Már ebben a modellben is kiváló a helykínálat, a fej- és üléstér mindhárom sorban 195 centiméteres testmagasságig jó. A fejtámlák a leghátsó sorban is kellően magasra kihúzhatók egy 190 centis embernek. A széles padon hátul és a középső sorban három embernek nagyon kényelmes a hely. A Vivaro helykihasználása kiemelkedően jó, ami abból is látszik, hogy az autó hossza nagyjából megegyezik a leghátsó utasoknak általában szűk nagy egyterűkével. Dicséretes, hogy mind a kilenc ülésnél hárompontos öv és fejtámla van.
A harmadik üléssor támlája előrehajtható, az ülések kiszerelhetők, de ne várjunk az egyterű Zafirához hasonló könnyed székrendezgetést. A csomagtér felőli támlarészre ragasztott ismertető megkönnyíti az ülés átrendezését, de maga a hármas üléssor igen nehéz.
A leghátsó sor fölötti két hangszóró megoldja a hosszú utak egyik alapkonfliktusát, a Vivaróban nem fordulhat elő, hogy elöl hangos a zene, hátul meg semmit nem hallani belőle. Ugyanitt egy 12 voltos csatlakozó elhelyezésére is gondoltak a tervezők.
A Vivaro egyedül rugózási komfortjában marad el jelentősen a személyautóktól, de abban nagyon. Jókorákat döccen minden úthibán, de becsületére legyen mondva, hogy nem üt. Rossz úton az autó bólogat, ráz, aki érzékeny rá, annak felkavarodhat benne a gyomra.
Más kényelmi elvárásainknak jól megfelelt a Vivaro. Az ülések jók, a hosszú ülőlap jól megtámasztja a combot. A hátsó támla dőlése kényelmes. Jó helyre került a taposó a tétlen bal lábnak. Egy haszonjárműtől igen kedvező a Vivaro zajkomfortja, de személyautóban is bőven megfelelő. 120-nál sem a motor, sem a szélzaj nem jelentős.
Nem csak tágas, de nagyon praktikus is a karosszéria. Hatalmas műanyag lökhárítók védik az autót. Kár, hogy az Opel indexe nem a Trafichoz hasonlóan magasan van, hanem kevésbé biztonságos helyen, a lökhárítóban.
Hátul a karosszéria függőleges sarkát csúcsban végződő műanyag burkolat védi a sérülésektől, a hátsó ajtó mögött egy 8 centi széles, ütésálló műanyaggal borított küszöb nagyon megkönnyíti a parkolást. Kilenc üléssel a csomagtér inkább magas, mint nagy alapterületű, térfogata ennek ellenére elfogadható. A kígyópikkelyes padlóburkolatnak szándékosan sem lehet ártani, a fekete műanyag borítás nagyon könnyen tisztítható.
Csak a jobb oldalon van tolóajtó, amely könnyen jár. A határolás kellően erős, lejtőn sem szánkázik vissza az ajtó. A kétszárnyú csomagtérajtótól nehéz a kilátás hátra, fához tolatva zavaró, hogy a két kerettől nem látni a törzsét. Mindkét ajtószárnyon van ablaktörlő és mosó. A mosófúvókák a leghátsó oszlopról fújják a vizet az üvegre. A hátsó ajtók határolói kiakaszthatók, így 165-170 fokig nyitható az ajtó.
Az orr-rész áttekinthetősége csapnivaló, hátra és oldalra viszonylag jól kilátni, csak a vastag B-oszlop nehezítheti a körültekintést elsőbbségadáskor. A motoros állítású, osztott tükrök jók, könnyű velük parkolni, a nagyobbik holtterét a kisebbik eltünteti.
A majdnem derékszögben, nagyon tágasra nyíló ajtókat alacsony emberek nehezen tudják bezárni, mert alig érik el a behúzót. Ugyanők viszont végre nagynak és erősnek érezhetik magukat a volánnál.
Érzésre a T4-es VW Transporter egy kategóriával kisebb autó a Vivarónál, inkább az Iveco Daily vagy a Mercedes Sprinter-Volkswagen LT méretű járművek tűnnek azonos súlycsoportba tartozónak, a Vivaróval így gyakran az utak királyának képzelhettük magunkat.
A Jumbo-tető kívülről látványos, belülről hasznos vonása a Vivarónak. A magasított tető nélkül az első utasülésen nehezen férnének el magas emberek. A magasságában tág határok között állítható vezetőülésben ez a gond fel sem merül.
Hosszú távra is megfelel a jól eltalált üléshelyzet. Kényelmi hiányosság, hogy messze van az ajtó, így a vezetőnek nincs hova könyökölnie. A Vivaro volt a tesztelt kocsik között az első, amiben a kormány csak tengelyirányban állítható. A döntött kormányoszlop miatt ez részben magasságállítás is, nagyon kényelmes.
A Vivaro trónusa kényelmes és igen magasan van. Innen remekül áttekinthető a forgalom, ami biztonságosabbá teszi a vezetést. Elöl a középső ülés kényelmetlen két embernek, mint az összes hasonló járműben. Értékeltük azt a figyelmességet, hogy a vezető oldali ablakemelő fölfelé és lefelé is egy érintéssel végigmozgatja az ablakot.
Üresen illetve kis terheléssel nagyon stabilnak mutatkozott a Vivaro. A mindig jóindulatú kisbusz gázelvételre egészen minimális terhelésváltással reagált. A kormányon sokat kell tekerni, az ehhez szükséges erő csekély. A fékek megfelelően lassítják az autót.
A könnyen elérhető hatfokozatú váltó ideális megoldás. Az adott áttételekkel jól megy az autó, az egyes és a kettes az elindulás segítéséhez nagyon rövid. Kis ugrásokkal kapcsolhatunk fel hatodikig, 110-nél hatodikban 2500 a fordulatszám. A váltó közepesen hosszú utakon, pontatlanul jár, de nem kíván nagy erőt.
Az 1,9 literes turbódízel csendes és rugalmas. A 100 lóerős motor kis fordulaton is húz, a turbólyuk nem zavaró. Kis terheléssel könnyű vele előzni. A végsebesség 155 km/óra, az óra szerinti 160 még utazótempó, 140-et nagyon könnyedén megy.
A klíma elöl megfelelően hatékony, felára 300 000 forint. Hátul viszont alig érezni belőle valamit, mert abba az irányba nincs levegőkilépő-nyílás. A tesztautó szellőző ventilátora a teszt vége felé idegesítő sivításba kezdett. Középen két oldalsó tolóablak nyitható ki, leghátul fix az ablak, amelyekben mindenhol apró GM és nagy Renault felirat szerepel.
Az üvegeken virító Renault feliratok és a francia gyár különböző modelljeiből származó műszerek és kapcsolók állandóan kétségbe vonják, hogy egyáltalán Opelben ülünk-e. A Vivaróban minden fontos óra, műszer, kapcsoló a Renault típusaiból származik. Az ajtózár gombját és a vészvillogó kapcsolóját a Laguna II-ben, a sebesség- és a fordulatszámmérőt a Clióban is láttuk.
Több mint ezer kilométert autóztunk a kisteherautóból kialakított busszal, amely végig meglepően takarékos volt. Városban 9,8, országúton kereken hét literes fogyasztást mértünk. A hatalmas homlokfelületű, üresen 1920 kilós autótól szenzációs a hét liter alá is leszorítható fogyasztás. A tesztelt felszereltséggel 6 059 000 forintba kerül a kisbusz, amely egyedül gyenge rugózási kényelmével marad el jelentősen a személyautóktól.
