Teszt: Nissan Almera 1.5 Acenta P2 - Csak semmi kilengés! Nissan Almera 1.5 Acenta P2
A modellfrissítés utáni Almerát kimondottan feldobja az előd jellegtelen orr-részét leváltó markáns orrkialakítás. A fekete hátterű, vetítőlencsés fényszórókkal jóval dinamikusabbnak mutatja magát az Almera. Oldalról, ahogy a modellfrissítéseknél megszokhattuk, nem változott a kép. Hátul az eddigi csíkos helyébe lépő kerek lámpák jelentenek eltérést a ráncfelvarrás előtti típushoz képest.

Elöl jó a térkínálat, hátul nem igazán. Magas emberek feje és térde sem fér el kényelmesen. Két átlagtermetű embernek azonban nincs oka panaszra. A hátsó ülés is kényelmes, ráadásul még lehajtható kartámasz is van.

Utasterének kiváló használhatóságával néhány egyterűre is rápiríthatna az alsó középkategóriás Nissan. Praktikus részletmegoldások sorát jegyeztük fel a belső térben. A három izzós belső világítás kapcsolói mögül szemüvegtartó fordítható ki a tetőkárpitból. Az első ülések közötti kartámasz alatti üregbe is pakolhatunk, tágas a kesztyűtartó, mélyedés van a CD-s autórádió alatt, megfelelő méretűek az ajtózsebek.

Bal térdénél egy apró kesztyűtartót is használhat a vezető, a középkonzolból pohártartók csúsznak elő. A legjobban mégis a középkonzolból kihajtható akasztónak örültünk, így az első utas lábterében elhelyezett zacskók nem borultak ki.

Van mit ellensúlyozni ezzel az átgondoltsággal, mivel mindenhol kemény műanyagokkal találkozhatunk a belső térben. Az utastéri műanyagok ridegek, színük is túl komor. A műszerezettség a klasszikus sémának megfelelően négy kerek órából áll. A számlapokon alkalmazott karakterekben nyoma sincs a modernségnek, viszont tökéletesen leolvashatók.

A csomagtér oldalában található üreget leválasztó hálót nagyon nagyra értékeltük. Végre egy autó, amiben nem szóródnak szét a szatyor nélkül összevásárolt holmik, amíg hazaérünk. Mint később megtudtuk, az előző modellben még mindkét oldalra jutott ebből a rugalmas hálóból, de mindez nem von le semmit a 2003-as típus érdemeiből, mivel a konkurensek legtöbbje egyáltalán nem ad ilyesmit. A csomagtérkárpit megfelelő minőségű, a poggyásztér átlagos, 355 literes.

Újdonság a tesztelt Primerához hasonló képernyő. A monitor háza jóval nagyobb a képernyőnél, olyan mintha szélesvásznú filmet néznénk a tévében, csak függőlegesen is megmarad fekete keret a kép széleinél. Itt láthatóak a fűtés és a rádió beállításai. A rendszer hamar kiismerhető, de a hagyományos forgókapcsolóknál nehezebben kezelhető és jobban elvonja a figyelmet a vezetéstől.

Kényelmes az üléshelyzet. Az ülőlap eleje és hátulja külön dönthető, hosszirányban 190 centisen kimerítettük az állítási lehetőségeket, ami ma már szokatlan. A kormány csak magasságában állítható, de az eltalált távolság miatt ez elég ahhoz, hogy kényelmesen vezethessük az Almerát.

Menet közben túlságosan erős a gördülési zaj. A futómű maga nem zajos, a szélzaj 180-nál sem kritikus. A motorzaj alapos kihúzatásnál erősebb a kelleténél, egyenletes tempónál elfogadható a zajszint.

A futómű közepesen kezeli az úthibákat, a rugózási komfort átlagos. Az első ülések a kategória legjobbjai közé tartoznak. Felületük nagy, kialakításuk jó, kárpitjuk kitűnő minőségű és nem spóroltak az ülőlap hosszán sem. Külön előnye a vezetőülésnek az állítható deréktámasz.

Elöl rugóstagok és alsó lengőkarok dolgoznak, a bevált első McPherson felfüggesztést Scott-Russel karos, félmerev kerékfelfüggesztés egészíti ki. Az egyenesfutás jó, az új Primerából átvett, nagyon jó fogású kormánnyal pontosan irányítható az autó. A kormányerők is jók, oldalszélre nem reagál hevesen a józanságával hódító autó.

Amikor nedves úton az első kerekek kezdenek kicsúszni az ívről, a keletkező remegéstől elhallgat az Acenta modellekben széria CD-lejátszó. Talán azért teszi ezt, hogy a vezető figyelmét ne vonja el az autó megfogásától. Pedig az Almera különösebb bűvészmutatványok nélkül is könnyen uralható sodródás közben, futóműve jóindulatú. Kanyarban gázelvételre vagy fékezésre nem volt érzékeny a terhelés nélkül végrehajtott próbák tanúsága szerint.

Az ezerötös motor hozta a hengerenként négyszelepes japán benzinesektől megszokott magas színvonalat. Igen jól reagál a gázadásra és könnyedén felpörög. Külön erénye az agilis motornak, hogy nagyon hamar bemelegszik, farkasordító hidegben sem kell sokáig várni a meleg levegőre.

A modellfrissítéssel ugyan 90-ről 98 lóerőre nőtt a teljesítmény, de az érthetetlenül hosszú áttételek megfojtják a pörgős motort. Gyári adatok szerint 13,1 másodperc alatt gyorsul százra az Almera, végsebessége is szerény 177 km/óra. Egy közel 100 lóerős alsó középkategóriás autótól ezek nem túl fényes eredmények.

Fölöslegesen hosszú az áttételezés, harmadikban például 154 km/óráig húzatható az autó, a kettes is száz fölé ér. Mivel az egyes is hosszabb a kelleténél, az átlagnál nehezebb elindulni az Almerával. A váltó hosszú utakon jár, ám pontos és könnyen kapcsolható.

Dicséretére legyen mondva a 1,5 literes motornak, hogy a menetteljesítmények még így is élvezhetők. A motort 5500-6000-ig kihúzatva kettesben és hármasban nem gyorsul rosszul az autó, amihez az ilyenkor felszökő, harcias motorzaj ad megfelelő körítést.

A fogyasztás városban magas, országúton és autópályán jó. Télen, rövid utakon 10,8 liter volt a városi átlag, országúton 6,3 literrel megelégedett a tesztautó.

Listaáron 4 100 000 forint a tesztelt Almera ára Acenta P2 kivitelben. Most az új modell bevezetésekor minden Almera óriási kedvezménnyel vihető haza. A tesztelt modellért így 3 640 000 forintot kérnek.

Az akción kívül magas alapárat rendkívül gazdag felszereltség kompenzálja. Felár nélkül jár a hathangszórós rádió CD-lejátszóval, az elektromos első és hátsó ablakemelő, a távirányítható központi zár, a motoros tükörállítás, a fedélzeti számítógép és egy igazán nagy dobás, az automata klíma. Hiánytalan a biztonsági felszereltség is, alapáras a blokkolásgátló, a négy légzsák, az aktív fejtámla elöl, a fékasszisztens és a fékerő-elosztó.

3 640 000 forintért már nagyon jó ajánlat egy ezerötös Almera ezzel a felszereltséggel. Mint minden 1999. január elseje óta forgalomba helyezett Nissan, a tesztelt Almera is 3+2 éves garanciát kínál. Ez nem csak hazánkban egyedülálló, hanem Európában is, mivel a plusz két évet csak a magyar importőr vállalja, a megszokott 100 000 kilométeres futásteljesítményen belül.

A Nissanok értéktartása jó, megbízhatósága kiváló. 2000-ben éppen az Almerának sikerült letaszítania az ADAC megbízhatósági statisztikájának trónjáról az örök elsőnek számító Toyota Corollát. Az Almera azoknak jó választás, akik józan szempontok alapján, a mindennapokban kitűnően használható autót keresnek. Nem lángoltunk fel érte első látásra, de korrektségével és jó minőségével megszerettette magát.