390 literes térfogatával a csomagtartó nagyobb az alsó középkategória átlagánál, ami Párizsból hazafelé, sajtóanyagokkal megpakolva fontos szempont volt.
A csomagtér az 1:2 arányban osztott hátsó ülés összecsukásával és kivételével bővíthető, a hátsó üléspad az első ülések mögött többféle távolságban rögzíthető, ami szintén alkalmas a poggyásztér növelésére. Ebben a kategóriában még kombik sem kínálnak a hosszú A-Mercedes 1930 literjét megközelítő csomagtartót.
Egy kar meghúzásával tehát tágas tartományban állíthatók hosszirányban ülések, ami a hosszú A-osztályban fél méteres lábhelyet adhat átlagos termetű vezető mögött. A szendvicsszerkezetes autóban az utastér padlója tökéletesen sík, az akkumulátor az első utasülés előtt, a padlóban van. Elöl-hátul tágas a fejtér.
Tavaly modellfrissítést kapott a kis Mercedes, amely sokat javított rugózásán. Lengéskényelme átlagos, éles úthibákra nem üt. A motor belülről soha nem bántóan zajos, de hidegindítás után a külső zaj jelentős. A magas, nagy homlokfelületű autóban közepes a szélzaj.
Párizsi utunkon oda-vissza 1500 kilométert tettünk meg egyhuzamban, így volt módunk megszeretni és nagyon nagyra értékelni a kiváló üléseket. A ránézésre vékonydongájú ülések kényelme és a test megtámasztása kitűnő.
Az első kartámasz kényelmes, de megnehezíti a kézifék elérését, továbbá nehéz tőle hozzáférni a háttámla állítókerekéhez és az ablakemelőkhöz. Színvonalas megoldás, hogy mind a négy ablak egyetlen gombnyomásra megy fel és le. A billenőkapcsolókon kiválóan érezhető az az akadópont, amely fölött az üveg teljes hosszban mozog fel vagy le.
Kifogástalan az üléshelyzet, a magas székekből az átalgos személyautóknál sokkal jobban áttekinthettük a forgalmat. Az ütközéstől ütközésig úgy 3,5-et forduló kormány jó fogású. Csak magasságában állítható, de az A-osztályban nem hiányzott a tengelyirányú állíthatóság. A kényelemhez tartozik a magas színvonalú klimatizálás. A hűtés, a fűtés és a párátlanítás igen hatékony. A befújás irányát feltűnően sok lehetőség közül választhattuk ki, ezt megfejelve az egyes irányok között forgókapcsolóval szabályozható az átmenet.
Hosszú úton fontos, hogy mindennek találunk-e helyet az utastérben. Az A-Mercedes ebből a szempontból kimondottan jó. Extraként a vezetőülés alá tárolódoboz kérhető. Tágas a kesztyűtartó, nyitásakor a fedelet gázos teleszkóp fékezi le. Alapos munka a belső világítás is. A fény erős, a térképolvasó lámpa elhelyezése jó.
Jó minőségűek a kapcsolók, gombok és tekerők, kedvező az anyagminőség is. Kár, hogy nincs vízhőfokmérő a műszerfalon, pedig egy turbódízel motorhoz ez volna a minimum, de egy olajhőmérséklet-mérő sem volna luxus. Tetszett, hogy a mutatók szárának alsó része átlátszó, így nem takarnak bele a műszerfali kijelző számaiba.
Párizsban egy útfelújításokon edzett magyar autós szemével is gyakori a torlódás. A Champs Élysée-n vagy a Diadalívet övező körforgalomban éjjel is lépésben haladtunk. Ilyenkor különösen örültünk az automata váltónak, amely Mercedes-Benz színvonalú. Ebben a méretkategóriában eleve nagy szó az ötfokozatú automata, ráadásul igen jól működik. A váltó hegynek le is tartja a sebességet, ami még ma is ritka erény. A szerkezet puhán kapcsol fel-le, a váltások gyorsak.
Autópályán negyedikben gyorsítva, majd a kart D-be áttolva nagy fordulatszámon sem vált fel azonnal a szerkezet. Az A-osztály automatája remekül érzékeli az emelkedőt, nem engedi fölöslegese váltással, majd visszakapcsolással ellustulni az autót. A váltó egyetlen hiányossága, hogy közepesnél erősebb gázadásnál fölöslegesen magas fordulatra pörgeti az 1,7 literes motort, rendszeresen 3500-nál vált. Ezt a szokását hideg motornál kis gázadásnál is tapasztaltuk, ami egy turbódízelnek végképp nem tesz jót.
Jól elosztott sebességfokozataival elfogadhatóan gyorsul az A 170 CDI, 160-ra hamar felér. Végsebessége papíron 173 km/óra, a tesztautó ezt óra szerint könnyen hozta.
Gázadásra hamar reagál a váltó. Városban bőven megfelelő a motor ereje, országúton és autópályán nagy terheléssel sem kényszerültünk öreguras battyogásra. A motor 1700-tól megfelelően húz, 4000 felett jócskán visszaesik a teljesítmény.
160-nál magasabb tempóval már bizonytalanná válik az úttartás. Az egyenesfutás jó, de a magas karosszéria nagyon megérzi az oldalszelet. Kanyarban képtelenség kizökkenteni jámborságából az autót, a biztonságos úttartást a széria ESP vigyázza. Az A-Mercedestől idegen a gyors kanyarvétel, kacskaringós országúton sem kapja el az embert a láz. A közvetett, nem túl pontos kormányzás nagyon könnyű, nem sok visszajelzést ad az útról. Igen jók a fékek, tartós lassításnál sem fáradnak el, adagolhatóságuk is jó.
Elméletileg a kis motor, nagy sebesség és teljes terhelés a elég rossz összeállítás a fogyasztás szempontjából, a dízel A-osztály mégsem zabálta gázolajat. 6,8 és 7,2 liter között volt az átlagfogyasztás a teszt során. Mivel a táv 90 százalékát autópályán hagytuk magunk mögött, a mért átlag 140-160-as sebességre és közel teljes terhelésre vonatkozik. Országúton jóval takarékosabban lehet autózni, ilyenkor 5,8 liter körül alakul a fogyasztás, városban sem megy 7,6 liter fölé.
Alapáron nem tűnik túlzottan drágának az A 170 CDI. A belépőmodell 5 022 400 forintba kerül, csakhogy ebből még az oldallégzsák is hiányzik, a klímaberendezést ne is keressük. Alapáron két első légzsák, menetstabilizáló elektronika és kipörgésgátló, blokkolásgátló, a hátsó középső ülést kivéve mindenhol övfeszítő, motoros tükörállítás és központi zár jár.
Tesztautónk Elegance kivitelű volt, ami az árcédulán és a belső téri fadíszítéseken azonnal látható. A légkondicionáló, a CD-lejátszós autórádió, az automata váltó és a többi extra aránytalanul drágává teszi az A-osztályos Mercedest. Tesztautónk eladási ára 7 703 500 forint, ami még a Mercedes emblémát figyelembe véve is túlzottan magas.