Teszt: Daewoo Nubira 1.8 16V CDX – Drága lóerők

---

---

Az alsó középkategóriában ütőképes autót alkotni nem könnyű dolog, márpedig a Daewoo-nak ez sikerült. A korábbi Daewoo modellekhez képest minőségi ugrásnak számít a Nubira. Dél-Koreában 2002-óta Lacetti néven fut a Nubira, Magyarországon és Európában a Lacetti az ötajtós változatot jelenti. Idehaza ősszel jelenik meg az ötajtós Lacetti, a Nubira kombi változatával egyetemben.

További eltérés is van az európai és a dél-koreai modell között. A két autó futóműve ugyanis jelentősen eltér egymástól, mivel a két kultúra eltérő tulajdonságokat részesít előnyben. Míg tőlünk távolabb a lágyabb rugózást kedvelik, Európában a feszesebb, sportosabb csillapítás a nyerő.

Kicsit közhely jellegű, de a Nubira még mindig a Pininfarina stúdió gyermeke és a korábbi koreai autókhoz képest ugrásszerű javulás érzékelhető a külsőn. A belső egyre kulturálódik, de valahogy még nem teljesen európai, bár ez önmagában még egyáltalán nem lenne hátrány.

Ahogyan a japán kollégáknál, itt is a funkcionalitás és a könnyű használhatóság volt az elsődleges szempont. Nem spóroltak a fautánzatú műanyag elemekkel, amelyek csúnyának éppenséggel nem mondhatóak, de nem mindenkinek sikerült kedvére tenni vele.

A középkonzol egyszerű, méretes kapcsolókkal, jól áttekintethető. A megszokott, de gagyi digitális óra, alatta egy Blaupunkt fejegységet találunk, ami meglepően szépen dalol széria mivolta ellenére.

Lejjebb haladva egy gumírozott polc, majd alatta az automata légkondicionáló következik. A beállított levegő paraméterei egy nagyméretű kijelzőn jelennek meg, a nyilacskák mozognak – látványos megoldás.

A könyöklőben temérdek hely leledzik, előtte két, pakolásra is kiválóan alkalmas pohártartót találunk. A váltó mögött pedig egy újabb nagy tálca áll rendelkezésre. Bal térdünknél kihajthatunk egy kibélelt rekeszt, a használható méretű kesztyűtartó alá egy polcot szereltek a leleményes mérnökök.

Hátul sincs híja a praktikumnak. Az ülések háttámláján és oldalán is találunk zsebeket, az ajtókon térképzsebek, a könyöklőben pedig újabb két pohártartó. Ennél több pakolási alkalmatosság már csak összezavarna bennünket.

Fontos megemlíteni még a csomagtartót, amely 405 literes térfogattal próbálja kiszolgálni az igényeket. A vezető oldali ajtóról gombbal is nyitható a csomagtér, amely méretével inkább a szűkösebbek közé tartozik a kategóriában.

Viszont mentségére legyen mondva, hogy a hátsó sorban rendkívül tágas hely fogadja az utasokat. 190 centiméteres magassággal is bőséges a lábhely, valamint elégséges fejtér is rendelkezésre áll.

Bőrborítású a kormánykerék és az 1,6-ossal ellentétben szerencsére két síkban állítható, valamint a rádió is vezérelhető róla. Így már gyerekjáték a megfelelő üléspozíció kialakítása, az ülések hosszú távon is viszonylag kényelmesek maradnak.

Ezúttal 1,8 literes motorral próbáltuk ki a Nubirát, amely rendkívül dinamikusan mozgatta az autót. A 16 szelepes, 122 lóerős motornak mindössze 9,5 másodpercre van szüksége ahhoz, hogy a Nubira elérje a 100 km/órás sebességet és a 194 km/órás végsebesség is tekintélyt parancsoló.

Valószínűleg ez könnyedén ki is autózható, mivel 180-ra pillanatok alatt felkúszik a mutató. Alul sem gyenge, de jó szívómotorhoz hűen pörgetésre jönnek elő a lóerők, ami jelentős fogyasztásnövekedéssel jár együtt.

Csúnyán magas fogyasztást produkált a motor, aminek egy részét a mindössze 300 futott kilométernek tulajdonítottuk. 140-es autópálya tempó mellett is 10 liter feletti fogyasztást mértünk, ami igen messze áll még a 7,5 literes gyári vegyes fogyasztástól is.

Szerencsére ötsebességes kézi váltóval szerelt változatot vezettünk, de létezik négysebességes ZF automata is, némi plusz fogyasztás és mínusz dinamizmus ellenében. Hosszú boton, egy nagy gubics – akár így is nevezhetnék a váltókart.

Hosszú úton, puhán jár a kar, ami rövid használat után már nem különösebben zavaró. Mindössze a hármas és az ötös fokozat közötti határozatlanság rontotta a váltó megítélését, mert többször is ötödiket sikerült kapcsolni a hármas helyett.

Az átdolgozott futómű jól viselkedik normál körülmények között. A márkán belül mindenképp első, de kategóriájában is megállja helyét. Nagy sebességnél viszont jelentősen romlik a stabilitás, és gyakori kormánykorrekció szükséges az egyenes haladás érdekében.

Viszonylag csendes az utastér, nagyobb sebességnél a gumik gördülési zaja viszont magasabb a kelleténél. A csillapítás és a rugózás is megfelelő, 100 km/órás sebesség környékén még stabilan fordul az autó, nem kezdenek korán nyikorogni a gumik sem.

Tempósabb kanyarokban alulkormányzottá válik az autó, viszont végig jóindulatú marad. A fékhatás megfelelő, kanyarban fékezve sem imbolyog vészesen a karosszéria.

Sajnos az 1,8 literes motorral szerelt Nubira már nem olcsó, ezen jó tulajdonságát nem vette át az 1,6-os változattól. Ugyan a felszereltségével nincs probléma, mivel a négy légzsák mellett kényelmi felszereltségek tömegét találjuk, alufelni, ABS és kipörgésgátló is van.

Ezért viszont nem kevesebbet, mint 4 749 000 forintot kell letenni az asztalra. Valamivel gyengébb felszereltséggel 3,4 millióért adják az 1,6 -os modellt, amihez képest minőségi ugrást nem nyújt a nagyobb motor. Dinamizmusban a kisebb motor is helytáll, az apró extrák pedig biztosan nem érnek több mint egymillió forintot.

Összességében egy könnyen megszerethető autó az 1,8-as Nubira, magas ára mellett csak a magas fogyasztás róható fel negatívumként. Az 1,6-os Nubira árban alaposan feladta a leckét, amit az 1,8-asnak nem sikerült megoldania.

---