Volt, aki józanul számolt, és azt mondta, hogy legalább keveset fogyaszt. Mi pedig arra számítottunk, hogy mivel a Prius is Toyotából van, biztosan jól járunk vele.
A Priust nem lehet bebikázni. Betolni-behúzni a katalizátor miatt amúgy is veszélyes. Kérdéses, hogy a rendkívül összetett és igényes technikához értene-e egy sárga angyal, ha lerobban az autó.
Utunk így elindulás előtt dupla vagy semmi vállalkozásnak tűnt. Vagy gond nélkül megjárja a Prius az utat, vagy mi járjuk meg az autóval. Az út során semmilyen műszaki hiba nem merült fel, ami egy Toyotától természetes is.
Hamar belaktuk a Toyota Priust. A két első ülés közötti könyöklő túl alacsony, ezért egy hálózsákkal teremtettük meg a fotelből vezetés feltételeit. Pohártartóból és rakodórekeszből sokat elhelyeztek a tervezők, mi pedig mindegyiket élettel töltöttük meg. Ilyen hosszú úton még Nagy Gergő kollégám is kénytelen volt feladni a tesztautóban nem étkezünk alapelvet. A fedélzeti szemetest hamar megtöltöttük, de térfogata átlagos igényeknek megfelel.
A Priusban végig vidám volt az élet. Ez azért lehetett így, mert a kocsi kényelme nem várt dimenziókban mozgott, ami a hosszú úton a legfontosabb szempont volt számunkra a kedvező fogyasztás mellett. A motorzaj elenyésző mértékben jut be az utastérbe. Az 1,5 literes benzinmotor eleve nagyon finoman és kiegyensúlyozottan jár. A 0,29-es alaktényező kiváló érték a csupán 431,5 centiméteres autótól. A szélzaj ennek megfelelően csak gyenge susogás 130-140-es tempónál.
A Prius karosszériája nem túl szép. A kissé esetlen formát mégis szerettük, nagy előnye az összetéveszthetetlenség. Az oldalprofil hórihorgas, oldalnézetből magasak a fém karosszériaelemek és magas az üveg is. Minél többet néztük a Priust, annál nyilvánvalóbbnak tűnt, hogy nem is törekedtek tetszetősebb karosszériába bújtatni az autót. A Prius a világ első sorozatban gyártott hibridautója, különlegességét sajátos karosszériájával is hangsúlyozza.
A nagy külső magasságra szükségünk is volt, mert Nagy Gergő kollégám és jómagam is magasra nőttünk. Hátul kevés lépcsőshátú autó kínál a Priuséval felérően tágas fejteret. Így aztán nem kellett Horváth Zsolt tuning és autósport szakértőnket hátra száműznünk, mondván, te csak 180 centi vagy, legalább elférsz.
Tágas a lábtér is, egymás mögött mindig jól elüldögéltünk. Az elsőkkel megegyezik a hátsó ülés kényelme. A kellemes tapintású huzat nem izzasztó. A csomagtartó mérete a külső méretek alapján elmarad az átlagostól, a 392 literes űrtartalom mégis jól kihasználható. A raktér azért nem nagyobb, mert a 40 darab akkumulátornak is helyet kellett szorítani.
Mivel a végsebesség 160 km/óra, a megcélzott 140-es utazótempónál legalább nyolc liter/100 kilométeres benzinigénnyel kalkuláltunk. Szerencsére alaposan elszámoltuk magunkat.
A Prius varázsát részben a beépített fogyasztásmérő adta. Ilyen hosszú úton jól jött unaloműzőként a fogyasztási adatokat ötperces bontásban közlő képernyő. A fedélzeti számítógép oszlopokban mutatja az elmúlt öt perc átlagfogyasztását. Városban sietve ezek a diagramok 10 liter/100 kilométer körül alakulnak.
Autópályán és országúton a legtöbb oszlop bő öt literes üzemanyagigényt mutatott. Ha lejtő is volt az adott útszakaszon, 3,5 literre esett a kiírt átlag az elmúlt öt percre. Nagyon hamar ráálltunk arra, hogy melyikünk tud alacsonyabb fogyasztást produkálni a Prius-szal. Ujjongtunk, amikor 7 literre, 6,5-re majd 6,2 tizedre esett a teljes útra vetített átlagfogyasztás.
A Toyotáktól megszokott magas műszaki színvonalon megvalósított érintőképernyős fedélzeti számítógép napocskákkal jutalmazza a vezetőt, ha 50 Wh elektromos energiát visszatáplál az akkumulátorokba.
A képernyőt nem csak az átlagfogyasztás oszlopai, hanem a jutalomként kapott napocskák miatt is megbabonázva lestük. A Prius fékezéskor áramot táplál vissza az akkumulátorokba. Lejtőn lefelé, elsősorban kanyargós országúton, sokat fékezve könnyen kaptunk két csillagot is, ami mindig felvillanyozott bennünket.
A legkisebb már értékelhető energianyereségért fél csillagot kap az ember a Priustól. Ezek a játékok nagyon szórakoztatóak voltak a majd 3000 kilométeres út során.
A külföldi rendőröktől tartottunk, ezért csak egészen kicsivel lőttük be a tempót a megengedett legnagyobb sebesség fölé. Ezt annál is könnyebb volt megtennünk, mivel a Toyota Priusban széria a tempomat.
A sebességtartó automatika nagyon könnyen kiismerhető és nagy forgalmú európai autópályán is kiválóan használható. A tempomatos autók hátrányaként említik néha, hogy nem lehet enyhe gázelvétellel és kis gázadással harmonikussá tenni az előzéseket.
Ez nem így van, mivel a Priusban is lehetőségünk volt a tempomat karjával gyorsítani és lassítani. Fékezésnél vagy gázadásra a sebességtartó automatika természetesen visszavonul.
Gyorsításkor az automatika megzavarta a Prius utasterében honoló nyugalmat. A szerkezet, szerintünk gyakran indokolatlanul, mindig padlógázt adott, hangosan felbőgetve ezzel a motort. Egy idő után gyorsításkor visszavettük az irányítást, így állandó csöndben és alacsonyabb fogyasztással értük el a kívánt tempót.
A lágy rugózás billegőssé tette nagyon megszeretett Prius tesztautónkat. A magas építésű autónak nem fekszenek a hirtelen irányváltások, de még ilyenkor sem mutatott rosszindulatú viselkedést.
Oldalszélre kimondottan érzékeny a Toyota Prius, erős szélben a túlságosan könnyű kormánnyal eleve nehezebb tartani az egyenes irányt. Az autó egyenesfutása alapjában véve jó, csak a kormányszervo viszi túlzásba a rásegítést.
A megtett 2827 kilométer alatt egy kitűnő utazóautót fedeztünk fel a Priusban. Közel teljes terhelés mellett, a végsebesség 80-90 százalékával haladva 6,2 literes átlagfogyasztással tettük meg a Budapest-Genf- Budapest útvonalat. Kényelmesek az ülések, csendes az utastér, jó a rugózás. Hosszú úton ezek a legfontosabb szempontok.
A Prius annyira jó kocsinak bizonyult, hogy a Párizsi Autószalon előtt talán újra a Toyotától kérünk autót. Ha más lapoknál megkérdezik, milyen autóval megyünk, büszkén azt válaszoljuk majd: szerencsénk volt, még éppen kaptunk egy Priust.
