Vezettük: MINI dízel - Sportos füstölgés
Megérkezett hazánkba is a MINI dízelmotorral szerelt változata, melyet egy autós túrán próbáltunk ki. Nem hiányoztak a többiek sem a rendezvényről, a One, a Cooper és a Cooper S is ott volt. Továbbréra sem találkoztunk olyan kis autóval, – naggyal sem igen – amely felülmúlhatná a MINI Cooper illetve a Cooper S által nyújtott vezetési élményt.

Nem is annyira a teljesítmény, bár az S esetében ez sem elhanyagolható, hanem a rendkívül sportos futóműhangolás és gokartos kialakítás teszi egyedülállóvá az autó viselkedését. A sarkokba kihelyezett kerekek arányaiban széles nyomtávot és hosszú tengelytávot biztosítanak az autónak.

Amelyek együttesen biztosítják az élményt. Az egyik Cooperen a széria 175-ös és nem a rendelhető szélesebb gumi volt, ami még izgalmasabbá tette az autózást, így ugyanis még könnyebben mozdult meg az autó hátulja tempós kanyarokban.

Ez jellemző volt a Cooper S-re is, bár annál az autónál ehhez igen gyorsan kell beesni a kanyarokba. A kompresszoros sportmodellben az az érzése az embernek, hogy szinte teljesen mindegy, milyen sebességgel akar fordulni, csak el kell fordítani a kormányt és az autó orra követi azt. Tényleg rendkívüli kanyarsebességre képes az autó. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a BMW fejlesztői rendkívül direkt áttételű kormányművet készítettek a MINI-knek.

Mindkét autót 1,6-os erőforrás mozgatja, de míg a Cooper-ben (115 LE) szívómotor dolgozik, addig a Cooper S-ben (163 LE) egy kompresszorral töltött blokk adja a dinamikát. Érdekes, hogy míg a gyengébb motor 7100-ig is elforog, addig az S-ben 6950 körül leszabályoz az elektronika.

Hasonló mindkét modell váltója, rövid úton kapcsolhatók, de a gyors váltásokhoz határozott kezet kívánnak, egy kicsivel lehetnének pontosabbak. Összevetve azonban a két szerkezetet, a Cooper S hatsebességes váltója sokkal kiforrottabbnak tűnik és használata is könnyebb.

Bár a Cooper esetében is kellemes hangja van a motor és kipufogó együttesnek, a Cooper S csapata simán lepipálja őket. Persze, nagy előnnyel indul, hiszen a sportos vezetőknek frenetikus élményt okoz a kompresszor visítása, amely remek aláfestés a kipufogó morgásához.

Túránk folyamán kipróbáltuk a legújabb MINI-t, a dízelt is. Tapasztalataink szerint a BMW dízelmotorok atyjaként jegyzett Dr. Anisits Ferenc tanítványai is igen ügyesek. A Toyotától származó 1364 köbcentis dízel erőforrás erősebb a MINI-ben, mint a dízel Yarisban.

Habár teljesítményük azonos, 75 lóerő, a MINI vezetője 180 newtonméter nyomatékkal „gazdálkodhat”. Ez annak is köszönhető, hogy a Toyotátol eltérően, ezen a blokkon 16 szelepes hengerfej van.

A One D változat is csak kismértékben különbözik a többitől. A lökhárítók ütközői a One hoz hasonlóan nem krómozottak, hanem a karosszéria színére fújták őket. Eltérően az eddigi ívelt kialakítástól, a dízel MINI-n téglalap alakú az orr-rész alsó légbeömlője.

E mögött kapott helyet a töltőlevegő hűtő. Teljesen zárt hátsó lökhárítót kapott az autó, hogy kevésbé látszódjon a dízelesen kormos kipufogóvég. A One D a Cooper S sportos küszöbjeivel készül és hatsebességes váltóját is tőle kapja. Ez utóbbit természetesen átalakították, leginkább a fogyasztás csökkentése érdekében.

A sportos benzines MINI-kből a legújabb változatba, a MINI One D-be átülve hamar kiderült, ez már egy másik világ. Az egész autó jóval lágyabb, sokkal visszafogottabb vezetési stílust kíván. Bár még mindig stabilnak mondható, stabilitása már nem olyan különleges, mint a benzineseké. Kanyarban kissé bedől és a gumik is könnyen felsikítanak.

A motor 2000-es és 4000-es fordulatszám között él, alatta még nem tölt kellően a turbó, felette pedig csak zúg a motor, de már nincs erő benne. A hatsebességes váltó sűrű használatával akár lendületesen is autózhatunk. Turbólyukba váltva oda a lendület, és úgy érezzük, szinte megáll az autó.

A gyár 13,8 másodperces időt ad meg a 100-as gyorsulásra, ami reálisnak tűnik a próba alapján. Igazából országúton és főleg autópályán érzi jól magát a dízel MINI, itt kamatoztatni tudja a motor rugalmasságát és nyomatékát. Simán tarja még a 160 km/h-s sebességet is a kisautó, pedig a gyár 165 km/órában állapította meg az autó végsebességét.

Remek az autó fogyasztása, kanyargós, dimbes-dombos úton, végig tempósan, dinamikusan autózva és autópályán 160 km/h-val, illetve felette hajtva 6,9 literes átlagfogyasztást írt ki a fedélzeti számítógép.

A belső térben is csak apró eltéréseket vettünk észre a dízel MINI-n. A fordulatszámmérőt csak 7000-ig kalibrálták. Az üléseknek pedig a teljesítménynek megfelelően jóval kevesebb oldaltartásuk van.

5,358 millió forintba kerül a MINI One D. Összességében jó autó a dízelváltozat, ám már nem hordozza magában azt a fantasztikus élményt, amit a Cooper és az S.