Teszt: Citroën C2 1.1 SX – Báránybőrbe bújt bárány

---

Gömbölyűsödési hullám tart most a Citroënnél. Az egész a ráncfelvarrott Xsarával kezdődött, amikor is az amúgy teljesen normális kinézetű autó orrára valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva ormótlan első lámpák kerültek. Aztán jött a C5, ami alapjaiban rengette meg a szép francia autókról kialakult képet. Habár technikai színvonalával és tudásával leváltotta a Xantiát, formájával messze alulmúlta a szépséges elődöt.

Aztán szép sorban jöttek a többiek: a nagyon buszos C8 és a bumfordi C3. Mígnem a C3 gyökereibe csimpaszkodva berobbant a C2. Alapvetően nőies formájú az autó, de az ügyesen kitalált sarkosítás és erőteljes szögletesítés eredményeként a férfiak sem fintorognak a C2 láttán.

Egy 3,66 méter hosszú autótól nem vár csodát az ember. Az első üléseken tapasztalt helybőség azonban meglepő. A titok nyitja, hogy a kellően hátraengedhető, a C5-be is beillő ülések és a helybőség elhiteti velünk, hogy nagyobb autóban ülünk. A kormány is állítható mindenféle helyzetbe, így az ideális vezetői pozíció – bármilyen legyen is az – megtalálható.

A gond csak akkor kezdődik, ha kettőnél több felnőttet akarunk elhelyezni, vagy ha a Tesco-ban bő lére eresztettük a húsvét előtti nagybevásárlást. Ilyenkor döntenünk kell: vagy sok csomag, de akkor a tologatható hátsó üléssorral megszüntetjük a lábteret. Vagy otthagyjuk az összes cókmókot, és a második sorban gyermekméretű felnőtteket vihetünk.

Vitathatatlan előny, hogy a csomagtartó két részletben nyílik. Külön lehet az ablakot nyitni, a könnyebb szatyrokat így tudjuk bedobálni. A termetesebb zsákok beemeléséhez az alsó részt is le kell hajtani, ami platós teherautóként használva 100 kilóval terhelhető.

Kedélyjavítóként világos színekkel és kellemes tapintású anyagokkal pakolták tele az autót. Ennek ellenére a belsőben csalódtunk. Nem a formával és a játékosnak nevezett kialakítással van baj, hanem sokkal inkább a minőséggel. Rossz úton gyakorlatilag mindenfelől érkeznek zörgések, amit már nem lehet a rossz magyar útminőség számlájára írni.

Könnyen, vezethető finom női autóként viselkedik a C2. Már az első másodpercben otthon érzi magát az ember, csak az elektromos ablakemelők kapcsolóját találja meg nehezen a váltókar mellett. Egyszerűen ki lehet igazodni a fűtés kezelésén, de az index-kar végére telepített, 5-gombos rádió hangerő, kereső, fedélzeti komputer sor értelmetlen.

Azt még véletlenül sem lehet mondani, hogy a C2 rendszere információ záport zúdít a vezetőre. A műszerfalon a digitális sebességmérő a legnagyobb, a vékony csík fordulatszámmérő alig látszik, a 6-os felbontású tank jelző pedig kevés információt ad a benzin mennyiségéről. Mégis a C3-ból egy az egyben átvett műszeregység illik a játékos C2-höz.

Kétségkívül szép, de előnytelen, hogy a karosszérián minden létező műanyagot lefényeztek. Még a lökhárítók vékony ütközőcsíkjait is lefújták szép zöldre. Ez egy könnyelmű parkolásnál súlyos ezrekbe kerülhet.

A legrosszabbra készültünk és pozitívan csalódtunk. Az 1,1 literes motor és az ő 60 lóerős teljesítménye tökéletesen megfelel a városi C2-től elvárt tempónak. Ez elméletben 16,1-es másodperces 100-ra gyorsulást és 158 km/órás végsebességet, a gyakorlatban pedig tisztességes helytállást jelent.

Hogyha egy autó a számokban kevésbé szerepel jól, valójában mégsem gyenge, azt szokás mondani, hogy „fürge”. A C2 pedig valóban fürge. Az AX-ben és a Saxóban is bevált 1,1-es motor tényleg nem okoz csalódást. Jól veszi a fordulatot, élénken reagál a gázra és az alacsony fordulatot is kedveli.

A fentieknek az lesz a következménye, hogy az 1,1-es C2-vel kellemeset lehet városban autózni, és nem kell örökre beletörődni a platós Ifák mögött fenntartott tötymörgő helyekbe. Nagyjából 80-ig tart a gyorsítás élénksége, utána 120-ig valamivel kisebb hévvel, de töretlen lelkesedéssel megy tovább a menet. E fölött viszont mintha az összes létező fizikai erő összefogna az autó ellen. A gyorsítás valóságos küzdelem, de kitartó kísérletezéssel a fentebb említett végsebesség megfogható.

Fölösleges kipörgetni az egyes fokozatokat, a motor már alacsony fordulaton is elég nyomatékkal rendelkezik ahhoz, hogy ne kelljen folyton üvegen hajtani a kis 1,1-est. A váltó amúgy támogatja a hirtelen váltási szándékokat: könnyen és viszonylag pontosan kapcsol. Nem volt baj a fogyasztással sem. A 6,7 liter/100 km normálisnak tekinthető.

Nem voltunk ennyire elégedettek a kormánnyal. Elektromos szervo segíti az izomszervot, amitől olyan az érzésünk, mintha a kormányzásnak semmi köze sem lenne a kerekek elfordulásához. Alig van visszajelzés a kerekek tapadásáról, ami a nagyobb sebességű kanyarvételt meggyilkolja.

Pedig futóművét tekintve bírja az erőszakos haladást a C2. Érzésre sokkal jobb, mint a magas és lágyan ringó C3, ami a gyorsabb kanyarokat földhöz érő tükörrel veszi. A legkisebb Citroën ennél jóval kellemesebb viselkedésű, a tökéletesen semleges beállítottságú. A feszesebb futómű mégsem teszi lehetetlenné a városi közlekedést. A vadul és hirtelen ránk támadó úthiba-rengeteget is képes normális módon abszolválni a C2.

Egyelőre Magyarországon nem azért vásárol a többség kisautót, mert arra van szüksége, hanem mert arra van pénze. A C2 praktikumban kevesebbet nyújt egy átlagos kisautónál, mivel csak két ajtaja van, de megjelenésével vidám színfolt az utakon.

Ez a vidámság 2 370 000 forintot jelent pénzben kifejezve. A jó kedélyállapot mellé két légzsák, központi zár és szervokormány társul. A tesztelt SX kivitel ennél valamivel többe, 2 610 000 forintba kerül. A különbözet a két oldalsó légzsákot, az első ködlámpát, az elektromos ablakemelőt, és a tologatható hátsó üléssort tartalmazza.

---