A műszerfali órák jól néznek ki, egy pillanat alatt leolvashatók. A modellfrissítéssel az S40 megkapta az S60 óráit és kormányát, ami kedvező változás. Puha felső réteg borítja a műszerfal kemény műanyagát, a felületek kellemes tapintásúak.
Tesztautónk 122 000 forintos felárért beszerelt gyári audiorendszerében igazán örömünket leltük. A berendezés hangzása jó, a nagyméretű tekerőgombokkal kiválóan kezelhető a CD-t és kazettát is lejátszó autórádió. A fedélzeti számítógép adatai is tekerőgombbal léptethetők, ami a sok gombnyomogatás után kellemes és egyedi vonása a Volvóknak.
Az ülések első részén a zsebekbe betömhetünk ezt-azt, a tárolóhelyek száma megfelelő. Kár, hogy csak az A-tetőoszlop borítása szövet, a két hátsó oszlop burkolata műanyag. Szokatlanul régimódi megoldásként csak a vezető oldali ablak megy egy gombnyomásra teljes úton le, fölfelé már ez sem. Legalább a vezető ablakánál ki lehetett volna köszörülni ezt a csorbát a modellfrissítéssel. Hölgyek biztosan örülnek a megvilágított sminktükörnek, a szélvédőre rögzített parkolójegytartóval mindkét nem jól jár.
Elöl a tágas tartományban állítható ülésekben nyurga utasok is jól megvannak. Hátul a lábtér szűk, a fejtér a kategória átlagának megfelelő, tehát 180 centisen még el lehet férni. A rövid tengelytávot nem tudja kompenzálni, de értékes centiket juttat a hátsó utasoknak az első háttámlák kimélyítése.
Az S40 kiemelkedik a mezőnyből átgondolt klímavezérlésével. Az autó kora miatt a légkondicionáló csak egyzónás, nem vezérelhető oldalanként, de ez jelentéktelen hiba. Alaphelyzetben hatfelé terelhetjük a hideget-meleget. Az állások között van átmenet, így bárhova tetszés szerinti eloszlásban fújathatjuk a levegőt.
Tavaly augusztusban nagy örömmel várt első tesztautónk is egy dízel S40 limuzin volt, de a történeti elsőség fénye sem takarta el a rugózás hiányosságait. A rugózási kényelem sokat javult az idén nyári modellfrissítéssel. A komfort elérte a középkategória átlagát. Igen zavarónak találtuk, hogy az autó többször önkényesen kikapcsolta a belső keringtetést, gyakran a legbüdösebb teherautók mögött.
Kényelmesek az ülések, főként az első sorban. Az ülőlap hossza átlagos, hasznos az állítható deréktámasz. Az ülőlap eleje-hátulja külön dönthető, magasságában állítható.
Magas, de kényelmes az üléshelyzet. A kormány túl mélyre került, messze bent van a műszerfal előtt. Tengelyirányban nem, magasságában állítható.
Hidegen túl zajos a motor. A Renault eredetű dízel hangja a bemelegedéssel elfogadható szintre csökken. Autópályán 160 és 200 között sem zavaró a zajszint, de jól jönne a fordulatszámot csökkentő hatodik fokozat.
A motort csak erős dízelhangja miatt érheti kritika. A 115 lóerős, közös nyomócsöves dízel imponálóan jó erőben van. Alapjáraton megfelelő nyomatéka van az elinduláshoz, 1500-nál éled fel, 1800 fölött bivalyerővel húz.
Kiváló a rugalmasság, az S40 1.9D negyedikben és ötödikben is könnyen ellő 2000 körüli fordulatszámokról. A motor 4500-ig húzatható, a teljesítmény nem tűnik el 4000 fölött sem. A bőséges nyomatékkal autópálya emelkedőkön könnyen otthagyhatók a sík úton még versenyző hajlamú szívó benzinesek tulajdonosai. A dízel S40 nyomatékból tartja a tempót hegynek fölfelé is.
Egy turbódízelhez harmonikusabb választás lenne egy hatfokozatú váltó, de az S40-ben csak öt sebességgel gazdálkodhatunk. Ezek legalább jól kiosztott fokozatok, 90-nél ötödikben nagyjából 1980 a fordulatszám, 160-hoz ugyanebben a sebességben 3500-as fordulat tartozik. A sebességváltó közepes hosszúságú utakon, pontosan kapcsolható.
Jó az egyenesfutás, oldalszélre nem érzékeny az S40. Ennek köszönhetően kamionok mellett kétszázzal elzúgva nem jött zavarba az autó. A tesztautó Dunlop gumiabroncsai kitűnő benyomást tettek ránk. Bár az erős motor vizes úton harmadikban is kipörgeti a kerekeket, nagy kanyarsebesség érhető el az autóval. Az aktív biztonság terén még fontosabb, hogy a négy tárcsafék kifogástalanul emészti fel a sebességet.
Kanyarban gyorsan, de különösebb bizsergés és izgalmak nélkül haladhattunk a sötétkék lépcsőshátúval. A Volvo nem túl agilis, kormányozhatósága és vezethetősége átlagos. A kormány nincs túlszervózva. Sokat jártunk városban tesztautóval, ahol nagyra értékeltük a holttérmentes, nagyméretű visszapillantókat.
Skandináv autóhoz illően a lámpa a gyújtás ráadásával automatikusan bekapcsol, majd a motor leállításakor kialszik. Nem figyelmeztet hasznos, de idegesítően sípoló hang az égve hagyott lámpa miatt, és mindig biztonságban utazhatunk. A tesztkocsiban 249 000 forintos extraként xenon izzó ontotta a fényt, érdemes rá áldozni.
6,3 millió forintba kerül a dízel S40, ami igen kedvező ár egy a prémium kategóriába sorolható középkategóriás dízelért. A felszereltség átlagos, semmilyen fontos extra nem hiányzik. Alapfelszerelés a blokkolásgátló, az elektronikus fékerő-elosztó, a motoros, fűthető tükör, elöl az elektromos ablakemelő. A két első légzsák vezérlése figyelembe veszi az öv bekötöttségét és az ütközési sebességet. Alapáras a függöny- és az oldallégzsák.
6,6 literre adódott a tesztfogyasztás, ami elismerésre méltó. Autópályán tartós 160-nál a fogyasztás nem lépi túl a 7 litert. Városban is igen takarékos az 1870 köbcentis dízelmotor, fogyasztása dinamikusan hajtva is 8 liter alatt marad.
Egy Volvóval bárhová elegánsan érkezhet meg az ember, ezt a márka legkisebb limuzinja is maradéktalanul hozza. A metálkék fényezésre és a mutatós könnyűfém felnikre megéri áldozni, nagyon feldobják az S40 külsejét.
