Mivel a tesztelt autó Classic kivitelű, a középkonzolt és a műszerfal tetejét fahatású berakás díszíti. Nem tudjuk, hogy mű vagy igazi fát használtak az utastér burkolásához, de a betétek jó hatást tettek ránk, a díszcsíkot ízléses mértékben alkalmazták.
A Mercedes E-osztályban nagy a demokrácia. A hátsó üléssor két szélső utasának ugyanakkora hely jut, mint a két első utasnak. Az utastér mérete nem szenzációsan nagy, mint a Skoda Superbben vagy a Toyota Camry-ben, de Mercedes E-osztály nem elsősorban méretében múlja felül kategóriatársait. A csomagtartó térfogata azonban tekintélyt parancsoló, 540 liter. A nyílás szűk.
Kisebb-nagyobb tárolórekeszekből, pohártartóból sok jár az elöl illetve a hátul utazóknak is. A klímával hűthető vagy igény esetén fűthető a két első ülés közti doboz. A kesztyűtartó nevéhez méltóan csak egy pár kesztyűt tud befogadni. A hátsó üléssor középső utasa széltében és fejtérben jól elfér, de lábát nem igazán tudja hová tenni a kardánalagút miatt. Ebben az E-osztályban ugyan nem lehet külön beállítani a hátsó üléssorba fújt levegő hőmérsékletét, de légbeömlő természetesen van.
Az első ülések támláját és magasságát motor állítja, hosszirányban kézzel kell mozgatni. A beállított pozíció nem menthető. A kormány magasságában és tengelyirányban is állítható. A kényelmes pozíciót hamar megtalálhatja a vezető. Az elődhöz képest csökkentették a volán átmérőjét, ami most 38 centi. Ez sokat javít a vezetés örömén, habár kormányzásban az új E-osztály sajnos továbbra sem tökéletes. Kis sebességgel fordulva a kormányt az utolsó centiken mindig erővel kell visszatéríteni egyenesbe.
A 2148 köbcentis dízelmotor hidegen olyan, mint egy modell reggel. Kicsit ráncos és morcos, de ahogy múlik az idő, egyre jobban megmutatkozik szépsége. A közös nyomócsöves dízelmotor hidegen a Mercedes-Benz emblémához méltatlan lármát csapva indul, bemelegedve sokat veszít kellemetlen zajából, de hangja végig hallható marad. A motor járását kiegyensúlyozó tengely simítja, így rezgése teljesen eltompul, mire az utastérbe érne.
A 2,2-es dízelmotorhoz hatfokozatú kézi sebességváltó csatlakozott. A váltókar rövid úton mozog, és mindig kellő határozottsággal érkezik meg a kívánt fokozatba. Így minden egyes váltás külön élvezet. A hatfokozatú váltóval jól kiautózható a 340 Nm-es nyomaték. A második generációs közös nyomócsöves befecskendezést használó dízelmotor teljesítménye 7 lóerővel több, mint a korábbi E-osztályban vagy a most futó C-ben. Így az E 220 CDI gyári adatok szerint 0,2 másodperccel hamarabb éri el a 100 km/órás sebességet, mint a C 220 CDI. A kisebbik dízelmotor nem okoz ugyan frenetikus gyorsulás élményt, mint a nagyobb öthengeres, de teljesítménye meggyőző.
Alacsony fordulaton érezhetően erőtlen a motor, de az 1800-as fordulatszámot elhagyva bármely sebességi fokozatban erőteljes gyorsításba kezd az autó. Országúton járva ötödikben 90 km/órás sebességnél pont 1800-at mutat a fordulatszámmérő, így erről a sebességről további visszaváltás nélkül lehet biztonságosan előzni. Hatodikban ugyanilyen fordulatszám mellett már 105-tel megyünk, így ebben a fokozatban valamivel száz fölött már igen jól megy az autó. Ennél kisebb tempónál főként sebességtartásra használható a hatodik.
Országúton és autópályán ideális partner a 2,2-es dízelmotor, kevés visszaváltással autózható változó útviszonyok, hegyek-völgyek közt is. A fogyasztás igen visszafogott, a gyár ugyan elég szűkszavúan nyilatkozik erről, mivel csak az átlagos fogyasztást adják meg, 6,3 liter/100 km-ben. Mi országúton 7,2 literes átlagot mértünk, a tesztátlag pedig 7,8 liter/100 km volt. Ez egy több mint másfél tonnás autó esetén igen szerénynek nevezhető. Lakott területen, dugókkal sűrűn tarkítva 8,8 liter volt az átlagfogyasztás, ami kiváló érték.
Mostani tesztünk alanya nem kapta meg a korábban nálunk járt E 270 CDI sportfutóművét. Mondhatjuk szerencsére, ugyanis szerintünk a nagyobb úthibákon keményen döccenő, sportos hangolású felfüggesztés nem javított annyit az útfogáson, mint amennyit rontott a rugózási komforton. Az E 220 CDI rugózási kényelmével viszont nem volt semmi gond, nem volt az az úthiba vagy jeges tél rágta lyuk, melyről tudomást szereztek volna utasaink.
Az autó stabilitása ennek ellenére nagyobb sebességgel vett kanyarokban sem romlott számottevően. Megmaradt a korábbi E-osztályra és a Mercedes többnyire más modelljeire is jellemző testesség-érzés. Így szinte minden kanyarban érezzük, hogy nagy karosszéria és felelősség van a kezünkben. Ha a túlontúl magabiztos vezető mégis elméretez egy kanyart, a menetstabilizáló elektronika részben korrigálni tudja a sofőr hibáját. A hátsókerék-hajtás a BMW-vel szemben nem az öröm forrását szolgáló adottság, hanem inkább hagyománytisztelet.
Az új E-osztály számos technikai újítása és megjelenésbeli különlegessége közül talán a két legfontosabb az elektrohidraulikus fék és a kétrészes, nagyméretű üvegtető. Utóbbi csak a jól felszerelt autókba jár, míg előbbit mindegyik új E Mercedes megkapja. Az elektrohidraulikus féknél a fékpedállal csak elektromos jelet ad a vezető, a fékerő minden egyes keréknél külön jön létre. A rendszer lassítóképessége kiváló, járulékos előnye pedig, hogy a blokkolásgátló bekapcsolásakor a pedál nem lüktet a vezető lába alatt. Apró hátránya a féknek, hogy adagolhatóságára nehéz ráérezni.
Annak ellenére, hogy a tesztelt Mercedes E 220 CDI Classic az extrafelszerelések számát tekintve jócskán elmaradt, az E 270 CDI Avantgarde-tól, az autó minősége és használhatósága semmivel sem rosszabb. A komfortosabb rugózás sokat javít a városi közlekedés hangulatán, a jóval kedvezőbb fogyasztás lakott területen pedig megbocsáthatóvá teszi a kirobbanó menetdinamika hiányát.
Megjelenésében sokat fejlődött öreguras elődjéhez képes az év elején bemutatkozott új E-osztály. Technikai oldalról is sok változás történ, ráadásul a 2,2-es dízelmotor teljesítménye is nőtt. Az autó alapára azonban elenyésző mértékben emelkedett. A Mercedes-Benz E 220 CDI 10 990 000 forintba kerül.
