Teszt: Opel Signum 2.0 T

Vectra vagy Signum? Mindkettő mellett tudnánk érveket felhozni. Az autó orra tökéletesen vectrás, a műszerfala és műszaki felépítése is. A formája viszont más, oldalról és hátulról egyértelműen Opel, de nem Vectra. A forgalmi engedély kitöltőinek sikerült átvágni a gordiuszi csomót. A kardcsapás eredménye: Vectra Signum.

13 centiméterrel hosszabb a Signum tengelytávja a Vectráénál. 283 centiméteres, akkora, mint a Vectra kombié lesz. Sajnos a Signum használhatóságát pont az korlátozza, ami a Vectrától igazából megkülönbözteti.

A hátsó ülés középső, keskeny eleme gyorsan átalakítható többfunkciós asztallá, pohártartóval, tárolóhelyekkel. Jobb is azonnal átalakítani és a Signumot négyszemélyesként kezelni, mivel ülésként a középső hely alig használható.

Egy matrica figyelmeztet is bennünket arra, hogy itt legfeljebb 175 centis utasokra gondoltak a tervezők, de ezek a legfeljebb 175 centis utasok is nagyon fognak ránk haragudni, ha ide kényszerítjük őket. A középső utas biztonsági öve egy roló mögül húzható elő a tetőkárpitból, ami egy igényesen megoldott részlet. A hátsó ülések két szélső eleme már az elsőkével egyenrangú kényelmet nyújt. Hosszirányban állíthatók, továbbá a támla dőlése is szabályozható.

Lábhelyből sok van, a meredekhátú autó magasan húzódó teteje a középkategóriás limuzinokban megszokottnál nagyobb fejteret enged a hátsó utasoknak. Elöl kitűnő az üléshelyzet, az ülőlap eleje és hátulja tág tartományban emelhető-süllyeszthető.

A kormány négy irányba állítható. Az első ülések kialakítása jól eltalált, az ülések kényelme igen jó. A deréktámasz erőssége könnyen szabályozható. Barátságos a hátsó ablakok napvédő rolója.

Ritkán látni a CD-tárra olyan jó megoldást, mint a Signumban. A középkonzolban egy 4 lemezes CD-váltót találtunk. Ez az elhelyezés jobb, mint a kesztyűtartóból, a kartámaszból helyet rablók, és jóval kényelmesebb a csomagtérben találhatóknál.

4 CD anyaga szerintünk hosszabb útra is elég. Mindennek könnyű helyet találni, a tárolókapacitás átlagon felüli. A tetőből az utastér teljes hosszában szemüvegtartókat és más rekeszeket fordíthatunk ki.

Jó minőségi összbenyomást keltett a belső tér, a műanyagok és a kárpitok minősége jó, az összeszerelés sem adott okot kritikára.

Hasznos ötlet, hogy az első utas oldaláról is nyitható a csomagtér az ajtókárpitról. A kesztyűtartó térfogata kimondottan nagy, ugyanilyen praktikus a kétszemélyes könyöklő, amely két embert is kiszolgál.

Az indexkart elég megérinteni, hogy hármat villanjon, tartós irányjelzéshez mélyebbre kell nyomni a kart. Könnyen megszokható, azok is hamar ráálltak, akik kezdetben felváltva indexeltek jobbra-balra.

Nagyon rossz az áttekinthetőség átlósan hátra. Tolatni és parkolni is nehéz az ormótlanul széles C-oszlop miatt, az övvonal is magas. A csomagtartó mérete 365 és 1410 liter között variálható, négy embernek biztosan elegendő. A hátsó üléstámlák három részben hajthatók le, mindhárom támlarész tökéletesen belesüllyed a padlóba.

Alapjárat közeli fordulaton majdnem olyan nyomatékos a kétezres turbómotor, mintha szívódízel volna. 1700-tól kezd el alaposan húzni, és az üresen 1,6 tonnás autót szuverén könnyedséggel gyorsítja. 4500-5000 fölé nem kell kihúzatni, az autó nagyon erős. Kitűnő a motor rugalmassága, hatodikban is előzhetünk, 1500-as fordulatról indulva is pillanatok alatt összeszedi magát.

220 km/óra a végsebesség, nulláról százra 9,4 másodpercet ad meg a gyár. A sprintidő nem rossz, de ennél érzésre jobban gyorsult a tesztautó. A vehemencia a jó érzékkel áttételezett váltónak is köszönhető.

A hatsebességes szerkezettel minden fokozatban jó a gyorsulás, nem sokat esik a fordulat két váltás között. Elég hosszú utakon jut a el a váltókar egyik fokozatból a másikba, a kapcsolás pontossága sem az igazi.

Amikor 251 városi kilométerre 49,18 litert tankoltunk, akkor minden pozitív vonása ellenére elment a kedvünk a kétliteres turbómotortól. Ezt követően azonban Révfülöp felé vettük az irányt, majd visszatérve újra tankoltunk. A nagy sebesség és a sok előzés ellenére 8,2 literes átlagfogyasztást mértünk.

Alig több, mint 8 liter nagyon csekély érték a Signum kényelme, erőtartalékai és a 120-160 közötti tempó tükrében. A városi benzinigény a mért 19,7 liternél 6 literrel alacsonyabb is lehet, ha nem élünk az erős motor csábításával.

Állandó sebességnél a motorhang nem erős, attól függetlenül, hogy 100-zal vagy 200-zal autózunk. A szélzaj is kívül reked az utastéren. A rugózási kényelem viszont jóval elmarad a felső középkategória átlagától, a kifutott Omega is klasszisokkal jobb volt ebben.

Aszfaltgyűrődések, keresztbordák és más huplik nehéz feladat elé állítják az autót, a kerékfelfüggesztések túl keveset szűrnek ki az úthibák hatásából. A Signum nagyon határozott lengéscsillapítása tetszett rossz minőségű országúton, ahol nem engedte imbolyogni az autót.. A klimatizálás hatékony és csendes.

Megnyugtatóan jó az egyenesfutás, a Signum a legkisebb kormánykorrekció nélkül, megingathatatlanul száguld egyenesen. A vezethetőség nem nyit új fejezetet az agilitás nagykönyvében, de élvezhető.

A kormányzás pontos, a rásegítés jól adagolt. A kanyarstabilitás nagyon jó. A Vectrából átvett, igényes konstrukciójú és jól hangolt futóművel kanyarban egészen bátrak lehetünk.

Ha mégis túl gyors a tempó, az alapfelszerelésként járó menetstabilizáló elektronika dolgozik helyettünk. Egyszerre három kereket is képes fékezni, működése nagyon diszkrét és kiegyensúlyozott, nem rángatja az autót. A fékek hatékonysága kifogástalan.

Egy Signum nem sokkal kerül majd többe egy azonosan motorizált Vectránál, de ára és felszereltsége csak nyár végére alakul ki. Mivel egy ezerhatos Vectrában is van hat légzsák, CD-lejátszó és klímaberendezés, a Signum extrakínálata is bőségesnek ígérkezik.

Egy betegség, amelyet nagyon nehéz felismerni

A változatos tünetek miatt nehezen azonosítható, de a…