Teszt: Opel Tigra TwinTop 1.8 – Négy évszakra

---

Pofás divatkabriót kanyarítottak a Corsa alapra épülő Tigrából, ráadásul nőies mivolta ellenére a férfinép is szívesen elidőzik benne. Szemből kicsit agresszívabb – még a Speedsterre is hasonlít valamelyest- a gömbölyű hátsó viszont inkább a klasszikus sportkocsikat idézi.

Szintén jót tesz az összhatásnak az autó négy sarkába kihelyezett kerék, ami a látványon kívül a stabilitást és a kanyarodási képességet is pozitívan befolyásolja.

Az Opel Tigra TwinTop az első keménytetős kabrió az Opel életében, de ez nem jelenti azt, hogy gyermekbetegségekkel küzd. A két részben összecsukódó tető elkészítését nem bízták a véletlenre, hiszen az a francia Heuliez nevű cég készíti, amelyik már jókora tapasztalatot szerezett a Peugeot 206 CC elektrohidraulikus tetejének gyártásával.

A tető hajtogatásának folyamata csak az első vagy az utolsó pillanatban igényel emberi beavatkozást. A tető lenyitásának első lépése az, hogy kézzel oldjuk a tető szélvédőkeretbe kapaszkodó karmantyúit, ami után már csak a könyöklőn található gomb folyamatos húzása-nyomása szükségeltetik.

Csipogó hang jelzi, ha elfelejtettük kioldani a tetőt, amit eleinte gyakran hallottunk, mivel hajlamosak voltunk egyből a gomb felé nyúlni. Persze nem szabad elfeledkezni a kézifék használatáról és az üres fokozat kapcsolásáról sem, ami nélkül ismét kudarcba fulladhat a tető mozgatására irányuló kísérletünk.

Közvetlenül a tetőmozgató gomb mellett helyezték el a csomagtartó gombját, ami szintén motorosan nyitja a csomagtérfedelet, bár ekkor pontosan az ellenkező irányba. A csomagtér 250 vagy 440 literes a tető állapotától és szándékunktól függően. Első ránézésre nem tűnik ilyen tágasnak a csomagtér, viszont az jól látszik, hogy az átlagosnál jóval mélyebb.

Egy kárpitozott térelválasztó elem hátradöntésével nyerjük a nagyobb értéket, de ebben az esetben nem nyitható le a tető. A tetőszerkezet nagy előnye, hogy nyitott állapotban is pakolhatunk csomagokat a tető mögé, mivel az nem a csomagok fölé, hanem eléjük kerül.

Nem sok értelme van viszont a csomagtartó elektromos mozgatásának mivel jócskán lelassítja és túlbonyolítja a műveletet. Belülről vagy az autó hátulján lévő gomb megnyomására nyílik a csomagtartó, némi tétovázás után és meglehetősen lassú tempóban.

Visszafelé annyiban bonyolódik a dolog, hogy ekkor folyamatosan nyomva kell tartanunk a gombot. Könnyen beláthatjuk, hogy ez jóval biztonságosabb megoldás, viszont kényelmetlenebb is. Az irányjelzők felvillanása jelzi, hogy a fedél valóban bezáródott-e.

Miután kijátszottuk magunkat a tetővel és útnak indulunk, szembe ötlik, hogy a Tigra utastere nem rendelkezik a csomagtér pozitív tulajdonságával – magyarán meglehetősen szűkös. Csukott tetővel szűkös a fejtér és 190 centiméteres magassággal már nehéz a kilátás is.

A szokásos távolságra állva már nem látjuk az ablakkerettől a közlekedési lámpát, hacsak rá nem fekszünk a műszerfalra. Az alacsony szélvédő másik negatívuma, hogy nyitott
állapotban könnyebben bejut a menetszél az utastérbe. A szélvédő keretén kívül, az ülések mögött, fajmagasságban elhelyezett, filigrán alumíniumkeret véd borulásnál.

---

Hátsó ülések egyáltalán nincsenek, így nem foglalják a helyet. Helyükön egy kárpitozott, hálóval elválasztott, 70 literes polc fekszik keresztben, ami kiváló egy kabát, vagy egy kisebb táska elhelyezésére.

A kezelőszervek és a szürke középkonzol a megszokott Opel design-t hozza, szinte teljesen megegyeznek a Corsa GSI-vel. A bőr kormány mérete, fogása kiváló, magassága állítható. A váltógomb mérete egy kicsit picinek tűnt.

Talán a kevés megtett kilométer miatt, de a váltó még kissé akadozva járt, ami a gyors váltások kivételével nem volt észrevehető. Kihúzatva a motort, a kettes fokozatot csak óvatos mozdulattal lehetett kapcsolni, a hármasnál pedig óvatos helyezés is szükséges volt, ha nem akartuk, hogy a kar a két fokozat közötti határolóba ütközzön.

A jelenleg választható két motor közül az erősebbik, a 125 lóerős, 16 szelepes, 1,8-as dolgozott az autóban. Ez a teljesítmény 9,4 másodperces gyorsulásra és 204 km/órás végsebességre teszi képessé a fémkupakos kabriót.

Ebből jól látszik, hogy inkább a városi terepre szánta az Opel a Tigrát, mivel gyors hegyi szakaszokhoz nagyobb teljesítményre vágytunk volna. Aki mégis ilyen élményekre utazik, annak a hátsókerék-hajtású vérbeli sportautóként viselkedő Speedstert kell választania.

A plusz lóerők hiányát a Tigra esetében tökéletesen kompenzálja a kiváló kormányozhatósága valamint a stabil útfekvés. A vártnál jóval gyorsabb kanyarvételre képes az autó, ami a budapesti utakra kissé kemény futóműnek köszönhető.

A karosszéria elég merevnek hat, a futómű felől viszont kopogó hangokat hallani rossz úton haladva. A kormányzás mesés, minden mozdulatunkra azonnal reagál az autó, nagyobb tempónál pedig nem túl érzékeny.

Ez a tulajdonság olyannyira sokat dob az autón, hogy egyetlen a volán mögött eltöltött percben sem unatkozunk. Igazi bujkálós autó a Tigra, bármikor kiránthatjuk szélárnyékból az autót, a legkisebb megingás nélkül. Az élményhez az enyhén sportos kipufogóhang is hozzájárul, ami főként nyitott állapotban élvezhető.

Izgalmas városi tempóban 11,7 litert fogyasztott az autó, ami elfogadható érték egy 1,8 literes motorú autótól. Arra alkalmas helyen könnyedén elérhetjük a 180 km/órás sebességet, a menetzaj nem emelkedik zavaró szintre zárt állapotban. Nyitott tetővel haladva 100 km/órás sebességnél már erősen fúj a szél, ennél gyorsabban már nem kényelmes hosszú távon utazni.

Az autó ára egyediségéhez viszonyítva kedvezőnek mondható, mivel az 1,4 literes változat 3 999 000 forinttól indul. A tesztelt 1,8-as Sport kivitel 4,8 millió forint körüli áron vásárolható meg, közepes felszereltséggel, de légkondicionáló nélkül.

A kizárólag kétszemélyes kivitel bátor lépés, amit némileg kompenzál a méretes csomagtér. Néhány hiányossága mellett kiváló kormányzásával a Tigra egy igazi városi élményautó és bátran ajánlható mindenkinek, aki nem kényes arra, ha összeborzolja haját a szél.

---