Teszt: Volkswagen Bora 1.6 Pacific – Unalmasan tökéletes

---

---

Golf testvérénél jóval komolyabb képet mutat a Bora, és így talán sokan nem is sejtik a rokonságot a két autó között. Annyi biztos és első pillantásra is látszik, hogy a Volkswagen a Bora megalkotásakor sem arra törekedett, hogy egy extravagáns, egyedi autót tervezzen. Éppen ellenkezőleg – a Bora hétköznapi eleganciájával, visszafogott stílusával egy igazi népautó lehetne, ha az ára is engedné.

Ez gyakorlatilag a Volkswagen teljes modellpalettájáról elmondható, nehezen tudnánk valamelyik modellre is ráaggatni a „meghökkentő” jelzőt. Bora tesztautónkat sem kiemelkedő szépsége miatt kedveltük és nem is a motortérben elhelyezkedő hagyományos 1,6 literes benzinmotor volt az, ami meggyőzött bennünket. Viszont egészében vizsgálva az autót mégis rendkívül pozitív érzés fogott el bennünket, ami valószínűleg a több éves gyártási tapasztalatnak is nagyban köszönhető.

Félreértés nem essék – a krómlécekkel díszített, könnyűfém felnivel felvértezett fekete autó egyáltalán nem csúnya, sőt, korát meghazudtoló pompával feszít az úton. Belülről az ismerős kapcsolók fogadtak bennünket a lilás műszerfal világítással egyetemben. Bent is inkább az egyszerű kezelhetőség és a visszafogottság volt a cél, mint a divatos kialakítás.

A kapcsolók kezelése egyértelmű és kézre is állnak. Talán az egyetlen ergonómia probléma, hogy a középkonzolon elhelyezkedő pohártartók a belógó poharak miatt akadályozzák a rádió kezelését. Egyébként a CD-s rádió a gyári rendszerekhez képest igazán kellemesen szól. A felhasznált műanyagok a kategória átlagánál jobb minőségűek, és ami még fontosabb, még a rossz minőségű macskaköves út viszontagságait is zörgés nélkül viselik.

A magasságban is állítható ülések hosszú úton is kényelemesek maradnak, bár a méretesebb hátsóval rendelkezők elképzelhető, hogy keskenynek találják az ülőlapot a szűk kagylók miatt. A kormány magasságában és mélységében is állítható, így nem esik nehezünkre a kényelmes beállítás megtalálása.

A vezethetőség kiváló, a kuplung, a fék, a gáz egyaránt jól adagolható. A 16 szelepes 105 lóerős benzinmotor nem hajlamos igazán a pörgésre, viszont alacsony fordulaton rendkívül erőtlennek bizonyul. 3500-as fordulat felett kezd csak éledni, és a piros mezőig kell forgatni, ha némi gyorsaságot szeretnénk előcsalni belőle. A hozzá kapcsolódó ötsebességes kézi váltó is inkább a nyugalmas váltásokat szereti, – előfordult, hogy gyorsabb váltásoknál megakadt a váltókar.

A jellemzően lomha fordulaton járó motor gyenge teljesítményéért cserébe viszonylag sokat fogyaszt. Vegyes használatban 9,0 literbe sikerült beleférni. Ha kibírjuk a lassú tempót, és országúton is igazodunk az előírt sebességekhez, három literrel kevesebb átlagos fogyasztást érhetünk el.

Ötödik fokozatban 90 km/óránál 2700-as főtengely fordulattal, 130 km/óránál már magasnak mondható 4000-es fordulattal jár a motor. Valószínűleg jótékony hatással lenne a hat sebességes kézi váltó a fogyasztásra és a fürgeségre egyaránt. Az autópályán megengedett sebesség minimális túllépése után jelentősen megnövekszik a szélzaj.

Ezen hiányosságok ellenére a sebességhatárok betartása mellett rendkívül kellemesen utazhatunk, de nyugodt tempóban, tartózkodva a hirtelen gyorsításoktól. A futómű hangolása viszont minden sebességtartományban haladva kiváló, rezzenés nélkül nyeli el az úthibákat és magabiztosan veszi a gyorsabb kanyarokat is.

Az azonos tengelytávval rendelkező Golfhoz hasonlóan a hátul ülők lábhelye és fejtere is csak átlagosnak nevezhető, két magasabb felnőtt nehezen foglalhat helyet kényelmesen.

Az elektromos állítású tükrök a Volkswagen hagyományokhoz hűen együtt mozognak, a bal állításakor a jobb is pozíciót vált. Menet közben könnyen átlátható a külső forgalom. A belső visszapillantó tükör nem fényre sötétedő, viszont találunk előtte egy kis méretű napellenzőt, ami jótékonyan véd a behatoló napsugarak ellen. A lépcsőshátú karosszéria-kialakítás ellenére az átlagosnál jobban átlátható a Bora, és a parkolás sem okoz nehézséget, miután megszoktuk az autó méreteit.

A belső praktikus pakolórekeszek száma nem marad el az új típusokra jellemző számoktól, rendelkezésünkre áll egy méretes kesztyűtartó, egy-egy rekesz a könyöklőkön, valamint a térképzsebek is nagyobbak az átlagosnál.

A csomagtér 455 literes mérete mintegy 120 literrel tágasabb a Golfénál, és a széles csomagtérajtónak köszönhetően viszonylag könnyedén is pakolható. Űrtartalma akár egy egész családot is kiszolgálhat egy hosszabb utazás alkalmával.

A megfogalmazott hátrányokkal együtt a Bora az egyik legkedveltebb tesztautónknak számított, mindenki szívesen használta. A szinte légmentesen elzárt utastérben érezni, hogy az évek alatt tökéletesen összecsiszolódtak az alkatrészek, és egy nagyon könnyedén és kényelmesen vezethető autó vált a Borából.

A Golf 5 Frankfurti Autószalonon való megjelenése után viszont a Borának sem jósolható már hosszú idő, valószínűleg nem sokára megjelennek az első kémfotók az utódról is.

A Bora ára most jóval kedvezőbb a korábbiakhoz képest, a típus leváltásának közeledtével egyre több akció kerül meghirdetésre. Sajnos azonban még így sem sorolható az olcsók közé, de egy igazán megbízható autót kapunk a pénzünkért, és megóvhatjuk magunkat az újdonsült hibáktól és visszahívásoktól. Az 1,6-os motorral szerelt Bora szinte minden célra megfelelő, egyedüli hibaként a viszonylag magas fogyasztás róható fel. A nálunk járt Pacific felszereltséggel – mely alapban tartalmazza az elektronikus légkondicionáló berendezést, a négy elektromos ablakot, valamint az első- és oldal légzsákokat – 4 449 000 forintba kerül a Bora.

---

---