Látszik az igyekezet az ST 170-en, hogy próbáltak valamit felszínre hozni az autó tudásából, de a Focus valódi képességeinek csupán 10 százaléka jelenik így meg. A típust ismerőknek egyértelmű jelzés hátul az ST 170 felirat és árulkodó még a sokkülős felni, a kerek ködlámpa és az egyedi fényszóró. Persze ezek mind-mind utólagosan is beszerezhető egységek, és később akár egy dízel Focusra is ráilleszthetők.
Bekukkantva az utastérbe minden kétségünk elmúlik. Van minden, ami egy igazi sportautóba kell: fém pedál, fém váltógomb, fehér számlapos műszerek és van olajnyomás-, valamint olajhőmérséklet-mérő is. Elsőre meglepő, hogy magasra kell ülni, mintha bárszékre ugornánk fel, de később megszokjuk ezt az érzést, mivel a Recaro ülések minden igényt kielégítenek, minden oldalirányú mozgást hatásosan megakadályoznak alul és fölül egyaránt. Kicsit húsosabbak már panaszkodnak a satu kegyetlen szorítása miatt, de azt hiszem, sokan leadnának pár fölös kilót egy ilyen autó kedvéért.
Már álló helyzetben is élvezet fogdosni a kicsi, sportos kormányt, mely a bőrhuzaton kívül semmiben sem különbözik a szokványos négyküllős Focus-kormánytól. Nyugalmi helyzetben a remek fogás, mozgás közben pedig a közvetlen áttételezés teszi szerethetővé a Focus ezen alkatrészét.
Az ST 170 legütősebb fegyvere azonban elöl lapul. A kétliteres Duratec motor régi ismerős, ám a vezérlés módosításával teljesítményét 173 lóerőre növelték. A motor teljesítmény-leadása szenzációs és közvetlen gázreakciója miatt sokkal erősebbnek mutatja magát. A gázpedál legkisebb érintésére is azonnali megugrás a reakció. Alacsony fordulaton hétköznapi az erő, 3000 felett viszont már hozza igazi énjét, amit egészen a leszabályozásig fokozni tud. A maximális teljesítmény 7000 1/percnél ébred. Kihúzatáskor a fordulatszámmérő bőven belenyaldos a piros tartományba, leszabályozni csak 7200-nál kezd.
Egyedüli, de nem elhanyagolható probléma a motorral, hogy hangját túlságosan elszigetelték a vezetőtől. Pedig a kipufogó hangszíne vadító. Tanácsos néha akár vadidegen embereket megkérni, hogy zárt parkolóban menjen pár kört autónkkal, így egy darabig élvezhetjük a hangot.
Ugyanazt a hatfokozatú Getrag váltót illesztették a Ford motorjához, mint amit a MINI Cooper S-ben is használnak. A német retro autóban is imádtuk a váltót, és a Focusban sem keltett csalódást. A kar megvezetése nagyon határozott, két váltás közt minimális úton jár, és talán kevésbé szorosan mozog, mint a MINI-ben.
Kicsit hosszúnak tűnik a fokozatok kiosztása, de az ST 170-hez illő száguldáshoz ez jól passzol. Egyesben akár 65-ig is húzathatjuk a motort, kettőben 115 a vég, harmadikban 150, negyedikben 190. Ötödikben és hatodikban már nem szabályoztattuk le a motort, de a gyorsulás ilyenkor is határozott, 210 km/óráig.
Határozott lábmunkát igényel a kuplung, a megszokási stádiumban sűrű bakkecske ugrást produkálhatunk gyors kilövés helyett. Ha ezen túllendülünk, akkor minden egyes kuplungolás után extázis jön, az első tengelyre hirtelen rászabaduló lóerők hatására.
Egyenes úton kedvünkre örömködhetünk és veszély nélkül fedezhetjük fel a motor tartalékait, de a Focus ST 170 megismeréséhez inkább sok kanyar szükséges. Hiába ígértem meg utasaimnak, hogy a Szentendre-Visegrád útvonalat csigalassú cammogásban fogom megtenni, jól tudtam, hogy ez lehetetlen.
Az alap Focus is kategóriájának talán legjobb futóművével rendelkezik, a szélesebb nyomtávú ST azonban ver mindenkit. A 17 colos felniket tartalmazó ültetett, keményített, sportosított kanyar-imádó futóművel nincs az a kanyar, amit ne lenne élvezet bevenni. A sportos feszülés mellett az autóból sugárzó összerakottság, masszívság érzése is fokozza a gyönyört. Majdnem annyira magabiztosan vágódik kanyarról kanyarra a Focus ST 170, mint az útra matricaként simuló Opel Speedster. Túlzott sebességnél azonban könnyedén megindul a Focus hátulja, amit a szériában adott menetstabilizáló elektronika még idejében megfog. Kikapcsolt védelem esetén emberi erővel is uralható a tetszetős farolás.
Megerősítették a sport-Focus fékrendszerét is, ami finoman adagolhatóan lassítja a ménest. A futómű sportosításánál nem lépték át az ésszerűség korlátait, így az ST 170 meglepően könnyedén vészeli át a rossz útszakaszokat. Egy alkalommal például észre sem vettem, hogy földútra hajtottam, annyira zökkenőmentes volt a tovahaladás.
A háromajtós karosszéria nehézzé teszi a hátrajutást, ha sikerült beülni, a tér már megfelelő. A kúszást nehezíti, hogy az ülés nem csúszik előre a támla előredöntésekor. Kicsik az oldalsó tükrök, de ez igazából nem zavaró, mivel a mögöttes forgalmat ritkán kell figyelni, inkább csak előre nézünk, hogy kit is kell leelőznünk legközelebb…
