Teszt: Peugeot 307 SW 1.6 Présence - A sokoldalú kombi Peugeot 307 SW 1.6 Présence
A 2002-es év autója díjnyertes Peugeot 307 idén jelent meg kombi karosszériával. Egyszerre két változat is piacra lépett, a sokoldalú SW és a hagyományos Break. Előbbi egy szélvédővel egybeépített hatalmas üvegtetőt és különálló hátsó üléseket, utóbbi pedig hagyományos kombis jegyeket kapott. Külsőleg mindkét autó teljesen azonos, nagy csomagtartós kombi jellegű.

A Peugeot 307-es eddig is a kompakt osztály legszebb autó közé tartozott, ám a 307 SW talán még a ferdehátú modellnél is szebb. A hosszabb far miatt kevésbé érzékelhető az áltagosnál magasabb felépítés, mely nagy belmagasságot jelent.

A Peugeot 307 SW 22 centivel hosszabb, mint a ferdehátú 307-es. Mivel a tengelytáv 10 centit nőtt, ezért az utastér még hatalmasabb, és mivel a hátsó túlnyúlás is gyarapodott 12 centit, ezért a csomagtartó is sokkal nagyobb lett.

Az első ülések valamelyikébe ülve nem érezni különbséget a korábbi modellhez képes, mivel itt semmi változás sem történt. Mindkét ülés magassága állítható már az alapfelszereltségű autóban is, és mindkét üléshez jár könyöklő. A kormány tengelyirányban és magasságában is állítható. A vezető elhelyezkedése korrekt, a hosszú távú utazás sem fárasztó.

A középkonzol jól elrendezett, a kormányról is vezérelhető rádiót és kijelzőjét külön választották. Utóbbi a szélvédő tövében található. A Présence kivitelben feláras automatikus légkondicionáló (a manuális széria) kijelzője nappali fénynél, felkapcsolt világítással sajnos alig látható. Az utastér jó hangulatú, mivel a középkonzolt fémes betét borítja, és a műszerfal felső része sem a szomorúan unalmas fekete színt kapta.

Általánosságban a kidolgozási minőség jónak tűni, de egy-két helyen találunk rosszabb minőségű műanyagokat vagy gyengébb kidolgozást. A két első ülés közt hátranyúló konzolt kissé mozgatva például az egész váltókulissza mozog.

A 307 SW egyik nagy ütőkártyája, a hatalmas panorámatető főként a második vagy harmadik sorban ülőknek nyújt különleges kilátást. A szélvédő hosszabbításának tűnő üvegtető szinte a teljes tetőt lefedi. Kinyitni csak brutális eszközökkel lehet, de akkor csak újraüvegezéssel zárható be. Az elektromosan mozgatható rolóval az üvegtető eltakarható. Mivel a tetőablak erősebben színezett, mint a többi üveg, ezért elsötétíteni szinte sosem kell, ugyanis még a legerősebb napsugárzásban sem hevíti fel az utasteret útközben. Parkolóban állva viszont érdemes behúzni, mivel ilyenkor hamar felforrósítja az autót.

Az SW másik érdekes vonása, a három különálló ülés a második sorban. A néhány centivel keskenyebb középső és a két szélső ülés egyenként tologatható előre-hátra, hajtogatható össze vagy szerelhető ki, mint a jobb egyterűkben. A két szélső ülésen minden irányban nagy a hely. Jómagam 187 centi magas vagyok és a jobb hátsó ülésen mindenféle zokszó nélkül töltöttem el pár szász kilométert. Ha a középső ülésen nem utazik senki, támlája könyöklőként előre dönthető. A középső utasnak jutó fej- és lábtér is nagy, de a vállszélesség testesebb felnőtteknek már nem elég.

Talán a különálló üléseknél is nagyobb újdonság, hogy a csomagtartóba is szerelhető két plusz ülés. Hét üléssel ugyan a csomagtartó már a kabrió szintű 137 literre szűkül, de alkalom adtán előnyös lehet a hétszemélyes utastér. A harmadik üléssorba 75 ezer forintos egységáron rendelhetünk ülést, de akár kedvünk szerint a második üléssor székeit is ide szerelhetjük. Az általában mindent rózsaszínben feltüntető sajtóanyag szerint is csak 170 centiig kielégítő a hely a leghátsó sorban és az ide vezető út is bonyodalmas. Szerencsére az ülések támláját előröl és hátulról is lehet állítani, szerencsétlen megoldásnak tartjuk viszont az erre szolgáló pántot, mivel az az egyik ülésen már a tesztautó átvételekor le volt szakadva.

Az ülésállítási lehetőségek mellett a 307 SW egyéb egyterűs tulajdonságokkal is rendelkezik. Az első ülések alatt egy-egy fiók található, az első és hátsó térképzsebek is sok mindent elnyelnek, az első ülések támlájából tálca hajtható le. A kesztyűtartó nagyméretű és hűthető.

A 307 SW-t mozgató leggyengébb benzinmotor 1,6 literes és 109 lóerős. Mivel a motor nyomatékszegény, így az alsó fordulatszám-tartományban alig tud mit kezdeni az 1300 kiló feletti autóval. Elinduláskor hosszasan kell csúsztatni a kuplungot és magas fordulaton kell tartani a motort, ha gyorsan kívánunk startolni. A fordulatot növelve kezd erőre kapni a motor, 4000-es fordulat környékén megerősödik és sportos hangja is feltámad. A rövid fokozatok segítik a könnyedebb gyorsulást, emiatt viszont 130 km/óránál már 4000 körül jár a fordulat, így nagy a motorzaj. Szélzaj viszont még a 180 km/órás végsebesség közelében sem hallható. A váltókar hosszú úton és szorosan jár, de pontosan kapcsolható. Az 1,6-os motort hosszasan gyötörve 9,5 literes átlagfogyasztás adódott, de visszafogott tempóban 8,0 és 8,5 liter közé visszaszorítható.

A 307 SW-t annak ellenére élvezetes vezetni, hogy az 1,6-os motor csak lendületből autózáshoz felel meg. A futómű remekül hangolt, még a 205/55 R16-os kerekekkel is könnyedén veszi a vacak budapesti utakat, miközben a kanyargós útszakaszokat sem veti meg. A szervokormány 2,8-at forog ütközéstől ütközésig, így megfelelő pontossággal tartható kordában vele az autó. A hátsó kerekeket is tárcsafék lassítja, a fékerő jól adagolható, a fékhatás is igen jó.

A konkurencia számára végzetes ütőkártya, a 307 SW ára. A Prémium kivitelű, hat légzsákot, blokkolásgátlót, manuális légkondicionálót, első elektromos ablakemelőt, panoráma tetőt és öt különálló ülést tartalmazó 1,6-os SW 4 200 307 forintba kerül.

Teszt: Peugeot 307 SW 1.6 Présence – A sokoldalú kombi 31