Első Rover élményem az volt, amikor 1983 karácsonyán kaptam egy Rover 3500 (az 1977-es Év Autója) rendőrautót. Különlegességét többek között az adta, hogy az összes ajtó és fedél mellett a kalaptartója is nyitható volt. Ezt még a moszkvai kiküldetésben dolgozókkal ritka kincsként beszereztethető Volga kombi modell sem nyújtotta.
Gyermekkorom máig ható szenzációja után a Rover 75 Tourerben szintén a csomagtartó egy tartozéka fogott meg, még a Budapesti Autószalonon. A csomagtér padlóját teleszkóp emeli fel. Ennyire igényes megoldást drágább autókban sem találni. A tesztautón ezt a részletet újra megcsodálva fel sem tűnik a szerszámok és tartozékok zörgésmentes és kultúrált elhelyezése a csomagtartó padlója alatt, pedig ez is példaértékű. Leghátul maradva említésre méltó, hogy a hátsó oldalablakokat fűtőszál védi a párásodástól. A padlószint alatti tartozékoknak külön izzó ad fényt. Hasonlóan az Audi A4 Avanthoz, erős háló húzható elő a kalaptartóból, amely a hátsó üléssor mögött és az első ülések mögé is rögzíthető.
Literre nézve nem nagy a csomagtartó térfogata. Ennek részben az az oka, hogy a német VDA-szabvány szerint a kalaptartóig mérik az űrtartalmat. A nagy alapterületű poggyásztér a gyári 400 liternél többet sejtet.
Egy autót jelentős részben a részletmegoldások minősége tesz igényessé. Ilyen igényes részlet a 75 kombin az embléma, benne a 75 felirattal, a Rover márkanév a küszöbökön, az ízléses bőrkormány, az ajtókba átvezetett levegő, a négy krómozott rögzítőfül a csomagtérben, a rafinált pohártartó, a finoman kárpitozott ajtóoszlop, a krómdíszítés az úszók körül és még sorolhatnánk. Hamar bensőséges kapcsolat alakult ki az autó és a tesztelő között. Egy ennyire átgondolt és magas színvonalon megvalósított autótól feltétlenül elvárnánk, hogy a riasztó becsukja a lehúzva felejtett ablakot, de nem teszi. Nagyon tetszett viszont, hogy a tesztnaplóba való jegyzetelés után égve felejtett belső világítás az autó lezárásakor kikapcsol, így nem kell újra nyitni-zárni és kikapcsolni a fényeket.
A Rover 75 volt és egy ideig marad is az egyetlen Rover, amelyet a BMW műszaki hátterével és minőségbiztosítási szabványai szerint fejlesztettek ki. Az ülés vázáról, de az ülésállító karokon is azonnal leolvasható a BMW eredet.
A rokonságot a tesztautó motorja tette egyértelművé. A Rover közös nyomócsöves befecskendezésű motorja a common-rail befecskendezést kivéve megegyezik a BMW kétliteres dízelével, amelynek teljesítménye azonban jóval nagyobb. A Roverben állandó 1200 baros befecskendezési nyomást biztosít a korszerű rendszer. Kis fordulaton gyenge a 115 lóerős motor, 2000-től a 260 Nm-es nyomatékkal jól használható.
A piac legfinomabb járású dízelei közé tartozik a 75 Tourer motorja. Bár nem igényli az erős pörgetést, cseppet sem berzenkedik a kihúzatás ellen. 4000 körül is csendesen surrog a hengerenként négyszelepes motor és alacsony fordulaton is teljesen mentes a vibrációktól vagy zavaró zajtól. Gyorsan bemelegszik a két kiegyensúlyozó tengellyel ellátott dízel, belülről közvetlenül egy – 13 fokos hidegindítás után sem zajos.
Városban kilenc literes fogyasztást mértünk, ami a karácsony előtti, eszelős budapesti dugókban közepes eredmény. Ezt részben a magas súlynak tudtuk be. Országúton és autópályán 5,5 és hét liter között fogyaszt az autó, ami már jó.
A 270 centis tengelytáv a középkategóriás autók között hosszabb ideje a tágasság garanciája. A Rover 2746 milliméteres tengelytávja sem üres ígéret. Elöl bőségesen van hely, hátul a lábtér és a fejtér a legtágasabbak közé tartozik a középkategóriában. 4792 milliméteres hosszával a kombi kevésbé nyúlik túl a konkurensek átlagán, mint a 4747 milliméteres limuzin.
A biztonság igen jó. Az EuroNCAP töréstesztjén a nagy-britanniainál jobb hazai alapfelszereltséggel ötcsillagos eredményt érne el a 75 limuzin és nyilván a vele megegyező Tourer is.
Amikor az 1998 októberi Birminghami Autókiállításon egybeesett a Jaguar S-Type és a Rover 75 premierje, sokan nem értették, miért nem kapott a Jaguar legalább megközelítőleg olyan elegáns belső teret, mint a 75-ös. A 75 vonzerejét nem kis részben a krómdíszes, valódi faburkolatú műszerfal adja. A diófa gyökérbe ágyazott tojásdad műszerek vajszínű hátlapja és körülöttük a krómgyűrű egyszerűen meseszép. A fordulatszámmérő és a sebességmérő közötti kijelzőn alapadatok jeleníthetők az egyszerű fedélzeti számítógéppel az átlagfogyasztásról, a sebességről valamint a hatótávolságról.
A 75 kisugárzása a dugókban rostokoló, nyúzott idegzetű autóstársakra is hatott. Ennyire könnyen soha, egyetlen autóval sem engedtek be. Az volt az érzésünk, a gyönyörű autó kegyeit lesik.
A 75 Tourerben több apróságon is látható, hogy brit autóban ülünk. A klíma és a külsőhőmérséklet-kijelző egy gombnyomással átállítható Celsius-fokról Fahrenheitre. A rádió gombjait mindig a rádió felőli oldalon helyezik el. A főleg jobbkormányosként értékesített Roveren a bal oldalon vannak a gombok, tehát a kontinentális változathoz nem tervezték át a kormányt. Ez egyáltalán nem baj, a rádió azonban nehézkesen kezelhető a kormánykapcsolókkal, mert nem állnak kézre.
Beülve pazar kényelmű ülésekben simogathatjuk tekintetünkkel a műszerfalat. Az ülések velúrkárpitja kiváló minőségű. Kitűnő az üléshelyzet. A vezetőülés nagyon mélyre ereszthető, a jókora kormány tengelyirányban is állítható.
Tekintélyes a motorháztető, hajókapitányi érzést ad a tulajdonosoknak. A 75 karosszériája nem hal meg a szépségben. Kialakítása ha nem is helytakarékos, semmiképpen sem pazarolja a teret, bár eleganciája miatt ezt elnéznénk neki. A külső tükör még éppen elfogadható kompromisszum a sikkes forma és a használhatóság között, bár a vastag oszlopok miatt jó lenne, ha nagyobbak volnának. Még egy apró funkcionális hiányosságot találtunk: a stílusos kilincsek erősen koszolódnak.
A stílusérzék és a választékos ízlés pótolhatatlan adottság. A Rover 75 formatervezői csillagos ötösre vizsgáznának ebből. Az autó egyetlen részlete sincs „túlspirázva”, a díszítések nem csapnak át giccsbe. Persze el lehet magyarázni részletesen, hogy három színnél egyszerre ne viselj többet, ne tunkolj kiflivéget a kézmosáshoz kihozott citromos vízbe, de ez mégsem az igazi.
A futómű megnyugtatóan stabil, a fejedelmi kényelemtől elandalodó vezetőt nem lepi meg nehezen kezelhető terhelésváltási reakciókkal. Jó az egyenesfutás is. Az elöl McPherson, hátul három lengőkaros, a jelenlegi hármas BMW-n alapuló futómű pompás rugózással kényezteti az utasokat. Imbolygó lágyság nélkül is bársonyosan gördül át az úthibákon, függetlenül azok sűrűségétől és jellegétől. Ennek hazánkban különleges jelentősége van, főleg most, amikor kilónyi darabok szakadnak ki az aszfaltból a kemény fagyok után.
A kivételesen jó kényelem része, hogy a viszonylag kis hulladékhőjű dízelmotor ellenére hatékony a fűtés.
A kombi felára 400 000 forint, ami ebben a kategóriában elhanyagolható összeg. Szériatartozék az elegáns autó tekintélye és kiváló imázsa. Magyarországon több presztízsmárka tekintélyét alaposan megtépázza a márkára jellemzőnek tartott ügyfélkör. A jobb megítélésre érdemes német presztízsautókkal szemben a dízel kombiként 8 465 000 forintba kerülő Rover 75 márkaképzete szeplőtelen.
Nem vitás, a kényelemszeretőknek a Rover 75 Tourer a legjobb BMW.
