Teszt: Fiat Ulysse 2.0 JTD – Francia kapcsolat

---

---

Némi hallogatás után a Fiat Magyarországra is behozta az Ulysse elnevezésű egyterűjét. A Peugeot 807 és a Citroen C8-assal megegyező Ulysse bemutatására az idei Budapesti Autószalonon került sor. A sorozat egyébként házon belül Lancia emblémával is készül, Phedra névvel, ám Magyarországon ez az autó hiánycikk.

Az autók belülről olyannyira megegyeznek, hogy ha a kormányon lévő emblémáját levennék, akkor bajos lenne a márka beazonosítása. A műszerfal, az ülések, a kapcsolók mind-mind a PSA Peugeot-Citroën konszern termékeiből ismerősek. Ezek a rokon vonások sajnos megfosztják az egyedi olasz stílustól az Ulysse-t, ráadásul a kidolgozás minősége is jócskán hagy kívánnivalót maga után.

Inkább amolyan kirakatba való az Ulysse belső tere – a mindent a szemnek, semmit a kéznek elgondolás alapján. A felhasznált anyagok szinte kivétel nélkül alacsony minőségi szintet ütnek meg. A műszerfal futurisztikus formában öltött testet. A középen elhelyezett három, zöld színű, kerek óra a narancssárga mutatókkal pontosan olyan, mintha egy kiscsoportos óvodás ecsettel a kezében alkotta volna. Első ránézésre nem is gondoltuk, hogy a mutatók képesek a mozgásra, de elinduláskor mégis megtették.

Mivel a műszereket középre tették, több kesztyűtartónak is jutott hely. Ezekben CD-inket, aprópénzünket és apróságainkat tárolhatjuk. A kontroll lámpák, valamint a kilométerszámláló a két síkban állítható kormányoszloppal együtt mozog. Hiába azonban az állítási lehetőség, mivel kinyújtott lábas vezetési pozíciónál a kormányt épphogy ujjbeggyel érjük el. Túlságosan rövidek az ülőlapok is, így hosszabb távon nem kényelmesek. Ez leginkább a hátul ülőknek okozhat problémát, ahol a lábtér hiányával is meg kell küzdeniük az utasoknak. Kicsivel több ráfordítást érdemeltek volna kapcsolók. Az index használatával egy időben rendszeresen aktiváltuk a reflektort is, a tükörállításra szolgáló gomb állásai pedig nehezen érezhetőek.

Némi pluszpénzért kapjuk a harmadik üléssor két ülését, ahol két további gyerkőcöt lehet elhelyezni igény esetén. Ha még ez sem volna elég, akkor egy háromszemélyes padot is kérhetünk. Mindkét esetben le kell mondanunk a csomagtartóról, ahol ilyenkor két rekesz üdítőn kívül nem sok mindennek jut hely. A második sor előretolt állapota mellett is sajnos csak gyerekek számára elegendő a lábhely leghátul, de a többi hasonló méretű egyterűben sem több a hely.

Pakolás szempontjából viszont teljes jogúak az itteni utasok is: oldalt rekeszeket és pohártartót is kapnak. Sőt a három külön részből álló tetőablak hozzájuk legközelebb eső darabját is tetszés szerint állíthatják.

A hátsó ablakok kézi erővel kibillenthetőek, – és amire sokan nem is gondolnának – a tolóajtón lévő üvegfelületek is elektromosan le-fel mozgathatóak. Ügyeljünk arra, hogy a hátsó sorban ne felejtsük nyitva az ablakokat, mivel elölről nem egyszerű feladat azok becsukása.

A tolóajtó könnyedén nyílik és csukódig – ideáig minden kifogástalan. A hátrajutáshoz viszont az ülések előredöntése szükséges, ami kritikus pont az idegösszeroppanás felé vezető úton. Egy kart kell mindössze meghúznunk, amivel első lépésben ledönthetjük a támlát, majd az ülés hátsó felét is előrehajthatjuk. Egyik lehetséges hibaforrás, hogy a túlságosan hátra- illetve előretolt ülések miatt nem tudjuk előredönteni az ülést. Ekkor mehetünk vissza előre és tolhatjuk előre az vezetőülést. Akkor sem nyugodhatunk, ha a támlát sikerült előredöntenünk, mivel az ülés meglehetős rapszodikus jelleggel hajlandó csak elengedni a síneket. Ebben többek között a sínek körül fityegő műanyag borítások és a hadászati pontossággal legyártott szőnyegek is akadályozhatják.

Vezethetőségét tekintve jól vizsgázott az Ulysse. Tesztautónkat a Magyarországon kapható kétliteres benzines, illetve dízel motor közül az utóbbi hajtotta. Nyers hangját hallva inkább egy haszonjárműre tippelnénk csukott szemmel. Ekkora hengerűrtartalomból a 109 lóerős teljesítmény meglehetősen kevésnek számít. Ne számítsunk tehát vad tempóra, de azért 270 newtonméteres nyomatékkal már kellemesen autózhatunk. Kis fordulaton kicsalhatjuk a megfelelő nyomatékot, így városi forgalomban is simán végigkapcsolhatjuk a rendelkezésre álló öt fokozat mindegyikét.

A váltókar jól kézre esik, egy kicsit jobb megvezetéssel azonban elkerülhető lett volna, hogy kettes helyett néha négyesbe váltsunk. Nem szerencsés a kézifékkar elhelyezése a vezetőülés bal oldalán. Annak használatakor vagy a térképzsebben landolt tenyerünk, vagy az ajtó és az ülés közé szorult be.

Átlagosan teljesít a futómű, a stabilitás és a kényelem terén egyaránt. Nagyságához képest minimális belső zörgést tapasztaltunk még Budapest híresen „jó minőségű” utcáin is.

Beszállásnál a megszokottnál picit magasabbra kell emelnünk hátsónkat, amiért viszont pazar kilátást kapunk cserébe. Kicsit nehezen érezhető az autó eleje, azonban ez cseppet sem rombolja rendkívüli biztonságérzetünket.

Kitettek magukért a Fiatnál a külső megtervezésekor, mivel szerintünk a francia testvérek mindegyikénél vonzóbb külsővel áldották meg az egyterűt. Az Ulysse vonzerejét növeli, hogy a testvérhármas legolcsóbb tagja.

---

---