Teszt: Citroën C3 1.4i SX - Mi kell egy nőnek, avagy a C3-as női szemmel Citroën C3 1.4i SX
Amikor négy évvel ezelőtt a jogsimat csináltam, az autósiskola vezetőjénél kellett feliratkozni, hogy milyen autót választunk a vezetéshez. A sorban néhány srác után következtem, akiknek szépen elmondták az autók típusát, a hengerűrtartalmukat, TD, D vagy benzinüzemű voltukat és a többi paramétereket. Amikor sorra kerültem, tőlem is megkérdezték, milyen autót szeretnék, mire én visszakérdeztem, hogy milyen van. Az ember kedvesen rám mosolygott, és csak ennyit mondott: van egy szép piros.

Ha a fenti előítéletnek meg akarnék felelni, az írásom így kezdődne: a minap kipróbáltam egy ezüstkorall, pici, kerek autót. Ami valóban sokat elárul róla, de azért azt sem hagynám ki, hogy az illető egy 1,4-es, benzines, ötsebességes, szervós, négy légzsákos, klímás verhovina (nem verda, mert a C3-as Citroën biztosan nőnemű!). Olyan autó, amelyet bármelyik nő társául fogadna egy bevásárló körútra, a gyerekért óvodába szaladgálni vagy elmenni a barátnőkkel kirándulni, bulizni, de nem vallana szégyent egy elfoglalt üzletasszony munkatársaként sem.

Nézzük hát végig, hogy ezeknek a funkcióknak hogyan tud megfelelni. Az 1,4-es motor pörgős, száguldásra nem, de tempós autózásra kiválóan alkalmas. Nem erőlködött a kisasszony országúton 160-nál sem. A gyorsulása egyenletes, nem hirtelen ugrik meg az autó, de igen jól húz. Ezt a fürgeséget egy rohanó üzletasszony biztos értékeli. Nem beszélve arról, hogy a klíma miatt még nyáron sem olvad le róla a smink, mire odaér a tárgyalásra. És hogy a piros lámpánál nehogy kirángassák őt vagy értékeit a kocsiból, az elakadásjelző alatt, középen elhelyezett nagy, fekete, jól látható gombbal bezárhatja az ajtókat is.

A fürgesége mellett a kis mérete és a fordulékonysága jó pont lehet egy bevásárlásnál, nem is beszélve a szervokormányról! Azt hiszem minden nő erről álmodik, amikor egy Opel Omegával próbál parkolni a belvárosban. És, ha nem akarjuk megvásárolni a fél üzletközpontot, akkor kényelmesen el lehet benne férni, jól pakolható. Ha pedig teli szatyrokkal a kezünkben sikerült a válltáska legaljáról előhalászni a slusszkulcsot, legalább a központi zár segítségünkre van, így nem karcoljuk össze a zárat, nem kell fölhúzogatni a hátsó ajtó gombjait, stb. Praktikus a belső tér ergonómiája is pakolhatóság szempontjából. Két kesztyűtartó boxot is elhelyeztek, csak hogy tovább kelljen keresgélni, mikor megállít a rendőr. Lehet, hogy az egyiket az anyósülésen utazó hölgyek számára fejlesztették ki, hogy legyen hová pakolni a sminkkészletet, ha már a tükör úgy is ott van a napellenző mögött.

„Iskolabusz” funkcióra szintén alkalmas a C3-as. Nem is gondolhattak másra a tervezők, mint gyerekekre, amikor három fejtámlát helyeztek hátulra, jelezvén, hogy az autó öt személyes (ez csak innen derül ki). Hiszen itt három felnőtt igen szűkösen férne el, de a gyerekek annál kényelmesebben. És ha a három ovis-sulis lurkó mellett van egy csecsemő is, akit az anyuka az anyósülésen szeretne tudni, hogy menet közben is lássák egymást, erre találták ki a légzsák kikapcsoló gombot a műszerfal jobb oldalán. Amúgy is magasan van az autó fara, de a három fejtámla miatt még kevésbé látni hátra. Megoldás: meg kell tanulni tükörből tolatni.

Kirándulásra, hosszabb útra tehát inkább csak négy ember menjen vele, főként, mert ennél több poggyász be sem férne. A csomagtartó közepes méretű, a kalaptartó kicsi, a lábaknál elhelyezett csomagokról meg ne is álmodjunk. A plüssborítású ülések jó formájúak, kényelmesek, hosszú utakon is sokáig „ülhetőek”, bár ez inkább az első ülésekre jellemző, mert a hátsók majdnem derékszögben állnak. A hosszú távú kényelmet hivatott szolgálni az első ülések váltó felőli, lehajtható kartámlája. Egyetlen szépséghibája van, ha bármelyik le van hajtva, nehézkessé válik a váltó kezelése. Az ajtókon lévő könyöklő pedig olyan érdes, kemény műanyagból készült, hogy sokáig senki sem könyökölne rajta szívesen.

A műanyag borítás máshol is „fapados”, elég keményen koppannak a kesztyűtartók is a lecsukásnál. Viszont a térképtartók olyan szélesek, hogy akár egy literes üdítőt is belerakhatunk. Hosszú úton igen előnyös, hogy az autó nagyon csendes. Alig hallani a motorzajt, sőt, durvább aszfalton csak a gördülési zaj hallatszik, amit a gyári zene simán elnyom. Az autó útfekvése is igen jó, francia autókhoz képest meglepően kemény hangolású a futómű.

A műszerfal tervezése is a nők számára praktikus. A legtöbb férfinak nem tetszik, ha digitálisan, nagy narancssárga számokkal vibrál előtte, hogy mennyivel is megy. A nőknek viszont így sokkal kevesebb ideig kell levenniük a szemüket az útról, csak lepillantanak, és máris tudják, lassítani kéne. A műszerfal többi része kicsit olyan, mintha a Trabantét látnám, az üzemanyagszint-mérőt és a hőfokmérőt narancsszínű jelzősorral oldották meg, pontosan nem lehet tudni, mennyi nedű van a kocsiban. A fordulatszám-mérő pedig nem látható túl jól.

Az állítható ülésmagasság, bár csak két fokozata van, igen előnyös, főleg hölgyek számára. A magam 160 centijével ezt értékeltem. Zavaró hiba, amit eddig csak német autóknál tapasztaltam, hogy az előre húzott üléshez hozzáér a váltókar, főleg amikor kettesbe teszi az ember. Ezáltal nehézkesebbé válik a sebességek kapcsolgatása.
Az autót úgy tervezték, hogy bármilyen magasságú ember kényelmesen elérje a pedálokat. 160 centimmel a harmadik kattanásig toltam hátra az ülést, a leghátsó pozícióban pedig egy 190 centis ember már nem tudja kinyomni a kuplungot félig sem, feje fölött pedig még vagy tíz centi marad a tetőig. Az autó belső tere tehát igen magas. Nem okoz gondot tehát, ha mégis a ház ura kényszerül a volán mögé. Mindezeket egybevéve egy kellemes, fürge, jól használható autót ismertem meg, és továbbra is állítom, nőknek fejlesztették. Hölgyeim, próbálják ki!

Teszt: Citroën C3 1.4i SX – Mi kell egy nőnek, avagy a C3-as női szemmel 25