Teszt: Nissan X-Trail 2.5 Elegance – Vasmacsó

---

Megjelenésre az X-Trail inkább brutális, mint divatos, habár az első lámpák a legújabb trendet követik. 4,5 méteres hosszúságával hosszabb is az átlagnál, és bárhonnan szemléljük, tekintélyt parancsoló monstrumot látunk a szemünk előtt.

A Nissan SUV-ban nem szokványos módon egy négyhengeres benzinmotor áll a paletta élén. A 2,5 literes 16szelepes motor 165 lóerőt és 230 newtonméteres nyomatékot produkál, ami első hallásra nem tűnik irgalmatlanul soknak. Igaziból sem az, de meglepően alacsony fordulattól tud már szépen húzni a motor. Maximális teljesítményét ugyan 6000-es, nyomatékát pedig 4000-es fordulaton adja le, igazából nem kívánja a motor a pörgetést.

Normál tempóban használva az autót 12 és 13 liter között fogyaszt 100 kilométerenként vegyes szakaszokon, amit kicsit soknak találtunk. Az ötsebességes kézi váltóval 9,9 másodpercre van szükség a 100 km/órás sebesség eléréséhez és a gyári adatok szerint 187-tel hasíthatjuk a levegőt.

A szabadidőautókat eredetileg aszfaltra találták ki, de a magasabb szabadmagasság és általában az összkerék-hajtás még enged némi terepjáró képességet. Valahogy így van ezzel az X-Trail is, de a terepen többet teljesít, mint azt elsőre gondolnánk.

Alaphelyzetben elsőkerék-hajtású az autó, de a középkonzolon található kapcsolók segítségével választhatunk még az Auto és a Lock üzemmódok közül is. Az előbbi az útviszonyoktól függően változtatja a hajtást, két- illetve összkerék-hajtás között. Míg az utóbbi 57:43 arányban osztja meg nyomatékot az első és a hátsó tengely között.

Ugyan felező nincs és a 230 newton méter sem egetverő, de tényleg jól boldogul az autó még a meredek homokos emelkedőkön is. Az alacsony fordulatnál is elegendő nyomaték és a viszonylag magas hasmagasság jelentősen kedvez a terepjáró-képességnek.

Aszfalton teljesen személyautós viselkedést produkál a futómű, azzal a jótékony adalékkal, hogy a durvább úthibákon és kátyúkon is nagyobb biztonsággal hajthatunk át. A karosszéria a magas felépítés ellenére sem dől igazán, a magasabb tempóval vett kanyarokban sem kell attól rettegnünk, hogy felborulunk.

A robosztus külső után az utastérbe pillantva inkább a masszív-egyszerű jelzőket használhatnánk, ha valami jót szeretnék mondani. Sokak szerint a középen elhelyezett műszerfal és a középkonzol egyszerűen csúnya, egyesek szerint egy új Lada Niva-ban tökéletesen mutatna.

Nem a középre helyezett műszerfal az egyetlen furcsaság az X-Trail belsejében. A rádió mellé két oldalról más autókban nem igen látott palackhűtőt raktak, ahol egy-egy dobozos üdítőt hűthetünk. A konzolon lefelé haladva a légkondicionáló kezelői következnek. A pult ránézésre nem mai darab, design ügyileg 10 éve állta volna meg leginkább a helyét. Ami viszont kevésbé megbocsátható, az az, hogy a ventillátor erősségét csak egy irányban tudjuk léptetni. Így ha mondjuk közepes erősséggel jön a levegő, de mi vissza szeretnénk venni belőle, akkor ez csak úgy megy, ha először nagyobbra, majd még nagyobbra állítjuk, mígnem elérjük a kis intenzitást.

Lentebb haladva a 6 lemezes CD tárhoz érkezünk, ami szintén rusztikus formában került beépítésre. A pohártartók a műszerfal két szélén kaptak helyet.

A felhasznált műanyagoknak nem csak a színvilága, de a minősége is hagy némi kívánnivalót maga után. Utóbbi főként az ajtóborításra értendő, ami meglehetősen kopogósra sikeredett. Tesztautónkban rendkívül tetszett a hatalmas méretű motoros tetőablak.

Ami a pakolórekeszeket illeti, abban szerencsére nem szűkölködik az X-Trail. A műszerfal hagyományos helyén is találunk egy kesztyűtartót, valamint az állítható könyöktámasz is magában rejt egy rekeszt. Mindkét első ülés háttámláján találunk zsebeket, a jobb oldalin ráadásul hármat is. A hátul ülőknek is jutott két pohártartó, amit a lábnál a kardánalagúton helyeztek el.

A kormány kellemes fogású, bőrrel borított, viszont sajnos csak magasságában állítható. Így a hosszú lábúak csak amolyan kamionsofőrnek érzik magukat a volán mögött. Ez majdnem közelít is a valósághoz, mivel a magas üléspozíciónak köszönhetően rendkívül jól szemlélhetjük a forgalmat.

A vajszínű bőrrel borított ülések rendkívül kényelmesek, bármelyik helyen is foglalunk helyet. Elől-hátul bőséges fejtér áll rendelkezésre. A hátsó sorban akár három felnőtt is elfér egymás mellett kényelmesen, és a lábtér is elegendő számukra. Az osztva dönthető üléstámláknak a dőlésszöge is állítható.

A csomagtér a hátsó ajtón keresztül könnyedén hozzáférhető és szélessége által méretesebb tárgyakat is akadály nélkül helyezhetünk bele. A csomagtér alját borító műanyag kivehető és lemosható, így nyugodt szívvel bedobhatunk egy sáros kerékpárt vagy egy pár sáros bakancsot..

Igazság szerint jobban illene egy dízel vagy egy V6-os benzines csúcsmodellnek, de ennek ellenére a motorra nem volt panaszunk, a viszonylag magas fogyasztástól eltekintve. A 10 millió körüli indulóárba viszont beleférhetnének olyan extrák, mint az állítható magasságú kormány, a slusszkulcs kihúzására felkapcsolódó belső világítás, vagy a megvilágított pipere tükör.

Ezen apró hiányosságok ellenére az autó kényelme kiváló, és terepjáró-képességével messze túlszárnyalja a legtöbb műmájer szabadidőautót. Az autó karaktere inkább kalandkereső, férfias típus.

---