Teszt: Citroën C3 1.4-16V Sensodrive – Sportos anyukák figyelem!

---

A Citroën Sensodrive váltóját már két változatban is próbáltuk korábban, egy benzines és egy dízelmotorral kombinálva. Most szintén egy benzines van soron, méghozzá a 16 szelepes, 1,4 literes, 90 lóerős változat. A C3-asba kínált benzinesek közül jelenleg ez az egyetlen példány, ami teljesíti az EURO 4-es kibocsátási normát.

Az 1,4-es HDI dízelmotorral nem tetszett igazán a robotizált váltó, mert túlságosan lelassult tőle az autó, automata üzemben pedig erős bólogatásra késztette az utasokat. Az 1,6 literes benzinmotorral szerelt változatban viszont már kifejezetten sportosnak hatott, amit igény esetén jól lehetett használni automata üzemmódban is.

A nyolcszelepeshez képest jelentősen megerősödött 1,4-es viszont a maga 90 lóerejével már elég erős, ahhoz, hogy dinamikusan mozgassa a kisautót. Érzésre a Sensodrive váltó sem „rontja le” a gyorsulást, bár a papíron 14,5 másodperces gyorsulási érték több mint elszomorító.

Sajnos a váltónak nem csak ez az egyetlen kellemetlen tulajdonsága, amivel meg kell barátkoznunk. Szinte lehetetlen finoman elindulni az autóval, ami parkolásnál okoz nagy problémát.

Ezt a helyzetet csak tovább fokozza, ha emelkedőn végezzük a műveletet mivel az ilyen típusú váltóval szerelt autók az automatákkal ellentétben képesek elgurulni. Enyhe gázadásra nem történik semmi, nagyobbra viszont bak kecske szerűen ugrunk előre vagy hátra, ami rendkívül megnehezíti a pontos irányítást.

Hasonló érzésünk lehet egy gyors elindulás alkalmával is, amikor is úgy ugrunk be a kereszteződésbe, mintha valaki egy nagy hátbavágással belökött volna. A problémára egyetlen ésszerű megoldást a kézifék sűrű használata jelenti, amivel finomabb elindulásokat is kivitelezhetünk.

Szerencsére egy csapásra megváltozik minden miután elindultunk, az eddig bosszúságot okozó váltót rögtön szeretni kezdjük. A kényelmesek használhatják teljesen automata módban, de mi jobban szerettük a félautomata üzemmódot, amivel egyébként finomabban kivitelezhető a váltás is.

Miután megpöcögtettük a váltókart, vagy a kormányoszlopon elhelyezett füleket magunk felé húztuk, érdemes egy pillanatra elvenni a gázt, annak érdekében, hogy teljesen simán menjen a váltás művelete.

A motor könnyedén veszi a fordulatot és a hagyományos benzinmotorokhoz hűen magas fordulaton adja le érezhetően teljesítményét. Tempósabb haladás érdekében érdemes tehát kihúzatni a motort, ami a kormányról való váltással és egy kis Forma-1 feeling bemagyarázásával még izgalmasabb is lehet egy kézi váltós modellnél. Visszaváltásnál sportos vezetők számára öröm hallgatni, hogy a kapcsolás gázfröccsel történik.

Kellemesen duruzsolnak a szelepek elölről, és bár csendesnek ugyan nem mondható, de mégsem zavaró a motorhang. A gyári fogyasztás 8,6 litert ad meg városi használatra, ami nagyjából tartható is, feltéve hogy nem száguldozunk ész nélkül fel-alá

---

A motor értékelése mindenképpen pozitív eredményt hoz, bár kézi váltóval kombinálva még vehemensebb viselkedésre tudná bírni a vidám külsővel megáldott C3-ast. Az 1,6-os 110 lóerős ugyan valamivel többet nyújt, mégsem érdemes igazán azt választani, mert a városi közlekedésre tökéletesen elegendő ez is. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a döntéssel több százezer forintot spórolhatunk magunknak a vásárlásnál.

A városból kiérve sem kell feltétlenül automatikusan a kapaszkodó sávba húzódnunk, mivel az autópálya tempó is könnyedén tartható. 180 km/órás végsebességre képes az autó, ám ebben a sebességtartományban már nem éreztük magunkat igazán biztonságban. Hirtelen előzéseknél kalkuláljunk azzal, hogy a hagyományos kézi váltónál jóval lassabban történik a váltás, és ilyenkor egy-két másodperces megtorpanás jellemző a mozgásra.

A futóművet elsősorban a kényelemre hangolták, puhaságával és erős oldaldőlésével nem igazán partner a sportos kanyarvételekben és az autópályás őrjöngésben sem. Gyors kanyarodásnál könnyen eltolja az elejét, majd gázelvételre még a fara is képes behintázni.
Nincs probléma a fékhatással, ráadásul erős fékezéskor a beinduló elakadásjelző figyelmezeti a mögöttünk haladókat az esetleges veszélyhelyzetre.

A C3-as elsősorban a nyugodtabb hölgyekhez, belőlük is talán a középkorúakhoz illik leginkább. Gömbölyű formájához a legnagyobb vidámságot talán a hűtőmaszk adja, amely önmagában szemlélve egy mosolygó szájra hasonlít leginkább.

Főként a játékos műszerfalnak köszönhetően belül is hasonló a hangulat. Jópofák a kör alakú szellőzőrostélyok is, bár egyesek szerint leginkább a Halál csillagra hasonlít a Csillagok háborújából. A felhasznált műanyagok a keményebb fajtából valóak, ám egy túl gyorsan vett vasúti átjáró vagy macskaköves útszakaszig nem hallunk zörgést felőlük.

Az ülések egyértelműen a kényelmet szolgálják. Elég nagyok az ülőfelületek, amit nem akartak csökkenteni a kagylósítással sem, így egy lendületesen vett kanyarba csak a kormányba vagy az ajtóba kapaszkodhatunk.

A kisautókra jellemző módon a hátul utazók helyzete már közel sem ilyen rózsás, sőt az átlagosnál kisebb lábtérrel kell megelégednünk.
A hely inkább az elöl ülőknek jutott, mert a 305 literes csomagtartó sem foglal sok helyet a kocsi hátuljából.

A tesztelt C3-as alapváltozatáért 3 150 000 forintot kell letennünk, ami kedvező ár ahhoz képest, hogy az 1,6-os 3,5 millió körüli értéket kóstál. Teljesítményével és viselkedésével elégedettek voltunk, bőven elegendő dinamizmust kölcsönöz még a robotizált váltó ellenére is. A Sensodrive elnevezésű ketyere megszokást igényel, főként lassú tempónál, de vitathatatlanul sokoldalú. A kormányról és a hagyományos helyről is kapcsolhatjuk a kívánt fokozatot, de automata módban is megbízhatón végzi a dolgát.

---