Teszt: Mazda MX-5 Sport – Nyitott élvezet

Immár másodszor találkoztam a Mazda roadsterével és az érzéseim mit sem változtak vele kapcsolatban. Első pillantásra kis női játékszernek tűnik, de jobban megnézve feltűnnek a forma férfiaknak is igen tetsző vonalai. Az egész autót meghatározza a hullámszerű övvonal, amit azért nehéz kiszúrni, mert térdre kell rogyni a „nagyság” előtt, hogy megláthassuk.

Az ív nem hal el az autó végénél, hanem átfut a csomagtartótetőn – ahol ismét produkál egy hullámot- a másik oldalra. Ez utóbbi szárnyként is funkcionál, azaz nagy sebességnél megakadályozza, hogy libegőssé váljon az MX-5 fara.

Ahogy a „kőbe vésett” roadster tervezési elvek előírják, a motorháztető hosszan nyúlik előre, míg a hátsó rész rövidebb, az utasok pedig a hátsó tengelyhez közelebb, szinte a földön ülnek. Mindezt persze az MX-5 arányaiban kivitelezve.

Kecsegtető a motorháztető közepén kitüremkedő dudor is, de nekem leginkább a külső tükrök tökéletes formája tetszett. Sportosságért sem kell máshova fordulni, arról a lökhárító egész utat felfaló nyílása és a két ködlámpafészek maximálisan gondoskodik. De az új dupla ötküllős felnik és az alacsony profilú gumik is segítenek a hatás elérésében.

Az autó méretéből adódóan a csomagtartó nem nagy, de a használható kategóriába sorolható. Családi nyaralást ne tervezzünk vele, de két sporttáskányi cuccot magunkkal tudunk vinni. Ha pedig semmiképp nem maradhat otthon az öltöny meg a nagyestélyi, akkor ne sajnáljuk a pénzt és vegyünk hozzá külső csomagtartót.

Annál egy fokkal nagyobb az autó utastere, mint amit a külső alapján sejtenénk, de igazából 180 centiig kényelmes. Ennél magasabbaknak a lábtér és a fejtér sem elegendő a kényelmes pozícióhoz, a normál magasságúak nem panaszkodhatnak.

Az ülések szépek és kényelmesek, az autó futóműve azonban sokkal többet tud, mint előbbiek oldaltámaszai. Szerpentinen utazó társunk vészesen valamiféle kapaszkodó után fog kutatni az utastérben. Az utasokat körülölelik a belső tér borításai, ami ugyan szűkebb, de sportosabb érzést kelt.

Alapvetően a körforma a hangsúlyos az utastérben, az órák, a gombok, a hangszórók, a szellőző rostélyok mind ilyenek. Újdonság hogy a műszerfal alumínium jellegű betéteket kapott, ám az anyagminőség továbbra is jó. Megmaradtak a fehérszámlapú és krómkerettel feltuningolt műszerek is.

Érdekes, hogy mennyire jól használták ki a tervezők a Mazda utasterét. Nem csak a kesztyűtartóba és a térképzsebekbe, de a kardánalagúton lévő zárható rekeszbe és az ülések mögötti hálóba is pakolhatunk. Pohártartónak is szorítottak helyet, és ha csukott tetővel autózunk, akkor az ülések mögötti polcot is használhatjuk.

Nem túl pattogós, mégis nagyon stabil az MX-5 futóműve, igen nagy sebességgel vehetők a kanyarok az autóval. Élményszámba megy egy kanyargós útszakaszon való utazás, ahogy szinte az útra tapad a kocsi.

Bátran vállalható a megszokottnál nagyobb tempó. Határhelyzetben az autó fara tör ki, de ez csak növeli jókedvünket és mindvégig uralható marad.

Igazán jó fogású, sportos, az autó egyéniségéhez illő kormány van az MX-5-ben, élvezet vele irányítani az autót. Ehhez persze kell a kormánymű többi része és a futómű is, amelyek együtt hozzák létre ezt a gokartos direkt fordulást.

Ezúttal is örömömre szolgált, hogy az autógyártásban tapasztalható újítás, olcsósítás, egyszerűsítés nem hatott a tervezőkre és az orrmotor – hátsókerék-hajtás elv mellett döntöttek, ami alapjaiban meghatározza az autó lényegét és vezetési élményét.

Ezúttal az 1,8-as változó szelepvezérlésű motorral szerelt változat járt nálunk és abból is a Sport modell. Ebben a széria ötfokozatú sebességváltó helyett egy hatsebességes dolgozik. Munkáját „ő” is tökéletesen végzi.

A „váltókarocskával” minimális utakon, nagyon gyorsan és precízen lehet kapcsolgatni. Az elhelyezése is optimális, nem is nagyon érdemes elengedni, úgyis hamar váltani fogunk, mert ritka jó szerkezettel van dolgunk.

Ezzel a hatos váltóval állítólag 8,4 s alatt gyorsul százra az autó és a végsebessége 208 km/h. Egyiket sem próbáltam, de hihetőnek tűnnek. A motor laza könnyedséggel mozgatja az autót, nagyon el kell nézni, hogy ne férjünk be egy előzésbe.

Nyitott tetővel 120-ig teljesen nyugodtan autózhatunk, ennél gyorsabb tempónál már elég nagy szél kavarog az utastérben. Érdemes ezért a látványban is ütős viharhálót kérni az autóhoz, ami sokkal jobban megszűri a szelet. Csukott tetővel 140-150-re tolódik az utazó tempó.

Annak ellenére, hogy egyre újabb nyitható tetejű modellek jelennek meg, a Mazda mechanikus megoldása továbbra is kiváló. Nincs túlbonyolítva, könnyedén nyílik, teljesen fölösleges lenne motorossá tenni. Sőt, mostanában egyre hirdetik, hogy menet közben lehet nyitni egyes autókét, kipróbáltam, ezt is fel lehet csukni akár 40 km/h-nál is, de ezt azért nem feltétlenül kell alkalmazni.

A fékek könnyen megbirkóztak az autó súlyával, erős fékezéskor a jó gumiknak is köszönhetően olyat bólintunk, mint az anyahajón landoló pilóta. Ezen a modellen nem a széria fékek voltak, hanem a sportváltozat nagyobb tárcsái.

2004-re minimális frissítésen esett át a Mazda MX-5. Akiknek korábban sem tetszett, azokat ez sem fogja elcsábítani, akiket elbűvölt az autó, azokat meg nem érdekli. Az 1,8-as modell nem mondható olcsónak, sőt ezt tetézi, hogy a felszereltsége gyenge. Az alapárért csak kazetta és CD-nélküli rádiót kapunk, és a légkondicionálóért is fizetni kell, motoros botantennánk viszont van.