Teszt: Fiat Punto 1.3 JTD Active – Sportos ketyegő

---

---

1993-ban dobták piacra az első generációs Puntót, amelyből szép számmal látni nálunk az utakon. A következő Puntó is igen népszerűnek számít, és dinamikus formájával még ma is megállná a helyét a többiek között. A Fiatnál azonban úgy gondolták, hogy eljött az ideje egy faceliftnek, így átdolgozásra került néhány részlet az autón.

Elöl a nagyobb lámpatestek komolyabb kinézetet adnak a kisautónak, de arról megoszlanak a vélemények, hogy ez valóban jól áll-e neki. Hátulról és oldalról már korántsem ilyen könnyű megkülönböztetni az új Puntót elődjétől, mivel alig látható néhány változás. Hátulról a kerek Fiat embléma mutatja a különbséget, plusz a háromajtós egyedi lámpasora.

Izgatott várakozást idézett elő bennünk a nemrégiben bemutatott új 1251 köbcentis Multijet dízelmotor, amit eddig még csak rövidebb menetpróbák alatt volt lehetőségünk kipróbálni. A második generációs közös nyomócsöves turbódízel motor rendkívül korszerű technológiát vonultat fel. Teljesíti az Euro 4-es környezetvédelmi normát, CO2 kibocsátásával az elsők között van, ráadásul a fogyasztása is rendkívül kedvező. Vegyes használatban 4,5literrel is megelégszik 100 kilométerenként és még a menetteljesítményre sem lehet panaszunk.

Tetemesnek mondható180 newtonméteres nyomatéka már 1750-es fordulatnál rendelkezésre áll, így városban és azon kívül egyaránt kiválóan használható. Fürge manőverekhez sem szükséges agyonpörgetnünk motort, nagyobb motorokra jellemző rugalmasságot érzünk nagyjából 100 km/órás sebességig.

A korán jelentkező nyomatéknak köszönhetően könnyedén startolhatunk elsőként a lámpáktól heves kerékcsikorgás közepette, és álló helyzetből a forgalom tempójának felvétele sem okoz gondot. A 100 km/órás sebességhez 13,4 másodperc szükséges mindösszesen.

Sebesebb városi cirkálásunk során körülbelül 6,5 liter gázolajat fogyasztott a 16 szelepes Multijet motor, ám ez az érték országúton akár 4 literre is leszorítható. Ekkora fogyasztással akár 1000 kilométer is megtehető anélkül, hogy a 49 literes tankot egyszer is újratöltenénk.

Országúton 90 km/órás tempóval haladva a 2000 körüli fordulaton jár a motor ötödik sebességfokozatban, ami épp elegendő ahhoz, hogy gázadáskor teljes nyomatékkal iramodhasson meg a fordulatszám mutató a felsőbb tartományok felé. Sajnos az órát nem a dízel változathoz méretezték, amire a 7000-ig skálázott műszerből következtettünk.

A 130-140 km/órás autópálya tempót könnyedén elérjük a 70 lóerős dízellel és hosszabb távon sem fárasztó halk menetzajban utazhatunk. A 164 km/órás végsebességért már rendesen küzd a kis dízel, de becsületére válják, hogy még itt is stabil marad az autó és az irányítást sem befolyásolja nagyban a sebesség.

A dízel Punto olcsó fenntartását a gazdaságos fogyasztás mellett, az is elősegíti, hogy csak 30 ezer kilométerenként szorul olajcserére a motor.

A Punto már nem is lenne igazi Fiat, ha nem találnák meg a City kapcsolót a középkonzolon. Ezzel lehet a szervokormányt könnyített üzembe állítani, ami 70 km/órás sebességig működik. Igazából a parkolás megkönnyítésére szolgálna ez a funkció, ám a mindössze 130 kilogrammot nyomó dízelmotor nem nehézkedik annyira az első kerekekre, hogy bárkinek is nehézséget okozzon a kormánykerék elfordítása.

A rugózás és a futómű kényelme a kategóriában a jobbak között van, még rosszabb utakon sem zajong a belső. Gyorsabb kanyarokban kissé alulkormányzottan viselkedik az autó, valamint az oldaldőlés sem elhanyagolható. Ezzel a motorral azonban tökéletesen biztosan kézben tartható az autó, és akár sportosabb autózás kivitelezését is lehetővé teszi.

Az utastérben szinte minimális a dízelekre jellemző rezonancia. Az utastér nyugalmát viszont jócskán megzavarja, ha a takarékosabb üzem érdekében korán kapcsoljuk a fokozatokat. A műszerfal alapos remegésbe kezd, annak ellenére, hogy a motor már rég kellő fordulattal bír. Ilyen hangokat hallunk 40 körül, amikor negyedikbe, illetve amikor 60 körül ötödikbe kapcsolunk.

A Punto generációk népszerűsége valószínűleg nagyban köszönhető a tágas belsőnek, ami akár négy felnőttet is képes elszállásolni egy út erejéig. Hátul még a magasabbak is elférnek és a lábtér is kielégítő. Csodára persze nem kell számítani, de a viszonylag tágas 264 literes csomagtartó mellett egy rossz szavunk sem lehet a térkínálatra.

A vezető pozíció könnyedén megtalálható a magasságban állítható kormány és vezetőülésnek köszönhetően, habár ezen állítási lehetőségekért 20 ezer forintos felárat kell fizetnünk.

A belső kialakítás egyébként nagyon hasonlít az előző generációhoz, ám néhol előnyére javult az Punto. Ilyen például a műszerfal kialakítása, ami stílusjegyeiben nem tartogat nagy újdonságot, de mégis közelebb áll a mai irányzatokhoz.

A pakolórekeszek számát tekintve is pozitív a mérleg, mivel jócskán jut hely a hétköznapi dolgainknak. A kesztyűtartó mérete kielégítő, a három részre osztott térképzsebek is jól használhatók. A középkonzol aljában két pohártartó, valamint egy jókora mélyedés található, ahová bőszen pakolhatunk.

A műszerfal bal oldalán találunk még egy bemélyedést illetve egy aprópénz tartót. Ez utóbbiból még a kézifék elé is helyeztek, úgyhogy egész kis összeget tarthatunk a parkolások és egyéb kiadások finanszírozására, ha nem tartunk attól, hogy 100 forintért beverik az ablakot.

Apró hiányosság, de erős napsütésben zavaró lehet, hogy a napellenzők minkét vége fikszen a tetőhöz van rögzítve, így nincs lehetőség, hogy az oldalról támadó napsugarak ellen ezzel védekezzünk.

A 3 ajtós Active felszereltségű Punto 1.3 JTD ára 2 910 000 forint, ami elsőnek magasnak tűnhet, de összehasonlítva a dízel konkurensekkel, a legolcsóbbak között van. Ennyiért elektromos ablakemelőket, központi zárat, gumicsíkkal védett fényezett lökhárítókat, valamint két első légzsákot kapunk.

Amennyiben a kiskategóriás dízelre fáj a fogunk, akkor mindenképpen érdekes alternatíva lehet a Punto Multijet. Árban, használhatóságban és kényelemben egyaránt a kategóriaátlag felettit produkál.

---

---