Az európai megjelenés intenzitásából már jól sejthető, hogy a Toyotának a Camry európai sikere még mindig nem fontos. Tavaly 3495, egy évvel korábban pedig 3443 nagy Toyota kelt el az öreg kontinensen, miközben Amerikában ennek százszorosát értékesítik évente. Innentől kezdve már nem is kérdéses, hogy az ötödik generációs Camry-t kinek készítik. Bár az új autó rugózási komfortján érezni némi európai behatást, ez csak arra elegendő, hogy hatezer Camry eladásával számoljanak Európában 2002-re.
Az ötödik generációs Camry sokat vesztet az előd kecsességéből. A forma nem csinál titkot az autó nagyságából, akkorának mutatja, amilyen valójában. 4815 milliméteres hosszával három milliméterrel rövidebb a Camry, mint az új E-osztály, ám utastere és csomagtartója minden képzeletet felülmúlóan hatalmas.
Az utastérbe beülve fájdalmas látvány fogadott. A középkonzoltól kezdve az első ajtókon át a hátsókig minden felületet csúnya ál fabetét borít. A középkonzol kialakítása a nem könnyen emészthető design mellett roppant egyszerű, különösen az alsó részen található 12V-os csatlakozó kupakja nem tetszett. Csak az amerikaik kifacsarodott ízlésével magyarázható a belső design egyszerűsége, mivel a Toyota az új Corollával bebizonyította, hogy tud igényes belsőt is készíteni.
A látványt nem számítva is kritika érheti a Camry belsejét, mivel a kormány csak fel-le állítható, és csak szűk tartományban, valamint a rádió sem vezérelhető a kormányról, pedig ekkora autókban ez már elvárható. Az egyzónás klímaberendezés sem elfogadható ebben a kategóriában, főként mivel a hátsó utasokhoz nem is vezették el a levegőt. Pohártartóból és zárható rekeszből viszont jut bőségesen, és az amerikai piacon nélkülözhetetlen extra, a motoros antenna sem marad ki az autóból.
Az utastérnek azonban vannak jó oldalai is. Az összes ülés kényelme kiváló, a vezető és a mellette ülő utas könyöklője széles, kétemberes. Az első ülések elektromosan mozgathatók, de a beállított pozíció nem tárolható. A hátsó üléssorban hárman széltében és hosszában is tökéletesen elférnek. A fej és lábtér csak szuperlatívuszokkal jellemezhető. Középről itt is széles könyöklő hajtható ki, melyben természetesen van nagyméretű pohártartó. Kicsit hátrébb érve az óriási bendőjű csomagtartóba botlunk. A hátsó üléssorhoz hasonlóan a közel 600 literes csomagtartóban is könnyedén elfér három nagytermetű felnőtt. Ha ez sem lenne elegendő, az utastér és a csomagtartó szűk nyíláson keresztül összenyitható.
Az új Camry két motorral rendelhető. Maradt az elődtől örökölt 186 lóerős háromliteres benzinmotor, viszont a 2,2-est 2,4 literes VVT-i erőforrás váltja le. A kisebb motorhoz kézi és automata, a nagyobbhoz csak automata váltó kérhető. Tesztautónkat a 2,4-es, 152 lóerős motor hajtotta kézi váltón keresztül.
A motor szerencsére feledteti azt a sok rosszat, amit a hamburgerevők fura ízlése miatt el kell szenvednünk a design-ban. Az 5600-as fordulatnál ébredő 152 lóerőből már alacsony fordulaton is rendelkezésünkre áll annyi, hogy megfelelő vehemenciával lódítsa meg az üresen 1,4 tonnás autót. A lendület 160-170-ig meg sem törik. Innen már kissé nehézkesebben növelhető a tempó, de az autó magabiztosan megfutja a 200 km/órát. A végsebesség egyébként 210 km/óra.
Ahol lehetőség van rá és a szabályok is megengedik, 190-200-as tempó is nyugodtan tartható. A kényelmes autópályás autózást segíti a szériafelszereltségbe tartozó tempomat. A minden ponton kiválóan teljesítő VVT-i motor ráadásul méretét meghazudtolóan keveset fogyaszt. Miközben a légkondi folyamatosan üzemelt, 9,4 liter volt az átlagfogyasztás. Városban is alig ment 10 liter fölé ez az érték, viszont országúton 80 km/órás sebességgel akár hatliteres fogyasztás is elérhető.
A rugózásával az európai és az amerikai ízlés közt lavíroz a Camry. Nagy úthullámokon kicsit beleng az autó hátulja, az úthibákon kényelmesen suhan át, de túlzott billegés vagy bizonytalankodás nem jellemző rá. Gyors kanyarokban kezes bárányként viselkedik, a gázelvételt vagy kormány rángatását nem torolja meg kitöréssel. A menetstabilizáló elektronika csak a háromlitereshez jár.
A Camry menetteljesítményei gyakorlatilag minden helyzetben megfelelőek és a vezethetőség is nagyon jó. A váltó könnyedén kapcsolható, igazi japános. Egyedül csak azt kell megszokni, hogy a nagy belső méretek miatt a kar kicsit messze van. A kormány meglepően közvetlen, ütközéstől ütközésig hármat fordul. A kezelőszervek kifinomultan működnek, minden kar és kapcsoló a helyén van. Két figyelemre méltó extra is szériaként jár az autóba. Az automatikusan felkapcsoló fényszórónak hazánkban nincs sok előnye, mivel Magyarországon éjjel-nappal világítani kell közúton, viszont az esőérzékelős ablaktörlőnek nagy hasznát vettük, remekül működik.
A kéziváltós 2,4-es Camry csak egyféle felszereltséggel választható. Az autóért kért 8,9 millió forint egyáltalán nem sok, ráadásul az autó felszereltsége teljes. Légzsákból hat jár, az elektromos berendezésekért nem kell felárat fizetni, minden ablakot motor mozgat, a tetőablak is széria, a légkondicionáló automatikus, az üléseket motorral állíthatjuk be és fűthetők is.
Bár formája unalmas, belső kialakítása elmarad a felső középkategóriában elvárhatótól, vezethetősége és rugózási kényelme kifogástalan. A Camry mellett szól még a megbízható japán technika, a három évig vagy 100 ezer kilométerig érvényes garancia, ellene viszont a nagy értékvesztés. Átrozsdásodás ellen 12 éves garanciát kínálnak.
