Különleges formájával egyéniséget visz az utca forgatagába a Kia Rio. A vezess.hu szerkesztőségénél járt autó, bár megnevezésében kombi, ám a valóságban inkább az Alfa 156 Sportwagon által kijelölt irányt követi. Nem a hatalmas csomagtartó az elsődleges szempont, hanem a megjelenés.
Az egészen a hátsó lökhárítóig törés nélkül lefutó tetőív egyedivé teszi az autót. Lágy vonalak futnak végig az autó karosszériáján, ami kellemes megjelenést biztosít a Riónak. Mind az első, mind a hátsó lámpák szépek, karakteresek, jól illenek az autó formavilágába.
Bár külső méretéből adódóan az Astra és a Golf által meghatározott szegmensbe tartozna a Rio, ám rövidebb tengelytávja lecsökkenti az autó használhatóságát. Ez az érték inkább a Corsa-Punto-Clio osztályba sorolja az autót, amit leginkább a hátul helyet foglalók éreznek meg.
Könnyedén nyithatók az ajtók. Míg az első ajtók tágra nyílnak, a második sorhoz tartozó ajtók csak korlátozott helyet tesznek szabaddá a beszálláshoz. Halkan, tompán csukódnak a kocsiajtók, valószínűleg a tervezők kellő figyelmet szenteltek ennek a szempontnak.
Sajnos a belső tér nem olyan üdítő, mint az autó külső megjelenése, a gyártó itt az egyszerűbb formákat részesíti előnyben. Egyszerűbb, de jó minőségű anyagokkal találkoztunk a Rióba beülve, sajnos a műszerfalnál tapasztalt anyagminőség nem folytatódik az ajtók borításán.
Jó üléseket szereltek a Kiába, az ülőlap puhább tömésű, mint a háttámla. Használható oldaltámaszt azonban csak az ülés felsőrészén alakítottak ki.
A középkonzol, a váltókar és szoknya, valamint a szellőzőrostélyok fekete színe megtöri a beltér szürkeségét. Jól elhelyezettek és könnyen működtethetők a műszerfal kapcsolói. Az irányjelző és az ablaktörlő karjai azonban már ismerősök lehetnek korábbi japán modellekből.
Jól áttekinthető és könnyen leolvasható a műszerfal, amelynek számlapjai a burkolat fekete színétől eltérő sötétszürke festést kaptak. Hiányoltuk a középső szellőzőrostélyok zárhatóságát, ilyen funkcióval csak az oldalsókat látták el. A szellőző rendszer hatásosan működött, hamar befűtötte az utasteret, és a párát is könnyen leszárította az üvegekről.
Elöl tágas a Rio utastere, kényelmesen lehet utazni a lábtér megfelelő, a pedálrend jó, még taposót is kialakítottak. Magasabbak is elférnek elöl, a fejtér igen tágas. Az első ajtókon kialakított kartámaszok megfelelő helyen vannak.
Kellemes fogású a Kia kormánya, és bár mérete jó, karimája lehetne vastagabb. A volán állíthatóságának köszönhetően különböző testalkatú vezetők is kényelmesen használhatják az autót.
Mivel a Rio az amerikai kontinensen is jól szerepel az eladási listánkon, így nem meglepő, hogy ajtókban italtartókat, míg a sebváltó előtt pohártartókat alakítottak ki. Elegendő helyre rakhatjuk holminkat a Rióban, a rakodórekeszek száma megfelelő.
Hátul már nem olyan rózsás a helyzet, mint az első üléssorban. Egy 180 centi magas sofőr mögött már alig lehet elférni, annak ellenére, hogy fejmagasságban volna elég hely. Az utasok lábfeje elfér ugyan, mert az első ülés alá kerül, de a térdeknek elenyészően kevés hely jut.
Minden üléshez jár állítható magasságú fejtámla, ám hárompontos övet csak négy utas kap, viszont azokat övfeszítővel és överő-határolóval is ellátták. Minden ablakot elektromos motorok mozgattak a tesztautónkban.
449 literes a Rio csomagtartója, ám a belógó kerékdobok eléggé lecsökkentik a használhatóságot. A hátsó ülések 1/3-2/3 arányban lehajthatók, ezzel 1277 literes rakteret is kialakíthatunk, ami elegendő nagyobb holmiijaink elszállításához. 12 voltos csatlakozót szereltek a Kia csomagtartójába, amiről akár hűtőtáskát, vagy kis pumpát is működtethetünk.
1,5 literes, két felülfekvő vezérműtengelyes, 16 szelepes motor vitte a tesztautót. Az európai szabvány szerint 98 lóerős motor elegendő az üresen 1078 kilogrammos karosszéria mozgatásához. A teljesítményadatok ismeretében több sportosságot vártunk volna az autótól.
Normál használatnál azonban teljesen elegendő a motor ereje, így a 133 newtonméteres nyomaték is. Igen pörgősre hangolták az erőforrást a mérnökök. Nagyon csendes alapjáraton a motor, ám a magasabb fordulatszám-tartományban már megjön búgó hangja.
Autópályán igazi zaj a kerekek felől érkezik, ez teszi zajossá az utasteret. Könnyen tartja az autó a 130-140 km/órás sebességet, forgalmas országúti szakaszon is lendületesen autózhatunk, de ehhez sűrűn vissza kell kapcsolni. A váltókar nem elég pontosan megvezetett, kissé lóg a kar, de ennek ellenére gyorsan és félreváltás nélkül lehet váltani.
Nehézségek nélkül, egyszerűen vezethető a Rio, amiben társ az autó kormánya, amelynek rásegítését jól eltalálták. Előre és oldalra jól átlátható a karosszéria, a tükrök némi holtteret hagynak. Tolatáskor figyelni kell, mert a kettős C-oszlop, a hátsó fejtámla, és az emelkedő övvonal elég sok mindent eltakar a vezető elől.
Elöl McPherson rugóstag, hátul kapcsolt torziós rudas felfüggesztés gondoskodik a stabilitásról. Bár a futóművet alapvetően feszesre hangolták, nem kényelmetlen az utazás a Rióval. Előfordult azonban, hogy az autó elpattogott a kijelölt ívről. A futómű alapjában véve jóindulatú, legtöbbször semlegesen viselkedik. Jól harapott a tesztautón a fék, megfelelően lassította az autót. Négy tárcsafék és fékerő-elosztó gondoskodik a lassulásról.
A teszt alkalmával főként városban közlekedtünk, de országúton és autópályán sem volt túl takarékos a Rio. A tesztfogyasztás elérte a 10,8 litert, ami egy könnyű és nem nagy autótól erős túlzás.
2 999 900 forintos árával nem rossz ajánlat a számos széria extrát adó Kia Rio Safety, de nem is olcsó. Ennyiért jobb, tágasabb és sokkal nagyobb presztízsű alsó középkategóriás autókat is kapni alapfelszereltséggel. Az általunk tesztelt modellben a vásárló többek között két első légszákot, ABS-t, elektromos ablakokat, elektromos tükröket, légkondicionálót is kap a 3 év/100 000 kilométer alapgarancia mellé.
