Teszt: Alfa Romeo 156 2.0 JTS – Szeret, nem szeret

---

---

Aki szerelmese az olasz autóknak, ezen belül is az Alfa Romeóknak, eltántoríthatatlan a 156-ostól. Ellenben az itáliai négykerekűek lenézői is megingathatatlanok, nem létezik olyan pozitív vonás, amivel meggyőzhetnénk őket igaznak vélt hitük ellenkezőjéről. Mi mégis kísérletet teszünk arra, hogy a két tábort kicsit közelebb hozzuk egymáshoz.

Németautó-mániások is bevallják – ha máskor nem, legalább álmukban -, hogy a 156-os Alfa szépre, sőt gyönyörűre sikeredett. Ék alakú karosszériája sportos és egyben elegáns is. Mivel a hátsó ajtók kilincsét a C oszlopba rejtették, első villanásra kétajtósnak is nézhető a 4,44 méteres limuzin karosszériája.

Az 1998-as Év Autójának megválasztott Alfa még ma is divatosnak mondható, ám a tavaly januári belső átalakítás után idén a formaterven is változtattak valamicskét. Vadabb, agresszívebb lett az orr. Ettől még egy 1,6-os példány is olyan látványt kelt, mintha most azonnal fel akarna falni az előtte tornyosuló aszfaltot. A beugró modelltől ilyen látványosságot ne várjunk, ám az általunk hajtott 2,0 JTS megközelíti ezt az élményt.

Ez a motor a másfél évvel ezelőtti ráncfelvarráskor került a palettára. Teljesítménye 165 lóerő, ami szép eredmény az 1970 köbcentis lökettérfogattól. Még szebb, ha azt is tudjuk, hogy a benzinbefecskendezése közvetlen, ami általában más márkáknál (Mitsubishi, Renault, Toyota) környezetvédelmi okokból történik. Szerintük a közvetlen benzinbefecskendezéses motor részterhelésben kevesebb károsanyagot bocsát ki, és fogyasztása is kisebb. A valóságban azonban ezek a motorok keveset járnak ilyen körülmények között, így a fogyasztás nem kevesebb, mint a hagyományos motoroknál, miközben a menetteljesítmények haloványak.

Ezzel szemben az Alfa Romeo kétliteres közvetlen benzinbefecskendezéses motorja nem követel vezetőjétől különösebb kompromisszumokat, vagyis bestiálisan megy. Gyakorlatilag a teljes fordulatszám-tartományban elég erővel bír egy klassz gyorsítási kísérlethez. A gázpedál pici érintésére is hátba vágó elindulás a válasz. Takarékosnak viszont semmi esetre sem nevezhető az autó. Átlagos üzemben 12-13 liter benzint kortyol el 100 kilométerenként szemrebbenés nélkül. Ennél persze tud kevesebbet is fogyasztani, de ekkor a hirtelen gyorsításoknak búcsút mondhatunk.

Nagyon fontos mozzanata a motornak, hogy a széles fordulatszám-tartományban megy jól. A váltóhoz ugyanis nem szívesen nyúl az ember. Egyrészt a kar fogása is kellemetlen a fura formájúra sikeredett gomb miatt, másrészt a nem túl határozottan pakolható sebességfokozatok is azt erőltetik, hogy inkább visszaváltás nélkül menjünk bele a legtöbb előzésbe.

A fordulatszám-skála alján még kicsit reszelős, nem túl szép a motorhang, de ahogy kezdjük megközelíteni a 3-4000 környékét, úgy kezdenek csapatostul jönni a lóerők és velük együtt a velőt rázó motorhang. Jön hang hátulról is, mivel a kipufogót is annak megfelelően hangolták, hogy rádió helyett is ezt a zenét élvezzük.

Ilyen sportos teljesítmény és ilyen vagány külső mellett elvárható lenne, hogy sportosan is rugózzon a 156-os. Az említett modellfrissítéskor azonban Olaszországban lemondtak a keménységről. Sokkal lágyabbra vették a futóművet, aminek eredményeként Budapesten is lehet közlekedni az autóval, viszont a kanyarstabilitás romlott. Nem érdemes túl nagy tempóval igyekezni a derékszögű kanyarokhoz, mivel könnyen inunkba szállhat bátorságunk a meg-megbillenő karosszéria miatt.

Amilyen szép a 156-os kívülről, ugyanolyan gyönyörű belülről is. Két elkülönített csőben figyel a fordulatszámmérő és a sebességmérő, és mindkettőt csak a vezető láthatja. Szokatlan megoldás, hogy a benzinmutató a középkonzolon van, és ez is csak a vezető privilégiuma. Picinyke gombokat szereltek a parádésan szóló hifire, így vaskos ujjakkal nehezen lehet megtalálni a kívánt funkciót. Szerencsére a kormányon vannak plusz gombok, amiket könnyebb elérni, de ez csak pótmegoldás.

Bőven van hely az első két ülésen, jól be is lehet állítani mindkettőt. A legtöbb magas növésű vezetőt azonban zavarja az az elmismásolhatatlan tény, hogy az ülés a legalacsonyabb ponton is túl magas. Nem túl sok a hely a második üléssorban, ezt ellensúlyozandó a hűtőt/fűtött levegőt a két első ülés közt hátra vezették és nem fukarkodtak a tároló rekeszekkel sem. Jó pozícióban fekszik a könyöklő, ami mögül a síléc tud előbukkanni a csomagtartóból.

Kicsi a csomagtartó is. 378 literjével messze sereghajtó a középkategóriában az Alfa. Igaz, más gyártó nem tud felmutatni ilyen szépre sikeredett hátsó fertályt.

Mint minden divatcikk, az Alfa 156-os is drágán adható. A modellfrissítéskor megjelent egy 1,6-os alapmodell ötmillió forint alatti áron. A tesztelt JTS a modern technika és a több extra miatt jóval drágább, 6 850 000 forint.

---

---