Nagyon jól kapcsolható váltó, közvetlen kormányzás, feszes rugózás, nagy kanyarsebesség, provokálásra farolással felelő futómű, 330 Nm-es nyomaték. Ezek akár egy sportautó ismérvei is lehetnének, azonban a fenti megjegyzéseket a Ford Mondeo TDCi menetnaplójába véstük be.
A modern dízelmotorok szabványos betűiből előállított TDCi betűsor egy közös nyomócsöves, kétliteres dízelmotort takar. A dízelmotor már a második generációs common rail befecskendezést kapja, így a nyomástároló csőben (common rail) maximálisan 1600 báros nyomás uralkodhat. A nagy nyomás előnye a finomabb égésből adódó csendesebb járás, a kulturáltabb viselkedés és a nagyobb teljesítmény. A motorhoz változó geometriájú turbófeltöltő és töltőlevegő-hűtő csatlakozik.
A kétliteres dízelmotorból 130 lóerős teljesítményt és 330 Nm-es maximális nyomatékot hoznak ki. Ráadásul harmadik és negyedik fokozatban padlógázas előzéskor a turbónyomás és a befecskendezett gázolajmennyiség növelésével 25-30 Nm-es többletnyomatékot termel a motor.
Igen szép eredmény a 130 lóerős dízelmotortól a tíz másodperc alatti százra gyorsulás és a 200 km/órás végsebesség, ám a dízel Mondeo még sem ettől lesz sztár. A rugalmassága remek, országúton 100-ról akár még ötödikben is könnyedén elrugaszkodik az autó, négyesből vagy hármasból pedig rakétaként lő ki.
Autópályán is derekasan helytáll a motor, a lendület a végsebesség közeléig sem hagy alább. Egyetlen fordulatszám tartomány létezik, amit nem szeret az új dízel, ez pedig az alapjárat közeli. Bárki ült először az autóba, a rituális lefullasztás nem maradt el. A csúfos beégésért nem csak a motor okolható, hanem a kuplung is, mely sportautósan keményen jár, és valósággal kirúgja magát. Két-három elindulás után azonban megszokható, és a lámpánál elszenvedett vereség is hamar győzelemmé változik.
Ha a motorban rejlő komoly lehetőségeket sűrűn kihasználjuk és városban is kegyetlenül gyötörjük a gázpedált, hamar feltornászható a fogyasztás. Ilyenkor akár 9 liter gázolajat is benyel a dízelmotor 100 kilométeren. Nagyon finom gázpedálkezeléssel 6 literes fogyasztás is teljesíthető, de ilyenkor minden komolyabb gázadást meg kell gondolni. A kettő közti fogyasztás a leginkább reális, a tesztfogyasztás 7,4 liter volt 100 kilométeren, ám ez is igen jó érték, mivel javarészt városban autóztunk.
A sportos sebességet megengedő dízelmotorhoz igen jól passzol a feszes futómű. Kanyarban nagyon tapad az autó, a Mondeót az sem hozta hátrányba, hogy tesztautónkon még téli gumik voltak. Leginkább az élvezetes jelző társítható a futóműhöz. Ha sokat próbálgatjuk, szépen keresztbe is rakható a Mondeo. Az élvezet azonban nem megy a használhatóság rovására. A dízel Mondeo varázsszőnyegként suhan át a Bartók Béla úton, még a nagyobb lyukakról sem nyer tudomást az utas.
A váltó is sportkocsiba illő. Nagyon finoman kattan be, és rövid utat tesz meg két fokozat között a szépen kivitelezett kar, bár kicsit szorosan jár. A kormányzással is maradéktalanul elégedettek voltunk, kellően közvetlen, megfelelő visszajelzést ad az útról.
Nem mindenben nyerte meg tetszésünket a belső kialakítása. A középkonzol egyszerű rajzolatát még megbocsátottuk, mivel a célszerű kezelhetőség fontosabb, viszont az ajtók kárpitozása túl egyszerű. Nem a felhasznált anyagok minősége, vagy a kidolgozás hagy kívánnivalót maga után, hanem a forma. Az ajtók formája annyira egyszerű, mintha egyetlen szögletes sablonnal tervezték volna az egészet. A fedélzeti számítógép is túlságosan leegyszerűsített, a pillanatnyi fogyasztást nem, csak az átlagfogyasztást tudja kijelezni, de azt mérföld/gallonban is.
Az utastérben bőséges a hely, az ülések kényelme nagyon jó. A 190 centi közeli utas szinte bármelyik ülőhelyet választhatja hosszú távú utazáskor, bár mi leginkább a kormánynál szerettünk ülni. A csomagoknak is fejedelmi hely jut, ráadásul tesztautónk ötajtós karosszériát kapott, így a csomagokat sem csak egy kis résen lehet betölteni a nagy bendőbe.
Összességében a dízel Ford Mondeo nagyon jól teljesítő, hatalmas utasterű, kényelmes családi autó. Menetteljesítménye kiemelkedő, vezethetősége főként a dinamikus beállítottságú vezetőknek okoz sok örömöt.
Ghia kivitelben szinte minden fontosabb felszerelés alapáron jár, a négy elektromos ablaktól kezdve, a légkondicionálón át a fűthető szélvédőig. Légzsákból alapáron négy jár, a függönylégzsákért 85 ezer forintot kell fizetni. A Mondeo TDCi Ghia ára ötajtós karosszériával 6 975 000 forint. Ez az összeg sem magas, de a legolcsóbb TDCi Mondeo 600 ezerrel olcsóbb. Szervizbe 15 ezer kilométerenként vagy évente egyszer kell vinni az autót, az átrozsdásodás ellen 12 év a garancia.
Egy Ford Mondeo TDCi tulajdonos véleménye az autóról:
Mi tavaly decemberben vettünk egyet és mi is nagyon meg vagyunk vele elégedve. A fogyasztás nálunk is vegyes használatnál kb 7.3 l de nem szoktam figyelni a gázpedálra. Az „üzemanyagkomputer” tényleg nem ad túl sok felvilágosítást az aktuális fogyasztásról, de amúgy pontosan működik (max 0,1-0,2l differencia van a hagyományos matematikai módszer és a számítógép között). Nem tudom, hogy nektek a 200km/h max sebesség személyes tapasztalaton vagy a gyári adatokon alapszik, mindenesetre még nekem sem volt alkalmam (merszem) ezt kipróbálni. Ami viszont biztos, hogy az előd motorral (2,0 TDDi) 215-öt mentem (ennyit mutatott a mutató kb. 4150-es fordulatnál, de még nem szabályozta le szerintem az automatika). Szerintem többet is megy ez az új motor. A tapasztalataidat maximálisan meg tudom erősíteni, nagyon jó az autó.
Amikor válogattuk, hogy milyen autót vegyünk nálunk az volt az egyik kritérium, hogy melyik kereskedő (Opel, VW, Audi, Renault, Skoda, Citroen) ad az autóra felárért extra garanciát. A Ford márkakereskedő volt ezen a téren a legjobb ugyanis 4 év km nélküli garanciát kaptunk (természetesen) felár ellenében (250.000.- Ft) de alighanem megéri (nem mintha gond lenne vele, de ha valami van, akkor jól jöhet).
Mindesetre bárkinek bátran merem ajánlani a Mondeót, szerintem nem fog benne csalódni. Ár/érték aránya majdnem a legjobb (nem akarom elkiabálni) nem lopják (úgy, mint pl. Skoda Octaviát vagy VW Passatot) és mindemellett tetszetős.
Muraközi Máté
