Rengeteg új Mégane-t látni az utakon. A merész forma – legalábbis az első években – sokkal inkább vonzza a vásárlókat, semmint elriasztaná őket. Amióta a kombi is kapható, nem tudunk az alacsonyabb ár mellett más érvet felhozni a többi karosszériaváltozat mellett.
Ami az utasteret illeti, minden Mégane műszerfala egyformán praktikus, mindegyikben rengeteg a tárolóhely a könyöktámaszban, az ajtókban, az első ülések között, fölött, előtt, alatt és bennük, ráadásul még a kesztyűtartó is nagy. Itt tehát kiegyensúlyozott a meccs a háromajtós, az ötajtós, a kombi és a limuzin között.
Minimális hátsó lábterükkel a meredekhátú Mégane-ok kiesnek a pikszisből, marad a 6 centiméterrel hosszabb tengelytávú limuzin és a kombi.
Mindkettőnek nagyon tágas a csomagtartója, de a kombiban több a fejtér hátul, ezenkívül a raktér is sokkal jobban bővíthető, így aztán a limuzin is kilőve. Praktikus szempontból mindenképp a kombi a nyerő, amely szerintünk a legjobban néz ki az összes Mégane II közül.
Jól működött és nagyon tetszett az automatikus ajtónyitás. A kulcsot helyettesítő kártyával a zsebünkben, maguktól nyílnak az ajtók, a motor a tulajt felismerve gombnyomásra indul, az ajtók a kilincseken lévő érzékelő megnyomásával is zárhatók. A kártyát elég reggel zsebre vágni és nincs több dolgunk vele, nem kell matatni utána, mint a kulcsért vagy az egyszerűbb Mégane-ok kártyája után.
Egy ideje 300 Nm az 1,9 literes dízelmotor nyomatéka, ami sok jót ígér. A motor erős, kulturált és keveset fogyaszt. A dCi erőforrás nem táltosodik meg annyira 2000-nél, mint a TDI vagy TDCi motorok, de nem is idegesít minduntalan turbólyukkal, mert szinte alapjáratról húz.
Alapáron hatsebességes kézi váltó jár a kínálat legerősebb dízelmotorja mellé. A váltó átlagos, útjai nem hosszúak, áttételezése is jó, de hiányzik belőle az a pontosság, amit szinte minden japán autó megad.
Csendes a motor, hidegindítás után is finoman jár, hangja pörgetéskor sem zavaró. A szélzaj erősebb zajforrás, de ettől még a 180 kényelmes utazótempó lenne az autó képességei alapján, ha nem volna tilos ilyen gyorsan menni. A rugózási kényelem nagyon tetszett a kombiban, az egyszerű konstrukciójú futómű finoman elkendőzte előlünk a goromba úthibákat is.
Hátul hórihorgas utasoknak nem jut kényelmes hely, mert túlságosan felhúzott lábbal ül az ember a rövid ülőlapon. A cikk írójának volt alkalma egyszer Nyíregyházáig ülni hátul. Visszafelé elöl jobban telt az idő, bár hosszabb úton itt is lehetne alaposabb a megtámasztás, vagy kicsit keményebb az ülés.
Tettünk egy kitérőt a Gyorsasági OB mátrai hegyi versenyének színhelyére is. A kanyargós hegyi országúton a környezet adott lett volna az élményautózáshoz, de a Mégane-nak ez sosem volt erős oldala. Az elektromos kormányszervora ráférne egy kis átdolgozás, nem elég pontos, a kezelhetőség sem tartozik a kompakt autók élmezőnyéhez.
Derék családi hátashoz illően az autó menetstabilizáló elektronika nélkül sem rosszindulatú. Biztonságosan vette a vad kanyarokat, alulkormányozottan kifelé csúszva az ívről. Még gyors fordulóban nagyot fékezve is higgadt maradt, épphogy elindult keresztbe.
4 835 000 forintról indul a Mégane II Grandtour alapára a 120 lóerős dízellel. Ez az összeg a kategórián belül nagyon kedvező, már az Authantique Plus felszereltséggel is minden fontos felszerelés alapáron jár az autóhoz. Mindössze 50 000 forint az első ülésfűtés felára, egy ennyire praktikus extrát ezen az áron kár lenne kihagyni.
A tesztautó a Privilège csúcsmodellként kicsit többe került, de 5 280 000 forintos ára a hiánytalan felszereltség tükrében szintén nagyon jó, a Privilège-ben ráadásul olyan figyelmességek is megtalálhatók, mint a bőr-szövet üléshuzat, vagy a CD-s rádió.
Alsó középkategóriás autóra épülő kombit és hasonló teljesítményű dízelmotort ilyen extrakínálattal nehezen találni a konkurenseknél. Széria a hat légzsák, ami a legolcsóbb Mégane-hoz is jár. Ezenkívül alapfelszerelés az automata klíma, a vészfékasszisztenssel megtámogatott, blokkolásgátlós fékrendszer, a ködfényszóró, a 16 colos könnyűfém felni.
A Mégane II 120 lóerős kombiváltozata azért is nyerte meg ennyire tetszésünket, mert jobb minőségi benyomást keltett a korábbi tesztautóknál. Nem azt éreztük rajta, hogy ez egy jól kitalált autó, csak meg kellene várni, míg elkészül belőle az első pár százezer darab és beérik a konstrukció. A türkizzöld kombiban nem nyikorgott a fék és nem ment le magától az ablak, mint egy-egy korábbi Mégane-ban.
