Teszt: Volvo S80 T6 – Fő a nyugalom

---

---

Ez a Volvo S80-as az Ő autója. Belefáradt már a fiatalos hülyéskedésbe, nem azért vezet autót, hogy közben élje ki gyerekes hajlamait. Nem akar közúton versenyezni és sebességrekordot sem akar felállítani a Budapest-Bécs hosszon. Egy célja van csak: hogy A és B pont között a lehető legnagyobb biztonságban és kényelemben utazhasson.

Konszolidált az autó formája, tökéletesen feltűnésmentes. Csak módjával alkalmaznak krómot a külső feldíszítéséhez, felesleges csicsa nem bolondítja meg a szomszédokat. Alig látható az autó hátulján a T6 jelzés, ami az iszonyatos motorerőre utal.

Ez egy 2922 köbcentis, turbóval erősített, 272 lóerős fenevad. Az S60-hoz és a V70-hez hasonló „R”-jelű S80-as nincs, ezért ez a legbikább S80. A motor soros hathengeres és dupla turbónak köszönheti, hogy kamionnyi erővel bír. A gázpedál apró nyomkodása is olyan erővel repíti előre az autót, hogy mellettünk ülő azonnal leönti magát a forró teával. 380 Nm a maximális nyomaték, ami 1800 és 5000-es fordulat között van jelen.

Konstrukciós érdekesség, hogy a soros hathengeres motorok nem férnek el keresztben, de a Volvónak mégis sikerült beépítenie a menetirányra merőlegesen. Még egy érdekesség, hogy az S80 közös alapra épül a V70 kombival és az XC90 terepjáró is az S80 műszaki alapjait vette át.

Ebben az autóban a célcsoport mit sem törődik a számadatokkal. Nem érdekli őket, hogy 250 km/óra a végsebesség, hidegen hagyja őket a 7,2 másodperces 100-as sprint, és ugyanígy a 15,2 literes átlagfogyasztással sem foglalkoznak. Azt tudják csak, hogyha egy hirtelen előbukkanó IFÁ-t kell megelőzni, akkor a gázpedál finom nógatásának hatására az autó néhány pillanat alatt háromszor változtat helyet, miközben a füstölgő teherautót már több háztömbnyire elhagytuk.

Nem foglalkoztatja őket a végsebesség sem. Nem érezni a sebességet, csukott szemmel nem tudjuk megkülönböztetni a 100-at a 200-tól. Ritka jó érzés, hogy 200-nál még éppúgy tud elgyorsulni az autó, mint 80-nál. Ekkor már nem fogunk belesimulni a támlába, és utasunk is nyugodtan szürcsölheti a kissé lehűlt teát.

A teáról jut eszembe, hogy pohártartóból csak egyet adnak, a sofőr nem iszogathat vezetés közben. Egyéb tárolórekszek terén sem vagyunk elkényeztetve. Az ajtók térképzsebe résnyi, amit oda tettünk, az csak csipesszel kerül újra elő. A kesztyűtartó is épp elég a kezelési könyvnek, de az ülések első zsebe és a két első ülés közti hatalmas üreg biztos hely rengeteg apróságnak.

Sok bőröndöt nyel el a csomagtartó, de a rakodás nehézkes. Mivel keresztbe kihúzhatunk egy rolót, a tér könnyen két részre osztható. Ez abból a szempontból is jó, hogy az apróságok nem gurulnak teljesen belülre, ahonnét nehéz kibányászni őket. A hátsó üléssor támláit a csomagtartóban lévő kar meghúzásával dönthetjük előre. Ez különösen gondos megoldás.

Fáradtságnak nyoma sincs az utasokon egy hosszabb túra elteltével. Négy felnőttnek ajánlható teljes kényelemben az utastér, hátra középre csak kisebbeknek szabad ülni. Biztonságosságban nincs megkülönböztetett szerep, fejtámla, hárompontos öv mindenkinek jár. Felárért rendelhető a hátsó kartámaszba beépített gyerekülés.

Két baj van: az egyik a váltó, a másik az elsőkerék-hajtás. Az S80 T6 teljesítménye már elég sok ahhoz, hogy az első kerekeken keresztül ne lehessen rendesen a talajra vinni. Gázadáskor a kormányt vasmarokkal kell szorítani, különben azonnal befordulunk a nem kívánt kereszteződésbe.

Az automata váltót azért nem szerettük, mert csak négy fokozata van. A konkurensek – Mercedes E-osztály, BMW 5-ös, Jaguar S-Type – 7 illetve 6 fokozatú automata váltót adnak autóikhoz. Egyébként nem rossz a váltó működése: értem ez alatt, hogy egész gyorsan vált vissza, illetve felfelé, és gyorsan igazodik a vezető stílusához. Ha komótosan autókázunk, akkor kisebb fordulatig pörgeti a motort, hamarabb vált, sportosabb autókázáskor jobban kihúzatja a fokozatokat.

Létezik manuális kapcsolási lehetőség: a váltókart előre-hátra noszogatva válthatunk. Ekkor a komputer teljesen ránk bízza a vezérlést, nem vált feljebb, ha úgy látná jónak. Állóra fékezve viszont nem hagyja lefulladni a motort, ezért vissza vált kettesig.

Igazi autópálya-menő az S80-as. A futómű itt szerepel a legjobban, a Four-C aktív rendszer nem bír akkora jelentőséggel, mint az „R” modellekben. Itt csak két fokozata van a lengéscsillapítás-szabályzásnak: komfort és sport.

Mindkét módban enyhén feszes a hangolás, ezért városban az úthibákon a 17-es könnyűfém kerekekkel nagyokat koppanunk. Sík felületen, autópályán és országúton viszont más arcát látjuk a futóműnek. Kényelmesen, nagy hajó módjára szeli a habokat az autó. Nagy sebességnél is biztos a menetstabilitás, bár a szervokormány túl kényelmes, túl könnyű.

Svéd autót akkor választ általában az ember magának, ha kerüli a feltűnést. Jó autóban akar ülni, amelyre mindig számíthat, de nem akarja, hogy a szomszédok pletykáljanak a háta mögött. A Volvo S80 alkalmas erre a szerepre, még a legerősebb T6 esetében is. Ebben a vásárlói körben a 15 milliós ár és a 15 literes átlagfogyasztás nem megbotránkoztató.

---

---