Teszt: Volvo S60 2.4D - Mesterségesen csökkentett vonzerő Volvo S60 2.4D
Ha a Volvo első önálló fejlesztésben készülő dízelmotorja először 130 lóerős teljesítménnyel került volna piacra, olyan formában, mint most a Volvo S60 2.4D-ben, akkor valószínűleg sokkal nagyobb sikert aratna. Így a 163 lóerős változat után már „csak” jó motor lehet a gyengébb dízel, nagyon jó nem.

Sokáig a Volvónak nem volt saját fejlesztésű dízelmotorja, autóikba különféle gyártók modern és kevésbé modern dízeljeit szerelték, ám közel két éve nagyszerű ütőkártyát húzott elő a svéd gyártó. A D5 nevű dízelmotor 163 lóerős teljesítményével, 340 Nm-es nyomatékmaximumával és mennyei öthengeres dörmögésével fergeteges sikert aratott, és ma már az S40/V40 párost kivéve az összes Volvóba beszerelik. Az elektronika átprogramozásával időközben elkészült a motor 130 lóerőre gyengített változata is, ami menetteljesítményeiben elmarad a kiindulási alaptól, ám fogyasztása nem lett kevesebb, és ára sem csökkent számottevően.

Ha elvonatkoztatunk attól, hogy a 2.4D a D5-ös dízelmotor lebutított változata, megállapíthatjuk, hogy a 130 lóerős dízelmotorral a Volvo S60-as egy igen jól sikerült autó. A 11,9-es százra gyorsulás és a közel 200 km/órás végsebesség nem rossz egy üresen 1,6 tonnát nyomó autótól. Az ötfokozatú automatikus váltó igazából nem ront annyit a menetteljesítményeken, mint amennyit javít a komforton, így megvásárlását érdemes megfontolni, ára 589 ezer forint. Sajnos kézzel kapcsolni ekkor nem lehet, és hiába fizetnénk 106 ezer forintot a Geartronic funkcióért, azt csak a benzines változatokhoz lehet kérni.

Városban nem igazán jön ki a 33 lóerő és 60 Nm különbség, mivel az S60 2.4D könnyen veszi a gázt és nagy lendülettel tör előre a városi sebességkorlátokon belül. Országúton már feltűnőbb a tetemes mínusz, de erőtlennek egyáltalán nem lehet nevezni a 2401 köbcentis, közös nyomócsöves dízelmotort.

Nem gátolja meg a lendületes csörtetést az automata váltó sem, a felfelé váltások tempósan és jó időben történnek, az adaptív szerkezet két-három gázadás után felveszi a pilóta ritmusát. Fékezéskor sem töri meg a lendületet az automatika, a kapcsolásokat ilyenkor sem előzi meg zavaró tétlenkedés. A főváros forgalmát pillanatok alatt megbénító hóban nagy hasznát vettük a téli programnak, mivel ebben az esetben az egyest kihagyva kettes fokozatból indul az autó, így a kipörgésgátlóval kombinálva a legnagyobb hóba sem volt vakmerőség belehajtani.

Szinte kivétel nélkül mindenki nagyon élvezte a korábban tesztelt Volvók D5-ös dízelmotorjainak finom járását és fenséges orgánumát, amit szerencsére a 2.4D-ből sem gyomláltak ki. Erőteljesebb gázadásra sem a dízeles traktorhang, hanem az öt henger duruzsolása erősödik fel, amitől a vezetőnek kedve szottyan még tovább gyötörni a gázt. A dízelmotorokhoz társított hangos kerepelést az utastérből sosem hallani. Az autóból kiszállva azonban nem kell fülünket a motorháztetőre tapasztani ahhoz, hogy dízel autónk lebukjon.

A Volvo S60-as belső környezete és az autó által nyújtott szolgáltatások hatására a vezető és utasai szeretnének minél több időt az autóban tölteni, a hidegtől és a hótól biztos távolságban, megnyugtató békében. A bézs kárpitozás és az alumínium berakásos műszerfal sportos és egyben otthonos enteriőrt teremt.

Amit különösen nagyra tartottunk ebben a zord hidegben, az a fűtőrendszer hatékony, problémamentes, gyors párátlanítása és fűtési hatása. A kívánt hőmérsékletet beállítva és az auto gombot benyomva a rendszer úgy irányítja a levegőt és olyan ventilátor fokozatot állít be, hogy sose fázzunk és az ablak se fagyjon be.

Alapvetően komfortorientált az S60-as Volvo futóműve. Egyedül a néha szakadékként elénk kerülő úthibák zökkentik ki magabiztos futásából, de a kisebb gödrök és egyenetlenségek nem jelentenek problémát. Ennek ellenére a közepesen gyors kanyarvételig stabil marad az autó, csak azt nem szereti, ha váltott kanyarvételre kerül sor. Finoman adagolható a fékerő, a lassítóképesség is jó.

Elöl nagyon kényelmes az S60-as, elsőre szokatlan lehet a túl magasra épített vezetőülés, de a kilométerek multával az otthonos környezetet hamar belakják az utasok. Nehezíti a célszerű elhelyezkedést és apróbb holmiink szortírozását, hogy a kesztyűtartóhoz hasonlóan a térképzsebek is kicsik, egyedül a két első ülés közti nagyüregű könyöklő és az előtte lévő két pohártartó jelent menedéket. Zsebet nem csak az első ülések háttámlájára, hanem az ülőlapok elejére is varrtak, bár ez vezetés közben nehezen elérhető.

Átlag alatti méretű, 424 literes a csomagtartó. Pakolni viszont nehéz a nagy üregbe, mivel a nyílás kicsi, a raktér pedig mélyen előrenyúlik, így az elkóborolt tárgyakért messzire kell nyújtózkodni.

Talán csak egyetlen hibája van a Volvo S60 2.4D-nek, ez azonban végzetes. A Volvo S60-as 8-9 millió forintos árkategóriájában a félmilliós árelőny, amivel a 2.4D kevesebbe kerül, mint a D5-ös, elenyésző. Ezt bizonyítja az is, hogy bár közel fél éve rendelhető a 130 lóerős dízellel a Volvo S60-as, eddig csak kevesen választották ezt a modellt.