Teszt: Renault Twingo 1.2 16v Cinetic - Játék az élet
Kollégáimmal rendszeresen összeülünk és megbeszéljük, milyen autókat kérjünk tesztre az importőröktől. A Twingo, főleg 75 lóerős motorral, régi vágyam volt. Elkértük, megkaptuk.

Felfokozott várakozás után nagyot lehet csalódni, első két Twingós élményem negatív volt. 190 centisen rossz az üléspozíció, 45-ös téli cipőmmel könnyebben nyomtam meg egyszerre két pedált, mint egyet. Magas emberektől kompromisszumot igényel a Twingo. A napok múlásával egyre kevésbé zavart, hogy messze van a kormány, a hiányzó ülésmagasság-állítás miatt a tető kellemes anyagú szövetkárpitja borzolja a hajamat. Alacsonyabb emberek ilyen mellékzöngék nélkül örülhetnek a magasra tett ülésből következő jó kilátásnak. Az ülés kényelmes, viszont a derekat nem támasztja meg kellően, ami hosszabb távon fárasztó.

A Twingóban kényelmesen hátra lehet tolni az ülést, a Renault több típusán is megfigyelhető meredek szögben álló kormányért nyújtózkodni kell. Lenyűgöző az a könnyedség, amivel a Twingo kormányozható. A játékautó benyomást megerősíti a nem túl pontos szervokormány. Forgatásához a legbágyadtabb kacsók is bőven elég erősek. Ütközéstől ütközésig majdnem négyet fordul a volán. Érzésünk szerint nem volt szükséges ennyire leáttételezni a kormányzást, végül is nem Smart ez, aminek biztonságos úttartásához fel kell áldozni a közvetlen kormányzást. A kormányhoz hasonlóan csekély erőt igényel a kézifék, ami megkoronázza a kiemelkedően jó kezelhetőséget.

Tényleg gyerekjáték vezetni a Twingót. Meredek hátfalával, rövid orrával tökéletesen áttekinthető, szűk helyre is pillanatok alatt beparkolhatunk vele. Az útfekvés teljesen megbízható. Kanyarban elvettük a gázt, fékeztünk, de a Twingo a mostani csúszós utakon sem torolta meg a vezetési hibákat. Az autó jellegéhez tökéletesen illik az enyhe, biztonságos alulkormányozottság gyors kanyarokban. A rövid tengelytávot és a körülbelül 900 kilós, csekélynek mondható tömeget figyelembe véve nagyon jó a rugózási kényelem, ebben jellegzetes francia autó a Twingo.

A külsőből áradó vidámság visszaköszön az utastérben is. Bolondos, banán alakú forgatógombokkal vezérelhető a nagy hidegben alaposan próbára tett és jónak ítélt fűtés-szellőzés. A kapcsolókat és az elektromos ablakok valamint a motoros tükörállítás környékét felniezüstöt idéző színnel vonták be. Bennem ez kellemes emlékeket ébresztett, az ezerkettes Lada kerekeit fújtuk le ilyenre műszaki vizsga előtt. A duda a bal oldali bajuszkapcsolót benyomva szólaltatható meg. Tetszett az ablakmosó működése. A kart meghúzva csak vizet spriccel az ablakra a motor, a lapátok a bajuszkapcsolót lefelé húzva indulnak. Ezzel elkerülhető az üveg összekarcolása. Szépen dolgozik az egykarú ablaktörlő, a vezető előtt nem hagy ki fontos felületet törlésnél. A tükrök kicsik, jópofa formájuk nem kárpótol a holt térért.

Jóval kevésbé szerencsés a digitális kilométeróra. Kisautók között a költségcsökkentés szerepe érthetően fontos, mégis úgy gondoljuk, minden autó megérdemelne egy analóg sebességmérőt. A remekbe sikerült formatervezésnek köszönhetően nem szökik szembe a kedvező vételár megkövetelte takarékosság. A műanyagok minősége megfelelő, a zörgések és egyéb belső téri zajok nem zavaróak. A műszerfalon sok rakodóhely található. Megfelelő méretű a kesztyűtartó, nagy a polc alatta. A váltó előtt két pohártartót alakítottak ki, az első ülések hátán zseb található. Hátul mindkét utas holmijának mély üreg jut.

A Twingo legeredetibb megoldása, hogy a hátsó üléspad tág tartományban előre-hátra mozgatható. Az ülést egészen hátratolva négy nagyra nyúlt ember is elfér. Sokkal nagyobb autókban sem mindig találni ilyen bőséges teret hátul. Jó a fej feletti szabad magasság is. Magas embereknek még ez a kisautókban nagyon tágas fejtér sem mindig elegendő, ők csússzanak lejjebb az ülésben, amire a kényelmes lábtérnek köszönhetően bőven mód nyílik. Könnyű beszállni hátra, mert az ülés előresiklik. Eredeti pozícióját csak akkor találja meg, ha először visszatoljuk az ülést és utána engedjük vissza a támlát. Ez egyébként az Avantime kupé-egyterűbben is így van, a hatodannyiba kerülő Twingónak nem is róttuk fel hibaként. A hátsó lábtér a csomagtartó rovására növelhető meg. 168 literes térfogatával csekély az űrtartalom, ami nagyjából megfelel a konkurens minik átlagának.

A 16 szelepes ezerkettes benzinmotor ideális a Twingóhoz. A Clióban alacsony fordulaton mutatott gyámoltalanságnak és lefulladási hajlamnak nyomát sem leltük. A motor élvezi a pörgetést, a vezető méginkább. Élénken reagál a gázadásra, közepes fordulattól jól viszi a kisautót. Egyesben ötvenig, kettesben kilencvenig húzatható. Hengerűrtartalmához mérten országúton és autópályán is jól megindul vele a Twingo. A sebességváltó áttételezése jó, a váltó maga átlagos. Visszakapcsolásnál érzéssel adagolt gázfröccsel finoman veszi be a fokozatot, e nélkül makrancosabb. Százra 11,7 másodperc alatt gyorsul gyári adatok szerint, érzésre ezt hozta is az autó. A 168 kilométer/órás végsebességet sem próbáltuk ki. 160-ig érezhetően gyorsult az autó, amivel megelégedve elvettük a gázt.

A Twingo magas bakján trónoló vezető parádés kocsist is faraghat magából az Initiale luxusváltozat megvásárlásával. A bőrüléses, klímás luxusváltozat helyett nem lemondás a minden fontos kényelmi extrával felszerelt Twingo Cineticet választani. A fogyasztás elfogadható, a tesztátlag főleg városban járva 8 liter körül alakult.

A Twingonak sikerült bekerülnie a közé a maroknyi autó közé, amelyeket társadalmi osztálytól függetlenül bárki örömmel használ. A Twingo minden elemében poén, e mellett praktikus és szeretetre méltó kisautó. Eredetisége révén 1993-as bemutatása óta semmit sem vesztett varázsából.

Teszt: Renault Twingo 1.2 16v Cinetic – Játék az élet 19