A lendületes külsővel ellentétben a belső továbbra is klasszikus vonalvezetésű. A kárpitozás finoman mintázott, a műanyagok első osztályúak, a fa mintázatú betét nem kirívóan utal műanyag eredetére. Gyenge minőségű műanyaggal egyedül az első övcsatok környékén találkozunk, de ezt többen észre sem vették. Az ülések párnázása kemény, hosszú úton is kényelmes.
Az első ülések tág tartományban állíthatók, a támla és az ülőlap hátsó részének magassága motorral állítható. Az ülőlap eleje és a többi beállítás manuálisan végezhető el. A két első ülés szinte a padlóig leengedhető, így garantált a sportos vezetési helyzet. Sajnos emiatt a hátsó utasok lába nem fér el az ülés alatt. A tárolórekeszek száma elegendő, mindenféle méretű és kialakítású zsebből sok van.
A hátsó üléssor két szélső ülésén is fejedelmi a helykínálat. A hármas BMW-vel összevetve a lábhely nagyobb, a fejnek közel azonos tér jut. A középen ülő vállának és fejének is elegendő a tér, viszont a lábhely korlátozott a kardánalagút miatt. Hárompontos biztonsági övből és fejtámlából három jár, a támlák az első ülésből, gombnyomásra lehajthatók. A hátul ülőknek már kevesebb hely jut rakodásra, mivel az ajtókon nincs térképzseb és a könyöklőből is kispórolták a rekeszt. Egyedül az első ülések támláján lévő zsebbe lehet pakolni. A két első ülés közt vezetik a hátsó sorba a levegőt, ahol nem csak szellőzőrács, hanem külön szabályozható ventilátor is segíti a légmozgást.
Új vonása a C-limuzinnak, hogy a csomagtér bővítésére a hátsó üléstámla előre dönthető. Ezt a műveletet csak a csomagtartóból végezhetjük el. A csomagtartó 455 literes, jól rakodható, de a lámpák valamelyest leszűkítik a nyílást.
Az elektromos ablakok egyetlen érintésre teljesen le- vagy felhúzódnak, az irányjelző a kar pöccintésére hármat villan, a könyöktámasz magassága változtatható, a vezető üléspozíciója tökéletesre állítható.
A Mercedes C-osztály vezetése kevésbé élvezetés, mint azt a formás külső alapján gondolnánk. A kényelem szempontjából viszont minden a legnagyobb rendben. Még a felárért kapható 16 colos könnyűfém felnikkel is szépen gördült az autó az úthibákkal tarkított budapesti utcákon, sűrű keresztbordákon viszont hajlamos belengeni az autó hátulja. Az egyenesfutás remek, a kormányzás viszont lehetne jobb. Lassú haladáskor a kanyarból visszatérő kormánykerék nem talál vissza magától a középső pozícióba. A kormány áttételezése viszont jó, megfelelő visszajelzést ad az útról.
Hosszú egyenesben, vagy elnyújtott ívű kanyarban órákon keresztül sem fárasztó a C-Mercedes-szel autózni. A szél- vagy motorzaj még 190 km/órás sebességnél is alig hallható.
A futómű agilitása csak rövid kanyarokban hiányzik. Ezt például akkor vesszük csak észre, amikor elgondolkozunk és hirtelen esünk be egy gyorsabb kanyarba. Ekkor bizony néha csak az ESP-n múlik, hogy nem esünk ki ugyanilyen hirtelen a kanyarból. A nagyobb E-Mercedeshez mérve viszont határozottan sportos beállítású a kisebb C-osztály.
A C-osztály háromféle dízelmotorral rendelhető. A 200 és 220 CDI elnevezés mögött ugyanaz a dízelmotor áll, előbbi esetén 116, utóbbinál 143 lóerős teljesítménnyel. Érdekes, hogy ennek a 2148 köbcentis erőforrásnak enyhén átdolgozott, 150 lóerős változata szolgál az új E-osztályban is, mellyel papíron százra hamarabb gyorsít a nagyobb autó.
A dízelmotor hangja hidegen és melegen is kellemetlen, ráadásul a négyhengeres orgánuma nem is mérhető az öthengeres 2,7 litereséhez. A dízelmotor ketyegése főleg alapjáraton jellemző, egyenletes tempóval haladva már alig észlelhető. Gyorsításkor a hang ismét felerősödik. A 143 lóerős teljesítménnyel és a 315 Nm-es nyomatékkal derekasan mozog az üresen is másfél tonnás autó.
Az automata váltót megrendelve ugyan le kell mondanunk a kézi sebességváltás élményéről, de ezért cseppet sem kár. Az ötfokozatú szerkezet ugyanis szerfelett finoman és villámgyorsan kapcsol. Ráadásul remek hangolásának köszönhetően a turbólyukat „kikerüli”, így csak a 2,2-es dízelmotor nyomatékban gazdag tartományát ismerjük meg.
A tanulékony váltó egyedül akkor hajlamos elmélázni, ha komótos autózás közepette hirtelen szeretnénk erőteljes gyorsulásra sarkallni az autót. Ilyenkor a padlógázos gyorsítás nem elegendő, de ha a váltókart két másodpercnél hosszabb ideig balra húzzuk, a váltó két fokozattal visszakapcsol. A kart két másodpercig jobbra nyomva visszakerülünk D-be.
D állásban a kart jobbra-balra tolva 1 és 4 között állíthatjuk be a fokozatot. Ilyenkor csak azt állíthatjuk be, hogy mely fokozat fölé ne váltson az automata. Ez például havas úton vagy lejtőn lefelé jöhet jól. Ha azonban a motorra káros fordulat fölé pörgetjük a dízelt, a váltó egy fokozattal feljebb kapcsol.
Automata váltó ide, remek menetteljesítmény oda, a C 220 CDI igen takarékos akár városban, akár országúton használjuk. Egy alkalommal Dél-Budapest-Szentendre-Dél-Budapest útvonalon 6,8 liter/100 kilométeres fogyasztást mértünk. A teszt alatt az átlagfogyasztás ugyan 9,1 literre jött ki, de ebben volt 220 km/órás száguldás autópályán és csigalassúságú cammogás budapesti dugóban is.
A közelmúltban a C-Mercedesnek a bajor ellenlábas mellett erős konkurense akadt, méghozzá saját házon belül. A C 220 CDI alapára 10 110 000 forint, míg a hasonló felszereltségű, de modernebb és nagyobb utasterű E 220 CDI-ért csak 880 000 forinttal kérnek többet. Az ebben az árkategóriában minimálisnak számító felár miatt szinte csak egyéni elbírálás kérdése, hogy valaki a sportosabb viselkedésű C-osztály vagy a nagyobb utasterű, de mackósabb mozgású E-osztály mellett dönt.
