Az új S40/V40-en nem a külső változtatások dominálnak, szemből mégis elsőre felismerhető a 2003-as modellévű autó. Az új modellre a korábbi függőleges csíkozású hűtőrács helyett a Volvo S60 kockás betétes rácsát szerelik, melytől egy morzsányit sportosabb lett az autó. Szintén a sportos hatást fokozza a fényszóróbura körüli fekete betét. Ezzel ki is merítettük a külsőt ért változásokat.
Az utastérben főként a vezető környékén történtek módosítások. Új, háromküllős sportkormányt markol a sofőr, a kormány mögött pedig az S60-oshoz hasonló négyszámlapos óraegyüttest helyeztek el. A középső nagy fordulatszámmérőt és sebességmutatót két kisebb kerek műszer fogja közre.
Korábban a vízhőfokmérő és a üzemanyagtank mutató a műszerfal jobb oldalán, közös gyűrűben helyezkedett el. Az új elrendezés a Volvo szerint javítja a leolvashatóságot, szerintük viszont a korábbi műszer is jól leolvasható volt.
Nem változtattak a középkonzolon, az egyetlen plusz, hogy a szériafelszereltség része lett a HU-105 kódjelű négyhangszórós rádió. Tesztautónkba komolyabb hifi berendezést szereltek. A HU-605-ös egység kazetta és CD lejátszására is alkalmas, könnyedén kezelhető és lenyűgöző hangzású.
Fontos újdonság még a felfrissített autóban, hogy új az első két ülés. A S40/V40 ülései a nagyobb Volvókéhoz hasonló formázásúak és tényleg kényelmesek. A vezető egyetlen problémája, hogy nem tudja elég mélyre leengedni. A kormány csak magasságban állítható, tengelyirányban nem, ami szintén nem túl praktikus.
A modellfrissítéskor sajnos azon a tényen sem tudtak változtatni, hogy a hátsó üléssorban magasabb felnőtteknek már nem elég a lábhely. 175 centis magasságig két utasnak szavatolt a váll-, láb- és fejtér. A középen ülőt a kardánalagút zavarja. Biztonságuk viszont elsőrangú, ugyanis minden utasnak jár hárompontos öv és fejtámla is.
Korábban az S60-as Volvónál nehezményeztük, hogy az első ülések környékén kevés a rakodóhely. A V40-es ebből a szempontból sokkal jobbnak bizonyult, ugyanis két pohártartó is van, és még az apró tárgyaknak is jut hely.
A Volvo V40 csomagtartója kombi létére nem túl nagy méretű, 413 literes, de praktikusan és gyorsan átrendezhető. Használhatóságát olyan ötletes elemek növelik még, mint a nagyobb bőröndök rögzítésére szolgáló biztonsági öv.
Nem látható és szerencsére a teszt alatt nem is próbált újítás, hogy az eddiginél jobban védi az utasokat a függönylégzsák. Az új IC (inflatable curtain – felfújható függöny) mélyebbre nyúlik le, így az alacsonyabb utasok fejét is védi, valamint felfúvódási ideje is rövidült, most 30 ezredmásodperc.
Apró, de annál praktikusabb újdonság a svájci bicska szerűen előugró kulcs, és a kulcsfejbe integrált távvezérlő és pánikgomb. A pánikgomb megnyomására bekapcsol a vészvillogó és megszólal a riasztó.
A modellfrissítéskor változatattak a benzinmotoros modellek motorvezérlő elektronikáján is. A tesztautót hajtó 2,0 literes turbómotor vezérlését olyan ügyesen hangolták át, hogy a teljesítmény és a nyomaték nem csökkent, viszont az átlagfogyasztás 5 százalékkal alacsonyabb lett.
Papíron vegyes üzemben 7,9 liter benzint fogyaszt az autó 100 kilométeren. Mi ennél sokkal többet mértünk, de a 10,4 literes átlagfogyasztás teljesen elfogadható egy 163 lóerős autótól, úgy hogy többnyire városban jártunk a V40-essel és a légkondicionáló a nagy hőségben folyamatosan teljes erővel üzemelt.
A 240 Nm-es nyomatékkal bíró motor hangolása igen kellemes, mivel már alacsony fordulaton is elegendő erővel rendelkezik ahhoz, hogy városban kellő lendülettel indítsa meg az autót. Valódi képességeiről csak akkor szerzünk tanúbizonyságot, ha alaposan kipörgetjük. 3000-es fordulat felett villanyautóként kezd húzni, de működésére ekkor is leginkább a kifinomult szó illik.
Szinte fel sem tűnik, hogy ezzel a motorral csak 8,5 másodperc kell a százra gyorsuláshoz. Az igen jó eredmény abból is adódik, hogy a bűvös sebességet kettesben futja meg az autó. A motor egyedüli gyengesége a magas (helyenként 13-15 literes) városi fogyasztás mellett, hogy hangját teljesen kirekesztették az utastérből.
A Volvo V40 sportos kinézete ellenére inkább kényelmes rugózású, ennek ellenére élvezetesen vezethető. A motor mellett ez a remek váltónak is köszönhető. A kar finoman kapcsolható, mintha éles késsel vajat szeletelnénk, a kapcsolási utak rövidek, de sajnos a fokozatok nem elég határozottan kattannak be. A futómű úthiba elnyelő képessége jó, még a felárért kapható 16 colos könnyűfémfelni sem rontott rajta. A futómű a nagyobb sebességű kanyarvételt is jól tűri.
Az autó alapfelszereltsége biztonsági téren tökéletes, hiszen a nyaki sérülésektől védő WHIPS fejtámla-rendszer, a két első légzsák, az autó teljes hosszában védő függönylégzsák, a blokkolásgátló és az új modellen már az első ködlámpa is a szériafelszereltség része. Kényelmi oldalról is majdnem teljes az ellátás. Széria a manuális klímaberendezés, az állítható magasságú vezetőülés és kormány, a HU-105-ös rádiósmagnó és az első elektromos ablakemelő (a hátsók felára 87 ezer forint).
Módosított üléseinek köszönhetően kényelmesebb, megváltoztatott orrkialakítása miatt sportosabb kinézetű, áthangolt függönylégzsákjával még biztonságosabb, gazdagabb felszereltsége miatt viszont sajnos drágább is lett a 2003-as modellévű Volvo V40-es. A Volvo V40 2.0 T ára 7 530 000 forint.
A 2,0 literes alacsony nyomású turbómotor jó választás a V40-eshez a dinamikus autózást kedvelőknek. Mindig megfelelő erőtartalékkal rendelkezik egy biztonságos előzés befejezéséhez, és jobban kihúzatva akár sportautós erényeit is megcsillantja. Egyedül kissé magas fogyasztásával kell megbarátkozni.
