Pusztán a számadatokat vizsgálva furcsállhatnánk a Peugeot elképzelését, hiszen a biztonsági felszerelésekkel gazdagon telepakolt 307-es üres súlya közel 1,2 tonna, az 1,4-es dízelmotor pedig, akárhogy is szépítjük, mindössze 68 lóerős.
A közölt menetdinamikai adatok sem éppen rózsásak: a 17,1 másodperces 100-ra gyorsulás és 160 km/órás végsebesség sok jóval nem kecsegtet. Igaz, a másik oldalon ott áll a 4,5 literes átlagfogyasztás.
Néhány évvel ezelőtt, amikor még többnyire 70 lóerő körüli szívódízeleket szereltek az alsó középkategóriás autókba, senki sem fintorgott, inkább csak az alacsony fogyasztásról beszéltek. De akkoriban még jóval kisebb súlyt kellett mozgatnia ezeknek a dízelmotoroknak.
A rossz előérzet ellenére nagy meglepetést okozott az 1,4-es HDi. Három és négy utassal sem erőlködött a 68 lóerős dízel a nagy és nehéz 307-esben országúton vagy autópályán. Ugyan minden előzést meg kell kétszer gondolni, de a váltót végig ötödikben hagyva még a 3-as út legnagyobb emelkedői sem törték meg a lendületet.
Visszakapcsolással kár nagyobb erőre számítani, ugyanis a valamivel 2000 alatt ébredő dízelmotor 2000-es és 4000-es fordulat közt gyakorlatilag azonos vehemenciával húz, e fölött pedig már inkább csak erőlködik.
Nagyobb sebességgel haladva nem erősödik fel túlságosan a hang az utastérben, a motor csendesen zakatol, a szélzaj teljesen normális. Az előrejelzett végsebességet óra szerint 10 km/órával lépi túl az autó.
Az erőltetett menet ellenére a fogyasztás nagyon kedvező volt, a gyors autópálya és országúti szakasz alatt 5,5 litert fogyasztott 100 kilométerenként. Nyugodtabb vezetést feltételezve a gyár által megadott 4,0 literes országúti fogyasztás valószínűleg könnyedén teljesíthető.
Városban már kissé érezni a lóerőhiányt, de még itt sem nagyon zavaró az 1,4-es dízel gyengesége. A lassabb haladás oka, hogy városban gyakrabban kell álló helyzetből gyorsítani, és ez nem ennek az autónak a profilja, mivel az alsó fordulatszám-tartományban kevés az erő.
Ez az ötödik Peugeot 307-es, amit vezethettünk, és érdekes módon a többi 307-es szinte tökéletes váltójához képest ebben az autóban volt a legrosszabb a váltókar kapcsolhatósága. A rövid váltókar imbolyogva jár, megvezetése határozatlan. Másként működött a fék adagolhatósága is, mivel a pedál túl idegesnek tűnt. Már picinyke érintésre is nagyot harap a fék, ami nehezen megszokható.
Hasonlóan a korábban tesztelt ötajtós 307-esekhez, az 1,4 HDi-ben is nagy az utasoknak jutó hely a kategória átlagához képest, mind elöl, mind hátul. Átlagos méretű utasok közül válogatva öten is kényelmesen utazhatnak hosszabb távon.
A 307-es futóműve már nem franciásan puha, de nem is kényelemrombolóan kemény. Az úthibákat általában gond nélkül letudja, és a jól áttételezett, az útról megfelelő visszajelzést adó szervokormánynak köszönhetően még vezetni is élvezetes.
Ahhoz, hogy a Peugeot 307 1.4 HDi minél olcsóbb legyen, csak az alapváltozatnak számító Profil kivitelben kapható. A 3 680 000 forintért hazavihető autóban a legfontosabb biztonsági felszerelések megtalálhatók, de néhány apróságról le kell mondani.
Zavaró az elektromos tükörállítás hiánya, mivel a kocsi nagy belső szélessége miatt nehezen érhető el a jobb oldali tükör karja. Elöl motor mozgatja az ablakokat, de a többi 307-estől eltérően nem működnek egyetlen érintésre, hanem folyamatosan nyomni kell a gombot a teljes le- vagy felhúzáshoz.
A blokkolásgátló és a két első légzsák széria, oldallégzsák és függönylégzsák felárért rendelhető. Az alapfelszereltség része még a központi zár, a kormányról is vezérelhető rádió, az állítható magasságú vezetőülés és a szervokormány. A manuális légkondicionáló 270 ezer forintba kerül.
Az alacsony fogyasztás mellett a kedvező szervizintervallum is csábíthatja a vevőket, mivel csak 20 ezer kilométerenként vagy évente kell szervizbe menni. A 90 lóerős kétliteres HDi közel 300 ezer forinttal drágább.
