A kormányoszlop 6250 forintért magasságában állítható, ami megkönnyíti az elhelyezkedést, érdemes áldozni rá. Az ülőlap eleje és hátulja is külön állítható, az üléshelyzet kényelmes. 87 500 forintért nem drága a CD-váltós autórádió, de csökött gombjai miatt nagyon nehéz bánni vele.
Átlagos termetűeknek éppen megfelelő az ülőlap hossza, magas embereknek túl rövidek az első ülések. A kényelmes formájú, de keskeny ülést könnyű kihízni. Az olasz autóktól megszokottan ízléses a zöld-kék mintájú kárpit. A belső térben sok a fényezett lemezfelület, ami egyáltalán nem zavaró.
Az első sor fölött a kihasználatlan fejteret csökkenti a polc, amelynek alján számos lyuk segít áttekinteni a szemmagasság fölé pakolt holmikat. Ugyanilyen jó megoldás, hogy a hátsó ajtón a fűtőszálak végig a törölt felület alatt futnak vagy a kulccsal kikapcsolható utas oldali légzsák.
Hátul három személynek szól az ülés kialakítása, a széles padon jól elfér három átlagos termetű felnőtt. A magasságában állítható hátsó fejtámlák felára 23 750 forint. A lábhely tágas, a fejtér a magasra emelt paddal is pazar. Jó pontot érdemel a Dobló az öt hárompontos övért.
Csomagterével minden konkurenst leiskoláz a Dobló. A térfogat 750 liter, a hasáb alakú tér kihasználhatósága kiváló, vannak rögzítőfülek és a padló is alacsony. A kalaptartó azonban eléggé kilóg a képből. Nem is lehet rögzíteni, csak rá kell helyezni a tartószerkezetre.
Az ötödik ajtó alapáron osztott, kétszárnyú. A csapóajtó 25 000 forintért rendelhető meg, de nem érdemes költeni rá. Három fejtámlával eleve alig használható a belső tükör, ezen nem sokat ronthat az osztott csomagtérajtó, az óriási fedél viszont nehezen kezelhető. Felnyitásához igen sok hely kell, tehát szűk parkolóhelyen nem praktikus. A belső füllel nem lehet lecsukni, mert ha az ember az ajtó lecsukásához szükséges erővel rántja meg a fület, nincs ideje kikapni kezét az ajtó alól, ezért a könnyen koszolódó lemezt megfogva kell lecsukni az ötödik ajtót.
Nem nehéz parkolni a Doblóval. Igen jók a tükrök, az autó orra kitűnően áttekinthető, a függőleges hátsó ajtó is megkönnyíti a parkolást. Ennek ellenére hasznos tartozék a hátsó tolatóradar, amely csupán 56 250 forintba kerül.
A karosszéria minden sarkát nagy felületű, fényezetlen műanyag védi az apró horzsolásoktól, vagy kisebb ütközéseknél. Ez remek megoldás, sokkal praktikusabb és összehasonlíthatatlanul olcsóbban javítható, mint a fényezett lökhárító, ráadásul a haszonjárműből kialakított Doblónak jól is áll a markáns védelem.
A Dobló JTD motorjának ugyanakkora a hengerűrtartalma, mint a szívódízelnek, de nem előkamrás, hanem közvetlen befecskendezésű. 100 lóerőt és 1500-as fordulaton 200 Nm-es nyomatékot ad le a motor. A közös nyomócsöves befecskendezésű motor zajkultúrája megfelelő.
Kis fordulaton gyenge a motor, használható húzóerőt csak a legnagyobb nyomatékhoz tartozó 1500-as fordulat felett produkál. Városban egy személlyel 2000 fölött tartva a fordulatszámot jól megy a Doblo JTD, öt emberrel még magasabb fordulatszámon is érezhetően ellustul. Lakott területen kívül ritkák a teljes terheléssel nehézkes elindulások, így öt utassal is kellően élénk volt az autó.
A hosszú áttételezésű váltó kicsit akadva kapcsolható. A hosszú áttételekkel jár, hogy 2500-nál feljebb kapcsolva pont 1500-ra esik vissza a fordulatszám, ahol még nem húz a motor. A váltókar kemény borítása nyomja a vezető térdét. A nagyon jól elérhető váltó közelében 12 voltos csatlakozó van. Kellemetlen sajátossága a Doblónak, hogy a belső levegő keringetés kapcsolója nem zárja ki rendesen a külső kipufogóbűzt.
Elöl McPherson felfüggesztést kapott a Dobló, hátul a személyautóban is merev tengely és laprugó dolgozik, csak a haszonjármű változattól eltérő hangolással továbbá kanyarstabilizátorral.
A zötyögős rugózáson érezni leginkább, hogy a Dobló nem elsősorban személyautó. Az első futómű elfogadhatóan szűri meg az úthibákat, a hátsó azonban túl keveset vesz el az ütésekből. Az autó dobálásra is hajlamos, összerázva ezzel a hátul utazókat.
Alapjában véve biztonságos az úttartás. A kocsi fara hirtelen gázelvételre megindul, majd magától megnyugszik. Rossz úton a merev hátsó híd miatt elpattog a kijelölt ívről az autó. Az egyenesfutás elfogadható. A kormány könnyen jár, a kocsi könnyen vezethető. Egy ilyen autó nem nyújt vadítóan jó kezelhetőséget, a Doblóval mégis szívesen autóztunk.
Ebben nagy szerepe volt a meglepően jó zajkomfortnak. Állandó sebességnél a motorból alig hallani valamit. A dízelmotor nagyon csendesen működik, a futóműzajok is csekélyek, a nagy légellenállást meghazudtolóan szerény a szélzúgás.
A teljesen nyers motorú (635 kilométerrel átvett) tesztautó városban 8,4 litert fogyasztott. Bejáratás után ez csökkenhet. Országúton 6-7 liter elég 100 kilométerre. Az átlagfogyasztást csak liter/kilométerben írja ki a Dobló. A 7,1 liter/100 km sokkal könnyebben érthető volna, mint a 14 km/ 1 liter.
Számos extrafelszerelést tartalmazott a tesztelt Dobló, ami megnehezíti a véleményalkotást a kocsiról. Tesztautónk ráadásul ELX felszereltségű volt, amely modell hazánkban nem rendelhető.
A 100 lóerős dízelmotorral SX kivitelben kapható a Dobló, 3 950 000 forintért. A dízel alapára még versenyképes, felszereltsége nem igazán. Ma már az alapfelszereltségbe tartozó szervokormány, színezett üveg, ködlámpa, motoros első ablak, a rádió előkészítés, a központi zár és a két légzsák legfeljebb átlagos. A gazdagon felszerelt és az extrákkal kitűnően használható tesztautó alapára 4,8 millió forint. Tételenként nézve egyáltalán nem magas az extrák ára, csak sok kell belőlük ahhoz, hogy a Dobló olyan jó benyomást tegyen az autót használókra, mint ránk a nálunk járt tesztautó.
