. A Long Beach-i aszfaltról mesterséges ugratók reptetik a levegőbe a V8-as álplatósokat, amelyek szökőkút körül kanyarognak, miközben majdnem a fejük felett autópályán hömpölyög a hétköznapi, amcsisan nyugis forgalom. Itt tényleg fölösleges szaporítani tovább a szót, kapaszkodjanak bele a foteljük karfájába, és nézzék meg inkább az alábbi összefoglalót.
6. Interlagos
2016-ban az év versenyét izgulhattuk végig az eső áztatta Brazil Nagydíjat nézve, nincs ember, aki megmondaná a megpördülések és kicsúszások számát. Szerencsére az FIA pár éve a Forma-1-es szezon végén rendezteti a magyar Rohonyi Tamással a nagy múltú futamot, amelyen 2008-ban szívébe zárta az előbb boldogságtól, majd a keserűségtől zokogó Massa-családot a világ. Három hónapja persze már Verstappen-pályának is hívhatnánk, annak ellenére, hogy a köridő-elemzések szerint a vízben Hamilton gyorsabban úszott a 18 éves csodagyereknél. Utóbbi élete első interlagosi diadalával az 1973 óta íródó, és Emerson Fittipaldival kezdődő győztes-listára olyanok után iratkozott fel, mint Lauda, Reutemann és Laffite, a Prosthoz hasonló ifjabbakat most nem soroljuk. Eső vagy napsütés, bármelyikünk hátán felállna a szőr egy komoly autóval abban a célegyenesbe forduló eszméletlen kanyarban.
5. Pikes Peak
Apropó, kanyar, na a Colorado Springs fölé magasodó Pikes Peak nevű hegyre vezető 20 kilométeres úton egészen pontosan 156 van belőle. Kevesen tudják, de az évente megrendezett sprintfutam az USA történetének második legrégebbi autóversenye, 1916 óta létezik. Könyvek sorolják hosszan a járműszörnyeket egyik kanyarból a másikba dobáló híres, vagy éppen világszerte kevésbé közismert, de itt győztes pilóták neveit, mi most csak hármat emelünk ki közülük. 1984-ben első európai győztesként egy francia hölgy, az Audi gyári rali pilótája Michéle Mouton alázta a mezőnyt, amit egy évvel később megismételt, ekkor már 11:25.39-re állítva azt a rekordot, amivel kapcsolatban évtizedekig élt a mondás: sosem megy be 10 perc alá. Aztán jött a szörny egy Suzuki SX4-gyel! Nobuhiro „Monster” Tajima 2006 és 2011 között öt éven át uralkodott a Pikes Peken, az utolsó évben óriási szenzációt jelentő 9:51.27-es idővel, kereken 60 esztendősen. Azóta senki nem mer megdönthetetlen időkről beszélni az 1441 méteres szintkülönbséges alkalmi pályán, csak pénz, paripa és zsoké kérdése az egész. 2013-ban a Peugeot rakta össze ezeket, az ahol elindul, ott lenyűgöző Loeb hajmeresztő 8:13.87-et futott egy 208-asra hajazó, ide épített négykerekűvel. Ez is elérhető, de mi inkább a japán nyugdíjasra emlékezünk az alábbi videóval.
4. Spa-Francorchamps
Jó lenne kerülni a sablonokat egy ilyen összeállításban, de a dobogó közeléből Belgium legendás F1-es pályáját egyszerűen nem lehet lehagyni. Sajnos, amíg nem emelkedünk Jeremy Clarksson szintjére, nem tudunk csapatni az Eau Rouge-ban egy McLaren P1-essel szakadó esőben, maradnak a belső kamerás felvételek abból a kanyarból, amelyben az extra leszorító erővel az aszfalthoz tapasztott Forma-1-es autónál is az a kérdés: padlógázzal megy át a versenyző, avagy elveszi? A tévéből közel sem jön át az aljában állva leginkább felhőkarcolót idéző emelkedő, amelynek kezdetén plusz 1,7 g préseli az ülésbe a fizikailag erre felkészült versenyzőket, míg a hegyecske tetején mínusz 1 g-re vált, azaz súlytalanná válik. Melyik autóbuzinak nincs ott a bakancslistáján?
3. Nordschleife
Szintén tagja a teljesítendő álmokat soroló privát listák élmezőnyének a „Zöld Pokol” néven is elhíresült 24 kilométeres erdei pálya, amelyet 1927-ben adtak át. Azóta többször változott, például Lauda 1976-os megégése után, de a folyamatos biztonsági fejlesztések, és a szigorú szabályok ellenére ma is rendkívül veszélyes, különösen a huszonegynéhány euróért ráengedett civilek törik össze a kedvenceiket. „Félelmetes” – ez az első szava szerkesztőségünk leggyorsabb tagjának, amikor megkérem, jellemezze az általa többször, több különféle erős autóval kipróbált pályát. Végtelenül hosszú, becsapós, lejtős-emelkedős, mindenféle kanyarral izgalmassá tett pálya, amelyen mérete miatt egy körön különféle időjárási körülményekre is fel kell készülni. Nyusziknak, de arcoskodóknak sem ajánlott, amire örökké emlékeztetnek az alábbi felvételek.
1-2. Párizs és New York…
… meg Berlin, aztán Hong Kong, Buenos Aires és így tovább. Szó nincs róla, hogy leáldozott volna a fantasztikus épített pályáknak, azért raktunk első két helyre világvárosokba álmodott versenyeket, mert lenyűgözőnek tartjuk az ötletet, és egyedinek ezek atmoszféráját. Amikor beindult a Formula-E merészen világvárosok utcáira tervezett szériája, az ugrott be, Istenem, mi miért nem tudunk ilyet kitalálni, vagy esetleg csatlakozni hozzá! Túlzás nélkül a világ legjobb autóverseny-lebonyolító emberei dolgoznak a Hungaroringen évről évre, mennyire menő lenne Budapesten is tucatnyi volt F1-es pilótával egy ilyen futam. Ecclestone persze már a ’80-as évek Forma-1-ét is a Hősök tere köré álmodta, jó döntés volt arról lebeszélni, ám az elektromos együlésesek mai küzdelme ennyi sztárral szerintünk simán elférne pár napig a Belvárosban a körülötte pezsgő cirkusszal együtt. Itt a párizsi futam tavalyról, csodás hangulattal.
