Teszt: Citroën Xsara Picasso 2.0 Aut. Exlusive – Hátrányos helyzetben

---

Alapvetően az egyterűek azért lettek kitalálva, mert egy normál kompakt autó alapterületen egy számmal nagyobb autóbelső fér el. A felfelé törekvés jó tesz az utastér és csomagtér nagyságának, valamint az üléshelyzet kényelmének. Mivel nem fekve és felhúzott térdekkel kell ülni, hanem rendesen behajlított lábakkal, mint egy fotelben, egy több száz kilométeres út sem jár különösebb gyötrelmekkel.

Ráadásul a Picassóban az még a jó, hogy az összes ülés gyakorlatilag azonos méretű. A hátsó üléssor három különálló ülése egyforma, a középső sem vékonyabb a két szélsőnél. Minden üléshez adnak fejtámaszt és hárompontos övet, így a biztonságosság is jól meg van oldva.

Ami még fontos szempont egy egyterű elbírálásakor, az a pakolórekeszek száma. Ebben a témában is minden rendben van a Picassóval, mivel egy másfél literes üdítős palack elhelyezése is éppoly egyszerű, mint egy telefoné vagy egy pénztárcáé. Elöl nagy trükk, hogy a műszereket nem a kormány mögé, hanem középre telepítették. Az egész ráadásul még azzal lett megbüntetve, hogy a kijelző digitális és nem található rajta fordulatszám-mérő. Ez a fajta kijelzés tulajdonképpen megszokható, de szerintünk a hagyományos analóg műszerek könnyebben leolvashatók.

Kétségkívüli előnye viszont a rendszernek, hogy a vezető előtt megspórolt helyet extra polccal lehet kitölteni. Rekeszből találunk még a középkonzolra telepített váltókar alatt és a hátsó utasok lábainál is. Ide csempészárutól kezdve a gyerekjátékig minden elrejthető.

1999-ben jelent meg a Picasso, ami 2001 és 2002 után idén is vezeti a hazai eladásokat a kompakt egyterűek között. Nincs változás az autó formáján, a teszt apropója, hogy a motorválaszték egy kétliteres benzinmotorral bővült, melyhez automatikus váltó társítható. Nem valószínű, ez a változat tovább emelné az autó sikerét, pedig az új motorral és az automatikus váltóval hatékonyan fokozható az autó kényelme.

136 lóerős a kétliteres benzinmotor, mely a PSA Peugeot Citroën konszern számos modelljében felfedezhető. Az automatikus váltó négyfokozatú, ami kicsit érthetetlen, mivel a Peugeot 307 SW-ben ugyanehhez a motorhoz ötfokozatú automata váltót adnak. Egyébként a váltó ultra modernnek számít, vagyis simul a vezető stílusához és kézzel is kapcsolgatható. A váltó észre veszi, ha gyorsan akarunk hajtani és engedi jobban kipörgetni a fokozatokat, de ha lassú cammogásra adjuk a fejünket, akkor is résen van, és hamar felvált. A kézi kapcsolás jópofa, de igazából nem nagyon éltünk a lehetőséggel. Gyakorlatilag csak az automatát nagyon utálók használják a manuális üzemet, de ők nem fognak ilyen autót venni.

Előnye a kétliteres motornak, hogy akkor is elég nyomatékosan húz, amikor csak alacsony fordulaton kezdjük taposni a gázpedált. Amikor kézi üzemben vagy automatában a gázt nagyon nyomva alaposan kihúzatjuk a motort, rájöhetünk, hogy különösebb dinamizmust a felsőbb fordulatszám-tartományban nem tartogat a motor. Pluszban ilyenkor erőteljessé válik az amúgy gyengén duruzsoló motorhang, így a pörgetés teljesen fölösleges.

Meglepően gyors kanyarvételre képes a lapos golyó formájú Xsara Picasso. Nem hajlamos dülöngélni a karosszéria, a gyorsabb tempójú autózás ellen nem ágál semmi. A motorzaj mellett a szélzaj és a futóműzaj is visszafogott. Túlzás lenne azt állítani, hogy a kétliteres Picasso jól megy, valószínűleg kézi váltóval kifejezetten sportos teljesítményre lenne képes. Az automatával viszont inkább a kényelem dominál, mivel pont ugyanannyi idő alatt gyorsul az autó százra, mint az 1,8-as kézi váltóval (1,8: 12,2 mp – 2,0 aut 12,3 mp).

Igazság szerint az autó méreteihez és súlyához képest a 10,8 literes tesztfogyasztás nem mondható soknak, abszolút értékben viszont nem is kevés. Az 1,6-os és 1,8-as verziók 2-3 literrel kevesebb üzemanyagot igényelnek száz kilométerre.

Bár a Picassóval országúton és autópályán illik közlekedni, városban is könnyedén használható az autó. A gyorsabb sebességű közlekedéskor zavaróvá válik, hogy a szervokormány túl könnyen tekerhető, épp ezért kevés visszajelzést ad az autó-talaj kapcsolatról. Városi közlekedéskor viszont fordított a helyzet, ilyenkor szeretjük a könnyen járó kormányt. A volán egyetlen baja, hogy rossz helyre szerelték. Bárhogy állítjuk az amúgy kényelmes vezetőülést, a túl lapos szögben álló kormány nem igazítható a vezető keze ügyébe.

Bár a klasszikus magas építésű egyterű trendet követi a Picasso is, az autó formája egyedi. Az egyformán gömbölyödő első és hátsó szélvédő könnyen azonosítható formát határol. Ennek hátránya, hogy elöl dupla A oszlopra van szükség. Ez a megoldás sajnos zavarja a kilátást. Hátrafelé is nehézkes a tájékozódás, ezt azonban a tolatóradar segíti.

Harmonikus összképet alkot a váltó-motor egység, alkalmazkodnak egymás gondolatához és képességeihez, így a vezetőnek csak szelíden irányítania kell a folyamatot. Az egész gyerekjáték könnyedségű, és hosszú kilométereken keresztül sem fárasztó. Mivel a Citroën Xsara Picasso utazóautónak termett, ezzel a motorral és váltóval lenne az ideális. Akinek a fogyasztás és a viszonylag magas alapár nem nagyon számít, feltétlenül szavazzon erre a kombinációra.

---

---