Nem csak gyors volt az Opel a Zafirával, hanem leleményes is. Utastere ugyanis másként rendezhető át, mint az azóta egy nyomon járó konkurenseké. A második üléssor nem három különálló ülésből áll, hanem egy padból. Ez valamelyest csökkenti az utastér variálhatóságát, ám ha jobban belegondolunk, az esetek túlnyomó többségében elegendő rugalmasságot jelent. Ha sok a csomag, a harmadik sor két ülését begyakorolt mozdulattal behajtogathatjuk a padlóba, a második üléssor pedig az ülőlapot felhajtva az első ülések nyakába tolható.
Így persze kevesebb terünk marad, mintha teljesen kiszerelnék a középső sor üléseit, de az Opel módszerének előnye, hogy az ülések mindig velünk vannak. Ha ismét utasra kell cserélni a rakományt, nem kell postán utánunk küldetni a kiszerelt üléseket, némi hókusz-pókusz keretében ismét üléseket nyerhetünk.
Sajnos bizonyos tekintetben hátrányos az Opel egyedisége. A hasonló egyterűk utasaikat padlóba rejtett rekeszekkel vagy az első ülésekről lehajtható tálcákkal kényeztetik. A Zafirában ilyeneket nem találunk, ráadásul nem teljesen sík a padló, a második sor középső ülése előtt van egy kis pukli, ami korlátozza a lábhelyet. Ma már maradi, hogy az itt ülő csak kétpontos derékövet kap. Fejtámla legalább van, és a leghátsó két utasnak is jár hárompontos öv és fejtámasz.
Mindegyik ülés közelében sok-sok tárolórekeszt alakítottak ki az autóban. Elöl van két pohártartó és pakolózsebből is van bőven. A harmadik sorban ülő utasok sem szenvednek légszomjtól. Bár az ablakok nem nyithatók, a légkondicionáló levegője ide is elér. A két első ülés közt jut hátra a levegő.
A csomagtartóban ülő két utast nem éri hátrányos megkülönböztetés pakolás szempontjából sem. Nekik is jut könyöklő a falban és nagy-nagy zseb. Az eggyel előrébb helyet foglalóknak is van elég rakodási lehetőség az ajtók zsebeiben, illetve az első ülések támlájában, de a pohártartók hiányoznak.
Városi közlekedésben előnyös az Astra rokonság, mivel a Zafira nem túl hosszú, így könnyen találni parkolót. Jól áttekinthető az autó a magas üléshelyzet és a sok üveg miatt. Manőverezéskor hátrányos a kicsi külső tükör, és az, hogy a jobb oldali nem is osztott. Kár, hogy tolatóradar még az Elegance kivitelben sincs.
Hátránya az Astra-alapnak, hogy a Zafira utastere a középső sorban nem elég széles. Hárman csak rövid úton férnek meg egymás mellett kényelmesen, erre utal a két személyre formázott, középen sízsákot és könyöklőt tartalmazó támla is. Saját tapasztalataink szerint öt utassal jobban járunk, ha a második sorban csak ketten ülnek, egy valakit pedig leghátra ültetünk. Így a csomagnak is jut még elég hely, és mindenki kényelmesen utazhat. Feltétel, hogy a magány-tűrő harmadik sorban utazó nem lehet magasabb, mint 175 centi, e fölött ugyanis hiába fér el a feje, lábával már nem tud mit kezdeni.
Hosszú távon sem fárasztó utazni a Zafirában, bárhol is ülünk, mivel a helykínálat mindenhol jó, az ülések pedig kényelmesen kemények. Széles kartámasz hajtható le a vezető üléstámlájáról, melyen az utas könyökének is marad hely. Jól beállíthatja magának az autót a vezető. A kormány tengely és magasság irányba is állítható, de még a legjobb helyzetben is túlságosan meredek. Ezen enyhít az állítható magasságú ülés.
Korábban a Zafirához egyetlen, kétliteres dízelmotor volt választható, most már egy nagyobb is elérhető. A 2,2-es dízelből kihozott 125 lóerő és 280 Nm ma már nem nagy szám. Ez a két adat azonban alkalmassá teszi a Zafirát arra, hogy meglehetősen gyorsan autózzunk, relatíve kis fogyasztás mellett.
Nem sokat árul el az autó dinamizmusáról a 11,5 másodperces százas sprint, többet mond az, hogy a maximális nyomaték 1500 és 2750-es fordulat közt végig rendelkezésre áll. 1500-as fordulatnál kis rezgés és mély dörmögés érezhető, 1600-1700-tól kezd feltűnően termelődni az erő és ezzel párhuzamosan a rezgés is megszűnik. Akár 190-ig is gyorsíthatunk töretlen lelkesedéssel. Kellemesen hosszúra áttételezett váltót illesztettek a motorhoz, így országúton és autópályán is csendes marad az autó és a fogyasztás is alacsonyan tartható. Vegyes üzemben, autópályán, országúton és városban is használva az autót 7,1 literes átlagfogyasztás adódott.
Egyelőre az Opel közös nyomócsöves dízelmotort csak az Omegához ad, de azt is a BMW-től szerzi be. A többi Opelbe a jövő év közepéig common rail dízelmotor nem rendelhető. A Zafirába most bekerült 2,2-es dízelmotor közvetlen befecskendezéses, a befecskendezés kisebb nyomáson történik, mint a közös nyomócsöves dízeleknél. Részben ebből adódik a zajosabb és rázósabb működés is.
Nem csak utazni jó a Zafirában, hanem vezetése is élvezetes tud lenni. Elég pontos a kormány, jól adagolható a fék. Kissé határozatlanul jár a váltókar, de legalább nem akad. A futómű nem ellensége a gyorsabb, kanyargós autózásnak, de a komfortosság szempontjából is tökéletes. Rázós úton az úthibákból származó kellemetlenségeket teljesen kiszűri. Nem dől meg látványosan a karosszéria a magas építés ellenére sem. Pici bólogatás van, de nem számottevő.
Több mint 500 ezer forinttal drágább a 2,2-es dízel Zafira, mint a komótos, de spórolós kétliteres. Club kivitelben a nagyobb dízel nem kapható, csak a hatmillió körüli Comfort szinten. Ebben a kivitelben az alap két első légzsákon, a blokkolásgátlón, a rádión és a központi záron felül széria az első elektromos ablakemelő valamint a légkondicionáló is. Újabb 300 ezer forint befizetésével Elegance felszereltségű Zafirát is választhatunk, melyben a hátsó ablakokat is elektromos motor mozgatja, könnyűfém felnit, oldallégzsákokat és fedélzeti komputert is kapunk.
Nem kell kompromisszumot kötnünk a 2,2-es dízel Zafira megvásárlásával a menetdinamika terén, miközben a fogyasztás is kellemesen alacsony szinten tartható. Csak a felár magas a kétliteres dízelhez képest.
