A Corolla Versóval sokat jártunk esőben. Nedves úton gyengén teljesített a tesztautóra szerelt téli gumi. A reggeli és esti enyhe fagyban nagyon csúszott vele az autó, határozottan fékezve pedig annyira erősen megdolgoztatta a blokkolásgátlót a gumi, hogy az ABS szörnyű kattogásba kezdett. Ez volt az egyetlen igazán zavaró zaj a belső térben.
A kényelem összességében jó. Az ülések hosszabb távon is kényelmesek, magas embereknek is elég nagyok. A rugózás közepesen hatékonyan veszi el az útegyenetlenségek erejét. A motor zajos. Hangja a rövid áttételek miatt erős, de nem idegesítő. Ötödikben 130-nál 4000 a fordulatszám, 160-nál már ötezer.
Az üléshelyzet kellően magas ahhoz, hogy könnyen átlássuk a forgalmat. Az összes eddig vezetett Corollából hiányoltuk a tengelyirányú kormányállítást, sajnos a Verso sem kivétel ebben. A magasságában állítható volánnal már megtalálható a megfelelő üléshelyzet, egy ilyen sportos autóban viszont több állítási lehetőséget várnánk.
Mint minden modern egyterű, a Corolla Verso is áttekinthetetlen előre. Az A-oszlop nem zavar a kilátásban, középső ajtóoszlop azonban lehetne vékonyabb a jobb átláthatóság érdekében. Vastag és sokat takar a D-oszlop.
A váltókar elhelyezése nagyon jó. A középkonzolból kinövő sebességváltó hibátlanul végzi a dolgát. Nagyon jól elérhető, pontos, kis utakon lehet vele váltani. Öröm kézbe venni. A családi autós forma ellenére sokkalta inkább éreztük sportosnak a Corolla Versót, mintsem egy józanságot ránk erőltető, praktikus batárnak.
Egyterűnek közepes a Corolla Verso. Az Opel Zafira plusz két ülést, a Renault Scénic vagy a Citroën Xsara Picasso három önálló hátsó ülésével jobb variálhatóságot kínál. A térkínálat elöl minden igényt kielégít, a hátsó lábtér az üléspad hosszirányú állításával 15 centiméteres hosszon variálható. A hátsó ülést teljesen hátratolva a 190 centiméteres tesztelő kényelmesen elfért a neki beállított ülés mögött. A fejtér a két szélső hátsó ülésnél is jó, középen még jobb. A beltér átrendezhetősége meghaladja azt, amit a tulajdonosok várhatóan kihasználnak majd. Több más lehetőség mellett a hátsó üléssor eltolható, az ülések felhajthatók az első üléssor mögé, a támlák 40-20-40 arányban ledönthetők.
A sajtóanyag szerint 22 különböző rekesz, zseb, doboz és fiók található a kocsiban. Mi nem számoltunk utána, de csak a vezető körül több mint elegendő a rakhelyek száma. A kézifékkar környékén több kisebb-nagyobb üreg van, ahol a legtöbb szükséges holmi elfér. A műanyagok kemények, minőségük mégis jobb az átlagosnál. Oldalanként egy-egy pohártartót találunk az A-oszlopnál. Ezek csak előrehajolva érhetők el.
A Corolla Verso mégsem kellemes családi autóként jelenik meg emlékezetünkben, hanem szinte GTI-ként. A motor a változó szelepemelés kivételével nagyon hasonlít a Corolla TS sportmodellben kipróbáltra. A hengerűrtartalom 1794 köbcentiméter, a legnagyobb teljesítmény 135 lóerő. A gyorsulás és a rugalmasság igazi vezetési élményt adott. Egy Yaris TS-ben ezt el is vártuk, a családi egyterűtől viszont nem számítottunk ilyen motorikus tűzijátékra. Kis fordulaton is elemében van az 1,8 literes Toyota, 3500-tól még jobban megy, aztán rátesz még egy lapáttal. 6600 körül szabályoz le a motor, amit hármasban is nagyon könnyű elérni. A 185 kilométer/órás végsebességet túl szerényen adja meg a Toyota. Óra szerint kétszázra annyira meggyőzően gyorsult a családi autónak látszó GTI, hogy a tényleges végsebesség elérése előtt elvettük a gázt.
A futómű szintén kiváló partner a lendületes vezetésben. Kanyarban gázelvétel nélkül közel semleges sajátkormányozottságot mutatott a tesztautó. Hirtelen gázelvétellel, főleg ha a kormánnyal is rásegítettünk, egészen szépeket lehetett vele farolni. Aki tud mit kezdeni ezzel, azt egészen boldoggá teszi a terhelésváltási reakció. Az átlagos igényekhez és az autó rendeltetéséhez mérten mégis jobb volna kiküszöbölni a provokálásra jelentkező túlkormányozódási hajlamot. Sodrós kanyarokban gázelvétel és fékezés nélkül semlegesen, billegés nélkül tűrte az irányváltásokat a Corolla Verso. Problémamentes az egyenesfutás.
Gyors balkanyarban jelentkezik egy apró hiba. A vezető jobb térde ilyenkor a váltókar kemény burkolatán támaszkodik meg, a rugalmatlan műanyag pedig nyomja az ember lábát.
A kormányzás igen könnyű, de ennek ellenére pontos. A korábban tesztelt ötajtós Corollával szemben a Verso nem elektrohidraulikus szervokormányt kap, hanem hagyományos hidraulikust. Ez 100 kilométeren körülbelül két decivel növeli a fogyasztást.
A Corolla Verso körülbelül egy évvel többi Corolla előtt jelent meg a japán piacon. A most kétéves modell a japán autóktól megszokottan 3 év vagy 100 000 kilométeres garanciával könnyíti meg tulajdonosa életét.
Alapáras a négy hangszórós rádiósmagnó, az egyszerű fedélzeti számítógép, a négy légzsák, elöl az elektromos ablak és a központi zár. Elektromosan állítható és fűthető a tükör, a manuális klímaberendezés mindhárom rendelhető motorhoz feláras.
A 135 lóerős Verso ára 4 675 000 forint. Ez 305 000 forinttal több, mint a 110 lóerős ezerhatosé. Az alapmodellhez viszonyított többlet az egy-hatoshoz nem rendelhető oldallégzsák, a tükörfűtés és a karosszéria színére fényezett tükörborítás. A felárat már a robbanékony motor egyedül is megéri. A nagyobb benzinessel ráadásul nem kell azon bosszankodni, hogy miért nem rendelhető oldallégzsák egy a hazai piacon néhány hete megjelent autóba.
Ha a családnak van rá pénze és a családfőnek maga felé hajlik a keze, biztosan a sportos egy-nyolcas Versót választja a józanabb 1,6 literes helyett. A D-4D dízel 625 000 forinttal drágább az erősebb benzinesnél. Mivel az 1,8 literes motorral, az átlagosnál sportosabban vezetve 8,9 literes tesztfogyasztást mértünk, nehezen termelhető ki a dízel alacsonyabb fogyasztásával a felár. Országúton kicsivel 8 liter alatt, városban a tesztátlagnál hét decivel többet fogyasztott a tesztautó.
