Teszt: Seat Cordoba 1.9 PD TDI – Drága mulatság

---

A szívó benzines motorok sem mozgatják lagymatagon a Cordobát, de inkább a városi autózáshoz bizonyulnak megfelelő partnernek. Merőben eltér ettől a csúcsmodell, a 130 lóerős turbódízel motorral szerelt változat. A régóta ismerős Volkswagen erőforrás megszámlálhatatlan autóba belekerült már, de egyik legemlékezetesebb alakítását valószínűleg a Cordobában nyújtja.

Az 1,9 literes motor 100 lóerős változatban is rendelkezésre áll, és már bőven elegendő nyomatékot és teljesítményt nyújt a dinamikus haladáshoz. A 130 lóerő azonos alapokon nyugszik, de lényegesen nagyobb élményt nyújt.

Hatsebességes kézi váltón keresztül adja át a motor az erőt az első kerekekre, amit bizony jócskán felügyelnie szükséges a szériában beépített menetstabilizáló és kipörgésgátló elektronikának. A 2000 és 2800-as fordulat mellet jelentkező 310 newtonméteres nyomaték szinte minden helyzetben képes megszólaltatni a gumit.

Gyorsításnál egy erős turbólyuk után iszonyatos vehemenciával lódul meg a Cordoba, és a gyári 9,7 másodperces gyorsulási értéknél jóval kevesebbnek érezzük, mikor a mutató átlépi a 100 km/órás osztást. 100 felett sem áll meg az élet, mivel érzésre szinte azonos mértékben gyorsul az autó 180 km/óráig, ahonnan egy leheletnyivel lassabban elérjük a 209-es végsebességet.

Ezek az értékek már önmagukban is szépek, de ebből még sokan nem sejtik, hogy rugalmasságban mekkorát teljesít az autó. Tesztútjaink során könnyedén meglepetést okoztunk jóval nagyobb és sportosabbnak hitt példányoknak is.

A hatsebességes váltó pontos kapcsolást kíván és jól tűri a gyorsabb kapcsolásokat is. Másik nagy előnye a fogyasztásban mutatkozik meg, bár igazság szerint nekünk nem sikerült ezt igazán kihasználni, jobban élveztük a sportosabb használatot. Főként városi használat mellett 8,5 liter körüli gázolaj fogyasztást sikerült így produkálni, ami ekkora élvezetért bőven megérte. Gyári adatok szerint vegyes használatban 5,1 liter a fogyasztás, ami ha nem is igaz teljesen, de nagyon közel áll az igazsághoz.

Menetteljesítménye alapján a Cordobát érettnek találtuk arra, hogy egy komolyabb szerpentines útszakaszon is kipróbáljuk. Ekkor sem kellett csalódnunk, mivel közvetlen kormányzásával és inkább feszesre, mint puhára hangolt futóművével meglepően semlegesen viselte a hegyi szakaszok kanyargós útjait. A négy tárcsafék biztonságosan lassítja az autót, a fékerő jól adagolható.

Szériában kapjuk a 15 colos abroncsokat a Cordobához, amiket némi felár ellenében 16 colosra cserélhetünk és mellesleg rendkívül jól állnak az autónak. Nem elhanyagolható, hogy ekkora kerékméret mellett sem ráz a futómű még rossz minőségű utakon sem.

A menetzajokat sikerült jól kizárni az utastérből, nagyobb fordulaton mindössze a mélyen morgó motorhangot élvezhetjük, ami további sportos érzést biztosít a bent ülőknek.

Külsőleg a Cordobának a lépcsőshátú kivitel miatt sem kell igazán szégyenkeznie, bár a csomagfedél meglehetősen magasra került, ami parkolásnál jócskán megnehezíti a kormány mögött ülő dolgát. Az ellenérzéssel küzdők azonban gyorsan meg fogják magukat győzni a hátsó lábtér és a hatalmas csomagtartó láttán, amivel családi autóként is kiválóan teljesít a Cordoba.

Belülről szemlélődve a legtöbb kritikát a műszerfal kapta, mivel rendkívül nagy felületeivel -főleg az anyósülés előtti részen- kissé ormótlan hatást kelt. A felhasznált műanyagok nem igazán tetszetősek, de minőségük az átlagot azért meghaladja. A műszerfal kör alakú órái a többi Seathoz hasonlóak, sportos jellegűek. A középkonzol felső részéből csalhatunk elő egy pohártartót, amely alatt a szériakánt kapott CD-és rádió, majd az automatikus klímaberendezés digitális kijelzői kaptak helyet. A menetstabilizáló elektronikát a kézifék mellet elhelyezett gomb megnyomásával kapcsolhatjuk ki.

Az enyhén kagylósított ülések kényelmes üléspozíciót tesznek lehetővé az elöl utazóknak hosszabb távon is, a vezetőülés magasságában is állítható. A kormány a kategóriában nem megszokott módon két dimenzióban is állítható, ráadásul jól eltalált átmérője és vastagsága kényelmes fogást tesz lehetővé.

A hátul ülők lábtere egész nagynak mondható, a fejtér azonban már szűkös egy 190 centi magas utasnak. Sajnos a középen ülőnek nélkülöznie kell a hárompontos biztonsági övet, valamint a fejtámlát is.

Pakoláskor nem vagyunk elkényeztetve – az anyósülés háttámláján található egy zseb, a kesztyűtartó és a térképzsebek átlagos méretűek. Ami viszont nem fér el az utastérben, annak biztosan jut hely a csomagtérben, mivel 485 literes űrtartalmával két kategóriával feljebb is megállná a helyét. A magas küszöb miatt a súlyosabb tárgyakat magasabbra kell emelnünk az átlagosnál, de a méret mégis önmagáért beszél.

Belül is találunk néhány praktikus megoldást a Cordobában. Ilyen például az index, amely a kar érintésére egyből hármat villan, felhívva ezzel a mögöttünk haladók figyelmét. Szintén hasznos, hogy erős napsütés esetén a belső visszapillantó tükör mögött is lehajthatunk egy kis napellenzőt.

Ami a felszereltséget illeti: alapáron kapjuk a négy elektromos ablakot, a fűthető, elektromos visszapillantó tükröket, az ABS és ASR-t is magába foglaló menetstabilizálót, a nyolc hangszórós CD-s rádiót, valamint a két első légzsákot. Sajnos a légkondicionáló feláras.

Az élvezetes vezethetőség és az egyéb jó tulajdonságok által nyújtott öröm valószínűleg csak keveseknek ér meg 5 179 000 forintot. Néhány fontos extrával (klíma, oldallégzsák, metálfény, CD-tár) könnyen hatmillió forint közelébe ér a vételár. Az 1,2 literes, háromhengeres erőforrással szerelt változatot gyengébb felszereltség mellett szinte feleennyiért megvásárolhatjuk. A csúcsváltozat ára irreálisan magas.

---