Az Almera Tino a hasonló modellek felépítését követi. Hossza és szélessége egy kompakt modell adataival egyezik meg, 160 centis magassága azonban jóval túlmutat azokon. A tengelytáv az azonos padlólemez miatt milliméterre pontosan megegyezik az Almera tengelytávjával, de belül jobb a térérzet, a magasabbra helyezett üléseknek köszönhetően pedig a valós tér is sokkal nagyobb. A csomagtartó 440 literes, ami átlagos a kategóriában.
A két első ülés kényelme makulátlan, a vezető könnyedén megtalálja a kényelmes vezetési pozíciót, de a kormányt nem tudja rendesen magához igazítani, mivel csak fel-le állítható. Zavaró még, hogy a két első üléshez nincs könyöklő. Az Almera Tino vezetése nem megy élményszámba, de legalább nem is fárasztó. Az ülőlapok megfelelő hossza és a jó formázás még az órákon át tartó utazást is kényelmessé teszik.
Az elöl ülőknek számtalan kisebb-nagyobb, de főleg kisebb zseb jut. A kesztyűtartót szó szerint kell venni, a hálós térképzsebekbe viszont sok minden fér. A műszerfalon a vezető előtt jó helyen van a pohártartó, de az utas oldalán ugyanott csak egy kisebb üreg van, ami pohárnak kicsi, zsebnek meg nem jó, mert minden kiesik belőle az első kanyarban.
A belső design hasonlít a Priméráéhoz, a középkonzolt itt is szépen átvezették az ajtókra. A kárpitozás ízléses, a kidolgozási minőség jó, de a felhasznált műanyagok egytől-egyig betonkemények. A világos színösszeállítás sokat dob az autó belső megjelenésén. A jó kidolgozási minőség az egész autóra jellemző, kivéve az ajtókat, melyek csúnya hanggal csukódnak, a tesztautón a jobb első ajtó nyitás közben kattogott. Az ablakokat motor mozgatja, sajnos csak a vezetőé megy le és fel egy érintésre.
Az Almera Tino azért nem csak egy felfújt kombi, mert a hátsó üléssorban nem egy kényelmetlen pad, hanem három állítható háttámlájú, összehajtható és kiszerelhető ülés van. Mindegyikhez jár fejtámla és hárompontos biztonsági öv is. A középső utas öve a tetőből csalható elő. Az ülések viszonylag keskenyek, így testesebb felnőtteknek hosszú távon már fárasztó itt ülni.
A hátsó térkínálat nem kiemelkedő, de hozza a kompakt egyterűkre jellemző sokoldalúságot. A padló teljesen sík, így a középen ülő sincs bajban lába elhelyezésével, ráadásul a széleken két fedeles rekeszt is kialakítottak a padlóban. Az első ülések támlájáról tálca hajtható le, a két ülés közt pedig van hamutartó és 12 voltos csatlakozó is. Hátul ülni nagy melegben nem érdemes, mivel a légkondicionáló ide nehezen juttat hideg levegőt, de már az első sort is nehezen hűti le a klíma.
Az Almera Tino hazai motorválasztéka szűkös, mindössze két benzinmotorból választhatunk. A kisebbik 114 lóerős és 1,8-as, a nagyobb egy kétliteres, 136 lóerős teljesítménnyel. Utóbbi kizárólag fokozat nélküli automata váltóval választható.
Az 1,8-as benzinmotor a nyugodt autózást kedveli. Bár a rövid váltó-áttételezéssel megpróbálták fürgévé tenni, a kisebb benzinmotorral hajtott Tino a nagyobb gázadásokra inkább csak morog, de nem megy tőle jobban.
Az Almera Tinóéhoz hasonlóan gyenge váltóval japán autóban még nem találkoztunk. A magas kar bizonytalanul jár és hosszú utat tesz meg a fokozatok közt. Kiosztása azonban jó, segítségével egész fürgévé tehető a testes Almera. A százra gyorsulás álló helyzetből 12,2 másodpercig tart, a száguldás vége valahol 170 km/óra környékén van. Országúton és autópályán nagyon kényelmes partner az Almera Tino mind a vezető, mind az utasok számára. A sofőr élvezi, hogy nem fárad el vezetés közben még 1000 kilométer alatt sem, az utasok pedig értékelik a csendet és a kényelmet.
Az Almera Tino alapvetően kényelem orientált rugózású, de a nagyobb úthibákat mégsem tudja eltüntetni, ilyenkor feltűnően nagyot üt a futómű. A magas felépítés ellenére stabil a karosszéria, nagy sebességű kanyarban sem dől meg zavaró mértékben az autó. Sportosan vezető családapák biztosan értékelik majd, hogy tempósabb kanyarban a gázt elvéve kicsit megindul az Almera Tino hátulja, de magától vissza is tér az ívre.
Az Almera Tinót az importőr tudatosan másképp pozícionálta, mint a hasonló méretű konkurenseket. Már az alapváltozat is jól felszerelt, nincs „fapados” alapmodell, így viszont minden Tino valamivel drágább, mint a hasonló méretű európai konkurensek. Az 1,8-as Luxury-t 5 790 000 forintért árulják. Ebben a kivitelben széria a manuális légkondicionáló, a négy elektromos ablakemelő, a kormányról vezérelhető CD-s rádió, a két első- és a két oldallégzsák, valamint a blokkolásgátló.
