Amikor megláttuk a Petőfi híd budai hídfőjében készülő lámpás gyalogátkelőhelyet, csak az Árpád hídi esetre tudtunk gondolni. Négy híddal délebbre most ugyanaz a veszély fenyeget, mint ami a legforgalmasabb budapesti hídon augusztusban megtörtént.
Mi? Mi nem
Találgatni kezdtük az okokat, miért kell lámpával megfogni az autókat? Elsőként vérbe fagyott egyetemistákat vizionáltunk, akik az aluljáró helyett az autók között próbáltak átszaladni, vesztükre. Elképzeltük azt is, hogyan kerülnek a kerekek alá a híd lábánál üzemelő szórakozóhelyekről előtörők.
De erről szó sincs. A XI. kerületi rendőrkapitányságon megtudjuk, hogy a lámpák telepítését nem ők kezdeményezték. Nincs itt több gázolás, mint bárhol máshol – mondták. Tehát nem ők állnak mögötte, ezért teszek egy kört a XI. kerületi önkormányzatnál is.
Nem, mi sem.
Körkapcsolás következik a sokféle osztály és csoport között, végül egy hölgynek felteszem a kérdéseket, majd mindössze 10 (tíz) perc múlva visszahív az illetékes. Megerősíti, hogy ez vagy a főváros vagy a BKV ügye, a közlekedési lámpát mindenesetre nem ők intézték oda. A lámpákat üzemeltető Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. szintén a BKV-hoz passzolja a labdát.
A szálak a Combinókhoz vezetnek
Tényleg a BKV az illetékes, ahol megtudom, hogy a szintbeli kereszteződés és a jelzőlámpa kiépítésére a nagykörúti villamosmegállók akadálymentesítése miatt volt szükség. A cég a hatos vonalán az összes peront igyekszik megközelíthetővé tenni kerekes székkel, amit a Nagykörúton süllyesztett peronokkal sikerült megoldani. Tehát megint a Combinók a ludasak.
Akadálymentes megállók
Az akadálymentesítés mindenképp dicséretes és tényleg elvárható. Ráadásul lépcsőkkel körbevett megállókhoz valóban kár lett volna 34 milliárdért alacsonypadlós Combinókat beszerezni. Mi is örülünk az akadálymentesítésnek, de ezt ott kizárólag az autóforgalom akadályozásával lehetett megoldani?
Mert a jelzőlámpa sok mindenre alkalmas, de többletkapacitást még sehol sem teremtett a világon, márpedig a Petőfi híd így is sokszor zsúfolt. Ám hiába böki a szemünket a lámpás zebra, állítólag nincs minden irányból rámpalehetőség, ezért csak a lámpa és a várható dugó a megoldás.
Nagy dugóra van esély, ha beindulnak a lámpák. Időpont a másik oldalon
Akadályozott autózók
Elfogadjuk, hogy rámpára tényleg nincs hely, de liftre talán volna. A megállóhoz vezető széles lépcső minden további nélkül megengedné. Egyetlen felvonó persze nem elég, mert senkinek nem az aluljáró a végcélja, ahonnét újabb lépcsők vezetnek a külvilágba. Liftet oda is, mondjuk mi. Nem igaz, hogy nem lehet megoldani, ha az akadálymentesítésen kívül a további dugók elkerülése is cél.
Az autósok persze boldogok, hogy még nem kapnak pirosat. Elvileg el kellene engedniük a gyalogosokat, de eszük ágában sincs megállni a néhány próbálkozónak. A többség ezért nem kockáztat, és az aluljáróba tódul. Tény, hogy a szétdoppingolt Ben Johnson sem érne át élve az autók között, megállni pedig és a várakozókat elengedni itthon nem divat.
Mágneskártyát az érintetteknek!
A békés egymás mellett élés érdekében a mi javaslatunk egy mágneskártya lenne a rászorulók számára. Ezzel saját maguk vezérelhetik a lámpákat, amikor tényleg van értelme blokkolni a forgalmat. Ezt a kártyát esetleg az önkormányzat vagy a mozgáskorlátozottak helyi egyesülete is kiküldhetné a számukra ismert honfitársainknak, akik tényleg igénybe veszik az átkelőhelyet. Ezt a kártyát nem is lopnák úgy, mint a kigyúrt, golyófejű egyedek parkolását megkönnyítő rokkantkártyát, mert ők úgysem járnak gyalog.
Nem tudni, hány emberen segít
A mágneskártyával azonban a babakocsit cipelő kismamák és a bottal járók gondja még nincs megoldva. Ezért is kár, hogy fogalmunk sincs arról, hányan is igénylik a felszíni átkelést. Az átkelőhely lámpásítására ugyanis nem azért került sor, mert annyian jelezték ezt a méltánytalanságot a közlekedési vállalatnak. Nekünk legalábbis nem számoltak be a BKV-nál panaszokról.
Még egy hét
A tömegközlekedési vállalat január közepére tervezi a beruházás átvételét, a kitűzött dátum e hó 15-e. Reméljük, hogy a lámpák bekapcsolása után legalább itt nem alakul ki újabb dugó, mert eddig jól lehetett haladni, mind a budai alsó rakpart és a nagy forgalmú kivezető szakaszok (6, M1-M7), mind a Soroksári út irányába. A lámpaoszlopra szerelt nyomógomb némi reményre ad okot, hogy nem értelmetlenül rostokol majd a Duna két partja között özönlő autóáradat.
Még nincs vége
A nagykörúti akadálymentesítésnek még nincs vége a Petőfi hídon – ma még sárgán villogó – lámpákkal. A Margit hídon a Margit-szigeti megálló és a budai hídfő peronja sem közelíthető meg lépcsőmászás nélkül. Reméljük, hogy a híd majdani felújításakor nem a felszíni átkelési lehetőségre és újabb lámpákra szavaznak a döntéshozók.
Olvasói levél
Én is megrémültem a minap a Perőfi híd budai hídfőjénél telepített forgalomirányító fényjelző készülékeket látva. A nyomógomb, amellyel a gyalogos a lámpát váltásra ingerelheti, valóban némi bizakodásra ad okot, azonban az ilyen lámpák vezérlését úgy álítják be, hogy bizonyos időközönként akkor is váltson, ha nem nyomja meg senki a gombot. Így ha a gomb meghibásodna vagy tönkretennék, akkor is van esélye a gyalogosnak élve átjutni a kereszteződésen. Az időköz hosszára már nem emlékszem pontosan egyetemi tanulmányaimból, nekem két és fél perc dereng, de nem vagyok benne biztos. A gyalogosnak egyébként van egy olyan tulajdonsága, hogyha nem kap zöldet, elkezd fogyni a türelme és mikor elszakad a cérna, megkísérli az átrohanást. Ezzel a türelemvesztési idővel függ össze a váltási időintervallum hossza.
Az Árpád hídi lámpával az a baj – a Közlekedésüzemi Tanszék szerint – hogy eszetlenül nekiugrottak, és aki ezt tette, nem volt szakember, az villant be neki, hogy lámpát kell telepíteni. Ha utánanéz, vagy megkérdez egy szakembert, rájön, hogy nem egyedi probléméval áll szemben, a világon már máshol is megoldották, hogy három gyorsforgalmi sávba egyet bevezessenek akadálymentesen és hely is lett volna rá…
Üdv,
Olivér
