Teszt: Peugeot 406 Coupe 3.0 V6 – A látszat csal

---

---

Először csak azt vettem észre, hogy hirtelen sokkal több barátom van, mint korábban, aztán pedig azt, hogy mindenki mosolyog engem és az autót látva. Már-már kezdtem azt hinni, hogy hirtelen álmomban megszépültem és jóképűként születtem újjá, aztán persze kiderült, hogy az egész csak az autónak szól. Pedig ez az autó idestova 8 éves. Döbbenet, milyen jól néz ki még most is.

Tulajdonképpen a Peugeot 406 Coupe megújulására csak azért került sor, hogy a feledés homályába merülni készülő autóval ismételten foglalkozzon néhány hónapig a sajtó. Ez minden modellfrissítésre elmondható, emiatt ne bántsuk a 406 Coupét.

A sajtóanyagban hosszú-hosszú oldalakon át fejtegetik, hogy a középen domborodó motorháztető és a dagadó sárvédő teljesen más arcot ad a Peugeot kupénak. Ennek ellenére mi nem igazán találtunk lényeges különbséget, ami inkább szerencse, mint baj. A 406 Coupe eddig is szép volt és az is maradt.

Alig hihető, hogy a Pininfarina designstúdió a 406-os limuzinból kiindulva készítette el a kupét. Az orr sokkal laposabb, az övvonal büszkén emelkedő, a hátsó kerekek táján a karosszéria kiszélesedik – ettől lesz az autónak vadmacskaszerű kisugárzása. Egyszerre kecses és agresszív a kupé, és nagyon egyedi. Hab a tortán a lökhárító alatti krómozott levegőbelépő, mely hatalmas nyitott szájat formázva kergeti le az előttünk haladó autókat.

Első pillantásra az ember egy fantasztikus sportkocsit képzel el, pedig a látszat csal. Ez az autó sokkal inkább egy gyönyörű túraautó, amivel nem ciki az opera előtt megállni. Csak gyorsan menni és versenyezni ne kelljen, mert az nem az ő műfaja. Hiába 207 lóerős a motor és hiába jön az erő egy gyönyörű hangú, 2947 köbcentis gépből, sportos autózáshoz az összeállítás nem ideális.

Inkább kényelmes, mint dacosan kemény a rugózás. Így viszont lemondhatunk a gyors kanyarvételekről, amiért cserébe kifejezetten kényelmes gördülési komfortot kapunk. Hajlamos nagyobb döccenőkön és fekvőrendőrön leérni az autó eleje még csigalassú tempóban is, aminek kárát például az első rendszám kerete látta.

Teljesen átszellemülve kell helyet foglalni a volán mögött, nem szabad megbolondulni a V6-os motor hangját hallva. Mert az bizony van bőven, méghozzá a legjobb fajtából. Mivel lóerőből a 3,0 literhez képest nincs sok, a hanggal igyekeztek minket kárpótolni Peugeot-ék.

Finoman döngicsélő, de autópályán sem hangos, agresszíven duruzsoló, de mégsem bántó ez a motor- és kipufogóhang. Fülre legalább 250 lóerőt sejtünk, érzésre legfeljebb 180 ha van. A Coupe szíve egyenletesen adja le erejét, nincs kirobbanó lökés, ami külön zamattal járulna hozzá a géphanghoz. Ettől persze még nem megy rosszul a kocsi, hiszen 7,8 másodperc alatt gyorsul 100-ra és 240 km/óra a vége, de ezt egyáltalán nem lehet észrevenni.

Élményautózásra nem jó a Peugeot 406 Coupe. Ez ellen szól a futómű, a kormányzás és a lötyögős váltó is. A hosszú utakon járó váltókarral kész rémálom egy gyors visszaváltást abszolválni, a túlságosan elkönnyített kormányt meg csak autópályán és parkolás közben jó tekergetni. Nem elég közvetlen a visszajelzés, ami miatt elmegy az ember kedve a gyors autókázástól.

De lehet, hogy pont ez a lényeg. Azért rontották el a kormányzást és a váltót, hogy ne is akarjunk gyorsan menni, bármennyire is bírná a motor. Ha úgy vezetjük, mint egy mezei 406-os kombit, akkor azonnal más színben tűnik fel a dolog.

Ekkor kezdjük értékelni kényelmességét, nyugodtságát és rugalmas motorját, valamint 12,2 literes átlagfogyasztását. Laza kocogó tempóban érdemes közlekedni országúton, eszméletlen gyorsan csak a hosszú autópálya szakaszokon tanácsos. Az egyenesfutás ilyenkor jó és kiélvezhetjük azt is, hogy az előttünk cammogó autósok rémült veréb módjára rebbenek szerteszét.

Bent valamilyen szinten érezni a korosságot. Nem a színösszeállítással vagy az anyagok minőségével van a baj, hanem a részletek egyszerűségével. Az olcsóság kedvéért univerzális a műszerfal és a bajuszkapcsolók, és az egyszerű összeszerelésből adódó csörgések, zörgések is idegesítők egy 10 millió forintos autóban. Nyugtató viszont a bőrkárpitozású ülés kényelme és finom domborítása.

Egy sorral hátrébb kevésbé nyugodt a helyzet. Ide csak akkor üljünk, ha feltétlenül meg akarjuk tapasztalni, milyen érzése van a húsgombócnak a töltött paprikában. Pici résen látunk csak ki, és mindenhonnan szorítanak.

A középkonzol méltatlan a Peugeot 406 Coupe szépségéhez, ki kéne tiltani az autóból. Az ezüst fény és a piros világítás összeegyeztetése magyarázatra szorulna, az egyzónás klímát az Alfa Romeo 166-osban is megszóltuk. Egyik kollégánk felfedezte, hogy kedvenc Tankcsapda lemezének hallgatása közben olyan hangokat vélt felfedezni, amiket korábban még soha egyetlen lejátszón sem tapasztalt. Az összességében 320 watton megszólaló hifi elöl egy hátul 10 CD-t tud elnyelni, és valóban szépen szól, bármilyen stílusú zenével.

9,5 millió forintba kerül, ha a 3,0 literes V6-os motorral akarjuk élvezni a 406-os Coupe által felébresztett népszerűségünket. Ez sok pénz, de rengeteg extrát is kapunk cserébe a bőrkárpitozástól kezdve a légkondicionálón át az ESP-vel bezárólag.

---