Hispano Suiza J12
Izgatottan ültem be a 2010-es Frankfurti Autószalonon a huszadik század első felének ikonikus luxusautó-gyártóját feltámasztani szándékozó ultramodern szupersportkocsiba. Végül semmi nem lett a spanyol-svájci márka újjászületéséből, marad a régi csodák nézegetése. Az 1931-től gyártott J12 orrában nevéhez illően V12-es blokk morgott 9400 köbcentis hengerűrtartalommal, 220 lóerős teljesítménnyel
Horch 853 Cabriolet
Akkor is voltak a luxusnak fokozatai, a trónok harcát a második világháború előtt minden idők egyik legfényűzőbb autójával a Horch nyerte. Szokás a németek Rolls Royce-ának titulálni, de ugyan melyik britet lehetett volna odaállítani a 853-as mellé? Az Audi-rajongók nyilván tudják: a négy karika egyike a Horch
Austin Healey 3000
Triumph, Morris, TVR, Rover – hosszan sorolhatnánk a megszűnt brit autómárkákat, de csak kettőt vettünk be az összeállításba. Az Austin Healey-t 1959 és 1968 között gyártották, hathengeres, 2,2-es motorjának kezdetben mindössze 126 lóereje is élménydús autózást nyújtott az induláskor 1257 fontért kínált kis sportkocsiban. Ma 60-70 ezret is elkérnek a legszebb példányokért
Monteverdi 375 High Speed S
Izgalmas névvel, csodás városban (Bázel) alapították 1967-ben a márkát, amely rövidke kaland erejéig a Forma-1-t is megjárta, mégis csak a több kasztniváltozattal gyártott 375-ös modellje miatt emlékszünk rá. Már aki. A High Speed változatot ugyanaz a 7200-as V8-as Chevy-motor hajtotta, mint legnagyobb riválisát, az igazi Interceptort
Jensen Interceptor
A másik megszűnt brit márka cikkünkben a Jensen, leghíresebb modelljének svájci konkurenséhez hasonlóan méretes motorházteteje szintúgy meghatározta az arányait. 1966 és 1976 között bő 6000 darabot gyártottak, köztük néhány fehértetős kabriót, utóbbiak legszebb állapotú darabjaiért 80-100 ezer eurót is elkérhetnek manapság
Plymouth Fury III Convertible
Kissé meglepődtem, de a képen látható 1967-es példányt mindössze 15 ezer dollárért kínálta gazdája, ami mutatja, hogy a Plymouth 73 éves története során sosem volt még Amerikában sem egy igazán nagyra értékelt márka. Pedig az átlagos budapesti egyirányú utcába befordulni sem képes Belvedere-től a bizarr Prowlerig számos feltűnő járművet készítettek a 2001-es kapuzárásig. Mind közül a Fury egyes változatai emelkedtek ki a leginkább
Oldsmobile Toronado
Lassan kezdenek túltengeni a 60-as, 70-es évek brutális motorháztetejű elegáns szörnyei a cikkben, de ki ne ragadna oda például ehhez most hétvégén egy Tesco parkolójában. Sajnos annak ellenére meglehetősen kicsi rá az esély, hogy 1966-tól 1992-ig négy generációt gyártottak belőle, az alábbi fotón a legelső látható. A másodikba is még simán beleülhetett volna Jockey Ewing, utána rohamosan süllyedt a színvonal. A konstrukció érdekessége a hosszmotoros V8-cal társuló elsőkerék-hajtás
Pontiac GTO
A cikkünkben szereplő márkák közül a Pontiac élt a legtovább, 1926-os alapításától 2010-ig, tulajdonképpen az évtizede indult nagy gazdasági válság egyik áldozata lett a GM konszernen belül a detroiti óriás. Talán leghíresebb alkotása az 1964-től 2006-ig négy generáción át gyártott GTO, természetesen az első kiemelkedik a mezőnyből. Sőt, minden idők legszebb amerikai autóinak az ilyen-olyan listáin is rendre előkelő helyen áll, V8-as blokkjai 6,2 és 6,4 literesek voltak, 2 vagy 3 fokozatú automatával, esetleg 3 vagy 4 fokozatú kézi váltóval lehetett rendelni
De Tomaso Pantera GT5 S
Lamborghini vagy Ferrari is lehetne, viszont tényleg olasz. Félig, na jó, kétharmadrészt, ugyanis a Ford résztulajdonolta izgalmas Panterák szívét, a motorját a népautós amerikai márka szállította. Ennek ellenére máig az autógyártás történetének egyik legegzotikusabb szupersportkocsija. A GT40 váltójához 1971-től egy 5,8-as V8-ast kapcsoltak 330 lóerővel, a GTS csúcssebessége közel 300 km/óra volt
Spykerek
Exkluzivitása, de leginkább felülmúlhatatlan belsői miatt került be összeállításunkba a miniszériás holland sportkocsigyártó, amely 2006-os csúcsévében 94 autót értékesített. Egyből nagy lett az étvágya: 2007-ben beszállt a Forma-1-be egy esztendőre, majd 2010-ben még ennél is nagyobbat álmodva megvette a Saabot a GM-től, amibe tulajdonképpen belerokkant, 2013-tól már egyedi luxusjárműveit sem volt képes értékesíteni. Még ez előtt volt szerencsém Spykerben ülve megtapasztalni a fotón keresztül is érzékelhető művészi szintet. Utánozhatatlan volt és marad
