Nincs kétségünk afelől, hogy a Smart Fortwo tisztességgel helyt fog állni a törésteszteken. A 2000-es modell három, a 2007-es négy csillagot szerzett az EuroNCAP vizsgálatán, pedig közben szigorodtak a feltételek. Az új modellnél nyilvánvalóan mindent bedobott a gyártó, hogy a törpe a lehető legtökéletesebben védje utasait és a gyalogosokat: azt állítják, ugyanazt a fejlesztési programot alkalmazták rá, mint amit a Mercedes S- és C-osztály létrehozásánál.
Több útvonalon keresztül nyeri el az ütközés energiáját a Smart szerkezete, újratervezték a légzsákokat és biztonsági öveket (alapáras a vezető oldali térdlégzsák). Mégis, az ember nehezen hiszi el, hogy egy nem egészen 2,7 méteres aprócska képes vigyázni rá, hiszen egyszerűen nincsenek értékelhető gyűrődőzónák, legalábbis a szó klasszikus értelmében.
Hogy a Smart végül hány pontot kap az EuroNCAP-nál, egyelőre nem tudni. Az viszont biztos, hogy egy ekkora autó nagyságrendekkel jobban rá van utalva a vele ütköző autók energiaelnyelő szerkezetére, mint egy nagyobb tartalékokkal rendelkező, hosszabb jármű.
Ezért nehéz objektíven értékelni azokat a képeket, amelyeket mérhető eredmények nélkül tett közzé a Daimler: oké, hogy a Smart a körülményekhez képest remekül néz ki a félátfedéses, 50 km/órás ütköztetés után, de félünk, hogy ha nem a cég legújabb biztonságtechnikai fejlesztéseit alkalmazó luxusszedánokkal, hanem mondjuk egy átlagos, old school betontömbbel ütközik, korántsem néz ki ilyen jól a nap végén.
Attól persze még megóvhatja utasait, hiszen a töréstesztek nem az eleganciáról, hanem a hatékonyságról szólnak, de legyünk őszinték: ezek a képek nem a Smart megvásárlásához csinálnak kedvet, hanem az S-osztályéhoz.
