Teszt: Honda Civic 1.7 CTDI 2004 – Fekete bárány

---

---

Az ötajtós Honda Civichez egyszerűen lehetetlen a japán gyártóra jellemző sportos képét hozzátársítani, mivel egy csipetnyi izgalom sincs az autóban. 2004-re ugyan enyhe módosításon ment keresztül a Civic, amitől talán egy kicsit fiatalosabb lett, de azért még mindig nem versenyautós a koncepció. Az ehhez hasonló igényeket a háromajtós Civic, azok közül is főként a Type-R tölti be.

A modellfrissítés első ránézésre a lámpaburákat és a hátsó lökhárítót érintette. Belül elsőként az átváltozott műszerfal és középkonzol új elrendezése tűnik fel. Ezzel azonban még nem ért véget a változások sora, mivel a Honda szerint több mint 5000 alkatrészt érintett a ráncfelvarrás, ami főként a minőséget hívatott javítani.

Öt ajtóval a Civic a családi autó szerepét szeretné betölteni, amire minden esélye meg is van. Ekkora utastérrel még a középkategóriás autók nagy részében sem találkozunk. A padló elől-hátul teljesen sík, nincs „kardánalagút”, ami rendkívül jótékony hatással van a hátsó lábtérre.

Hatalmas a lábtér a második sorban, ahol egy 190 centis sofőr vígan elfér maga mögött anélkül, hogy a térde az ülés támláját érintené. A fejtér szintén minden igényt kielégít, mivel még két méteres magassággal sincs okunk a klausztrofóbiára.

Az ülőlapok viszonylag alacsonyan vannak a padlóhoz, ami a belmagasságot növeli, a hátsó sorban pedig a rövid ülőlapok a lábteret növelik. Az utazás azonban még hosszabb távon sem kényelmetlen, a minden irányban bőséges tér jóval a kategória fölé emeli a Civicet a kényelem területén.

Praktikusság szempontjából is szinte legyőzhetetlen a Civic, amelynek egyik fő oka, hogy a váltó az egyterűekhez hasonlóan felkerült a műszerfalra. A két első ülés között egy box húzódik végig, amin három pohártartó és rengeteg rekesz szolgál a pakolásra.

A pohártartóból még a műszerfal jobb szélére is jutott egy, valamint a térképzsebek kialakítása is lehetővé teszi egy pohár, vagy egy palack tárolását. A rádió alatt, valamint a vezető jobb térdénél is találni egy-egy bemélyedést, ami szintén pakolási igényeinket elégíti ki. Ezek mellett megbocsátjuk, hogy a kesztyűtartó kicsire sikeredett, és hogy a felette lévő keskeny beugró maximum egy összetekert újságot képes befogadni.

A középkonzolra felkerült, érdekes formájú váltókar használata kényelmes, de egyéb lényeges pozitív tulajdonsággal nem rendelkezik. Jól kapcsolhatóak a sebességfokozatok, a kar határozottan, lötyögés nélkül, rövid úton jár. A váltót körülölelő krómhatású műanyag kicsit olcsó hatást kelt.

Látványra talán kicsit egyszerű hatást kelt néhol a beltér, de a motorzajtól eltekintve rendkívül csendes a Civic utastere az egyterű jelleg ellenére. Érzésre rendkívül magas minőségérzetet sugároz az autó, ami kellemessé teszi az utazást.

370 literes tér jutott a csomagoknak, ami átlagosnak számít a kategóriában. A pakolhatóság jó, egyedül talán a kicsit magasabbra emelkedő kalaptartó könnyíthetné még tovább dolgunkat.

Az utasokhoz hasonlóan a sofőrnek sincsen rossz dolga a Civicben. Annak ellenére, hogy a kormány csak magasságban állítható, gyorsan megtalálható a kényelmes vezetési pozíció. A kormány legnagyobb baja, a fordulatszámfüggő elektromos szervokormány meglepő reakciókra képes. Magasabb fordulatszám mellett aránytalanul nagyobb erőt kell kifejtenünk a kormány eltekerésekor, és ez kanyarban bizony rosszul veszi ki magát. Parkoláskor többször úgy éreztük, mintha egy szervo nélküli autóval küszködnénk.

Ha osztályoznunk kellene, akkor ez lenne a Civic leggyengébb része. Közvetlenségben is egy picit többre számítottunk. Hirtelen kikerülésnél erős oldalirányú dőlést tapasztalunk, ráadásul az érezhetően hosszú karosszéria hajlamos a belengésre is. Ez a tulajdonság eddig ismeretlen volt a Hondánál, de ezt betudjuk ennek a változatnak egyedüli sajátosságaként. A futómű normális használat során rendkívül kényelmes autózást és biztos úttartást tesz lehetővé, köszönhetően a hosszú tengelytávnak, az úthibákat pedig kemény felütések nélkül vészelhetjük át.

A fékpedál használatát szoknunk kellett az előző modellekkel ellentétben, mivel az erőteljes lassuláshoz a szokásosnál erősebben kellett taposnunk a pedált. Rendkívül rövid a pedálút és az átlagosnál kisebb pedálmozdulatra kezd fogni a fék.

A dízelmotorok rohamszerű elterjedése, és az iránta támasztott egyre nagyobb igényekre a Honda sem adhatott nemlegest választ. A Civicben alkalmazott 1,7 literes közös nyomócsöves dízel – az Accordéval ellentétben – nem saját fejlesztés. Az öngyulladós motor Isuzu alapokra épül, bár a Honda is részt vett a fejlesztésben.

Kereken 100 lóerős a motor, maximális nyomatéka pedig 220 newtonméter, 1800-as fordulatnál. Rendkívül nyersen jár a motor, inkább a korábbi a szívódízelek hangjára emlékeztet. Ez főként magasabb fordulatnál zavaró, amikor a motorzaj erősen beszűrődik az utastérbe. 2000 körüli fordulatnál már a nyugodtan kapcsolhatunk feljebb és a rövid fokozatok miatt az ötödiket már 60 körül használhatjuk.

Nem tapasztalunk iszonyatos erőket gyorsuláskor, de a 11,3 másodperces 100-as sprintidő nem számít rossz értéknek. A végsebesség a gyári adatok szerint 182 km/óránál van, ami viszonylag könnyen elérhető.

2000-es fordulatnál 90-el, 3000-nél 130 km/órás tempóval haladhatunk. Vegyes használatban kedvező 6,4 literes fogyasztást mértünk 100 kilométeren, amit inkább dinamikus tempóban tettünk meg. Országúton akár 5 liter alá is szorítható a fogyasztás.

A dinamikus haladáshoz ugyan kevés, de a kényelmes és biztonságos autózáshoz elegendő teljesítményt nyújt a 1,7-es dízel is. A dízelmotorral szerelt változat felára ráadásul csak 140 ezer forint az 1,6-os benzineshez képest.

4 579 900 forintos alapárával a motorizáltságot és a felszereltséget tekintve a Civic kedvező vételnek számít a konkurensek ismeretében. Amennyiben a Honda név hallatán nem várunk sportosságot, biztosan elégedettek leszünk

---