Ez azonban ne vegye el az eszünket. A Partner Freeway nem lett terepjáró és épp ezért nem is érdemes nagyobb igénybevételnek kitenni, mint egy egyszerű kompakt autót, noha az olajteknőt védő lemez bizalomra adhatna okot. A ráncfelvarrás alkalmat teremtett az autó unalmas hátuljának átrajzolásához is, ám itt lényegi változás mégsem történt.
Sajnos a kemény műanyagok nagy részét nem cserélték le, viszont a formák és a színösszeállítás változott, így például a szellőzőrácsokat a C3-asból hozták át. A Freeway belül is eltér az egyszeri Partnerektől, a zöldes színharmónia határozottan jól áll az utastérnek. Alig feltűnő spórolás, hogy az elektromos ablakemelő kapcsolóit a középkonzolra szerelték (nyertek egy gombot) és hogy a külső tükrök közül csak a jobb oldali állítható elektromosan.
Új a volán, viszont nem változtattak a kormány elhelyezkedésén, így továbbra is olyan az érzésünk, mintha egy busz kormányát tekernénk. Meredek szögben áll a kormány és sajnos csak a magassága állítható, távolsága nem. Így a volán felső harmada túl messze van a vezetőtől.
Kényelmesebben állítható a háttámla dőlésszöge, mivel kar helyett tekerővel tudjuk hátunkhoz igazítani a támlát. Puhán párnázottak az ülések, ha beleülünk, nem tudjuk, hogy álomba szenderedjünk, vagy útra keljünk. Ha az utóbbi mellett döntünk, hosszabb út alkalmával sem fáradunk el a monoton mozdulatlanságtól.
Mindenhol nagy a hely, legyünk akár 190 centisek a hátsó sorban vagy kétméteresek elöl, de ugyanígy a félliteres kóla vagy a mobiltelefon is bárhol elfér, mivel a tárolórekeszek közül kedvünk szerint válogathatunk. Még a második sor ülései előtt a padlóban is van egy-egy bújtatott rekesz.
Imádtuk a Partner két hátsó tolóajtaját, mivel ezeken keresztül sokkal egyszerűbb szűk parkolóban bejutni az autóba, mint a hagyományos oldalra nyíló ajtókon át. Apró probléma, hogy a nyitott ajtó belső kilincse nehezen hozzáférhető, és hogy a tolóajtók csak szűk rést nyitnak az utastérhez. Nem rokonszenveztünk viszont a hatalmas, 625-től egészen 2800 literig bővíthető csomagteret rejtő ötödik ajtóval. A magas csomagtérajtó ugyanis felfelé nyílik, így sok helyet rabol. Lecsukni amúgy alacsonyaknak sem nehéz, mivel hosszú kapaszkodófül lóg le az ajtóból.
Hidegen beindítva nagyon idegesnek mutatkozik a kétliteres dízelmotor. A 90 lóerős gép ilyenkor hangosan csattogva berzenkedik az elindulástól. Remegése a gázpedál taposásával sem csitul. Ez az átmeneti állapot szerencsére csak rövid ideig tart, utána a bemelegedett dízelmotor hideg énjét teljesen meghazudtolja csendességével és higgadt járásával.
Ma már egy 2,0 literes, közös nyomócsöves dízeltől nem sok a 90 lóerő és a 205 Nm-es maximális nyomaték, ennek ellenére a Partnerből jó munkásembert farag a gázolajos motor. A nyomaték nagy része 1000-es és 2000-es fordulatszám között elérhető, de minőségi javulásban részesülünk a 2000-es fordulatot elhagyva.
Innen a kétliteres motor meglepő vehemenciával indítja meg az autót, mintha soha véget nem érő száguldás venné kezdetét. Aztán a száguldásnak hamar vége szakad, mivel már a 3000-es fordulat felé közeledve kezdenek az elmúlás jelei mutatkozni. Ám ez nem gond, mivel itt váltva pont a 2000-es nyomatékhatár fölé esik csak vissza a fordulat, így a gyorsulást ott folytathatjuk, ahol az előző fokozatban abbamaradt. Ötödikben ez a gyorsítási kedv nem várt hirtelenséggel törik meg, mivel már a 150 km/óra elérése is nagy feladatnak tűnik. Gyári adatok szerint egészen 160-ig gyorsítható a 2.0 HDi Partner.
Az autó messze leggyengébb pontja a váltó. Nem elég, hogy a kar pontatlanul kapcsolható, irgalmatlanul hosszú utat is jár be. Váltáskor olyan az érzésünk, mintha egy nagy üstben egy hosszú fakanállal kevernénk a sűrű gulyáslevest.
Egyértelműen a kényelem játszotta a főszerepet a futómű beállításakor, és a jóízű autózást meghagyták a 206 RC-nek. Puhán és könnyedén fut a Partner, mintha rossz út és úthiba sosem kerülne elénk.
Ebben az autóban biztos nem fogják sportos autózásba ölni felgyülemlett feszültségüket a békés családapák A hirtelen kormánymozdulatokra és a gyors kanyarvételre meg-meg billenő kocsiszekrény, az érzéketlen kormányzás és a pontatlan váltó örökre elveszi kedvünket a száguldástól.
Helyette élvezhetjük a kétliteres dízelmotor rugalmasságát és kedvező fogyasztását, valamint a Partner hatalmas csomagterét, tágas belsejét és kényelmes rugózását. A Freeway kivitelnek gyakorlati haszna alig van, ezért érdemesebb az alapverziót keresni. A Partner választásakor meg kell bocsátanunk a helyenként igénytelen anyaválasztást és gyenge összeszerelést, de ennyi kompromisszummal is megéri az autó.
