Teszt: Toyota RAV4 2.0 VVT-i Sol – Terepruhás bevásárlókocsi

---

---

Meg kell szokni, hogy a japánoknál a modellfrissítések és a modellcserék ideje hamar eljön. A második RAV4 2000-ben jelent meg, a modellfrissítésre pedig a tavalyi év végén került sor. Látványos megújulásról nem beszélhetünk, csak a sajtóanyaggal a kezünkben ismerjük fel az új első fényszórókat, a módosított hűtőrácsot, a nagyobb hátsó lámpákat és az új könnyűfém felni kínálatot.

Belül valamivel könnyebb a dolgunk: ha az új háromküllős kormány nem is szúrna szemet, a digitális légkondi biztos feltűnik mindenkinek. Van még függönylégzsák is, ami csak baj esetén tűnhet fel, de jelenléte addig is jó érzéssel tölt el.

Útközben az is észrevehető, hogy az első kerékfelfüggesztésen valamit változtattak. A korábbi RAV4-es rossz úton csúnyán dobált és rázott, ami az igazi terepjárókhoz képest smafu, de egy személyautónál nem megszokott viselkedés. A mostani RAV4 kényelmesebb, de egy hangyányit még mindig érezni keménységét. Ezt azonban meg kell bocsátani. A magas építés miatt kell a kemény felfüggesztés, különben hajlamos lenne dülöngélésre az autó. De a RAV4 nem akar dülöngélni, egészen kedvére való a gyors kanyargás. Nehezen tudtunk kibékülni a fékkel: túlságosan fent fog, de érzésre kevés erővel lassít.

Az a jó a RAV4-ben, hogy a magas ülés miatt átlátni a forgalmon, ettől nagyobb biztonságban érezzük magunkat. De mégsem fog el olyan érzés, mintha egy tankkal kéne a bevásárlókocsik közt lavírozni. Átlátható az autó, csak a csomagtartóra szerelt pótkerékre kell figyelni.

Terepjárásra a Sol felszereltségű RAV4-es azért nem jó, mert a vaskos fellépők hamar leérnek rossz úton, pótlásuk, javításuk pedig nem éri meg az ötperces játékot. Pedig alapvetően a RAV4 alkalmas lenne rövidke terepjárásra. Állandó összkerék-hajtása és hátsó önzáró diffije többre teszi képessé, mint amire valaha is használni fogják.

Jó érzés a RAV4-be felülni. Kizárólag fel-le állítható a volán, de az ülésmagasság-állítással felvehető a legjobb vezetői pozíció. A műanyagok kopogtatása fel sem merül bennünk, mivel látványra a belső nagyon is jól mutat. A grafitszürke betétek fémnek látszódnak, valójában műanyagok. A műszerfalat körbeölelő fekete plasztik látványra szép, érintésre kemény és rideg.

Átalakították a középkonzolt is, ettől szebb nem, csak praktikusabb lett. A digitális légkondicionálóval egyszerűbben állítható a hőmérséklet. A korábbi autóban is hasonló 6CD-s rádiót találtunk, ami a fedélzeti számítógép adatait is kiírja.

Nincs baj az első ülések kényelmével, a háromszemélyes hátsó üléssor háromnak kényelmetlen. Ez azért van így, mert fele-fele arányban osztották szét az üléspadot, így középen pont a választáson kell csücsülni. Erre még az sem vigasz, hogy hárompontos övvel rögzíthetjük magunkat. A hátsó üléssor extra tudása, hogy sínen tologatható, előre buktatható és egyterű-módra teljesen ki is szerelhető. Így a sátrat akár összeszerelve is beemelhetjük az autóba.

Véleményünk szerint a RAV4-hez leginkább a kétliteres dízelmotor való, de tesztalanyunk most benzines, és ezért kénytelenek vagyunk erről beszélni. A motorban is találni újdonságot, bár elsőre nem is lehet ráismerni. Korábban is 150 lóerős volt ez a VVT-i motor, de most már teljesíti az Euro IV-es károsanyag-kibocsátási normát.

Kedvező viselkedésű a benzinmotor, közvetlen reakciójú, a gázadásra harap, a motor felpörög, de az autó nem megy. Négyfokozatú az automata váltó, és ez a magyarázat az autó lassúságára. A gyári adatok szerint ugyan csak 0,2 másodperccel gyorsabb százig a kézi váltós RAV4-es, de ez a lámpától való elinduláskor jóval többnek tűnik. A gázpedál bárminemű unszolására az autó elkeseredett halálhörgést hallatva nekilódul, de az egész gyorsítási folyamat alatt érezni, hogy legszívesebben a garázsban pihenne tovább.

100 km/órás sebesség alatt kínszenvedés gyorsítani, majd fékezni és újra gyorsítani. Országúton és autópályán már magára talál a RAV4-es, ilyen sebességnél már könnyebben lódul neki, bár ekkor sem alakul át álruhás rakétává. A kevés fokozat miatt hosszú az áttételezés, így 160-nál csak 4000-et pörög a motor, ami jót tesz az utastér zajkomfortjának és a fogyasztásnak. 9,6 liter/100 km-es ütemben apadt a tank, ami a körülményekhez képest (súly, nagy légellenállás, állandó összkerék-hajtás, állandó gyors haladás) egyáltalán nem rossz.

Divatos külsejével megtévesztő a RAV4-es. Sokan azt hiszik, hogy a terepruha csak álca és az autó mindenféle terepjárós viselkedésnek híján van. A RAV4 azonban könnyebb terepen jól használható, és még a közúti komfortja is rendben van. A 9 060 000 forint a sport-terepjáró kategóriában elfogadható, az érte nyújtott felszereltség reális. A kétliteres benzinmotor inkább csak kézi váltóval ajánlható. Bár a fogyasztás nem vészes az automatával, de a szerény menetteljesítmények miatt mégsem jó dolog ezt választani. A dízel Sol RAV4 9 360 000 forintba kerül.

---