Teszt: Renault Mégane CC 1.9 dCi Dynamique – Kupénak is jó

---

Lenyissam a tetőt? Ne!!! Hiába próbálkoztam, senki sem akart októberben kabriózni. Pedig ők is tudták, hogy nyitott tetővel nem kánikulában kell porrá égetni petyhüdt homlokunkat, hanem inkább a langymeleg ősz eleji szellővel érdemes csiklandoztatni felső testünket.

Lanyha októberünk volt, de az a hét, amikor a Mégane CC nálunk járt, inkább emlékeztetett jeges sarki hidegre, semmint az idősebb hölgyekről elnevezett kedvesebb éghajlatra. A hőmérséklet nap közben sem ment 12 fok fölé, a napot még elvétve sem láttuk.

Félreeső helyen vállaltuk ugyan az élvezetet a tető 22 másodperces nyitási-zárási procedúrájával, de kabrióként mégsem vállalkoztunk a Mégane CC zamatos ízlelgetésére.

Pedig a többi kupé-kabrióhoz hasonlóan ez az autó is inkább nyitott tetővel néz ki dögösen. Lapos szélvédőjével, amerikai cirkálókat megszégyenítő hosszúságú fenekével vonzhatja a tekintetet.

De azért kupéként se rossz. A Mégena CC-re nem buknak a csajok, de feltűnő. Sose gondoltam volna, de a két éve még nagy szenzációnak számító békafenekű Mégane ma már a kutyát sem érdekli. Nem fordulnak meg utána. A Mégane CC viszont felkavarja az állóvizet. Nem szólnak be, nem érdeklődnek, mint a Dacia Logan vagy a Chevrolet Lacetti felől, de azért jól megnéznek.

Azt hiszik, hogy ez biztos marha drága autó lehet. Tévedés. Alig több mint 5,2 millió forintért 1,6 literes motorral már lehet a Renault-nál kupé-kabriót venni. Volt, amikor még nagy számnak számított ennyi pénzért egy kisebb használati értékű kabrió is. A Mégane CC-nek azonban két arca van.

Elöl igen tágas az autó, ugyanúgy, mint a többi Mégane. A bőrkárpit feláras, 400 ezer forint az ára. Kár, hogy ülésfűtés nem jár hozzá. Reggel öt fokban ez kellemetlen volt.

Szintén rossz érzés fogott el minket a kazettás rádió láttán. Egy kabrióhoz valamiféle prémiumautó jelleget társít az ember gondolatban. Ehhez a képhez a magnó sántít. Felárért persze CD-s hifi is van.

Hazugság lenne azt állítani, hogy az autó használhatósága felcsukott tetővel vetekszik a normál zárt tetejű autókéval.

---

Négyszemélyesnek hívják, de hátul igazából csak komoly kompromisszumot vállalva utazhatunk. Fejtér van bőven, de lábaink elhelyezése nincs megoldva. Egy közepes méretű – maximum 180 centi magas – vezető mögött már egy 155 centis utas is nyavalyog.

Bezártságérzetre viszont nem ad okot az autó. A Karmannal közösen fejlesztett, kompletten mozgó tető üvegből készül. Ez az elöl ülőknek kábé akkora öröm, mint egy mezei tetőablak, viszont hátul valóban élvezni a panorámát. Este a csillagokat, napközben a ragyogó eget. Kár, hogy nekünk csak a sötét felhők jutottak.

Újdonságból nem ez az egyetlen a Mégane kupé-kabrióban. Itt vannak például a keret nélküli ablakok is. Subaruéknál ez már bevált szokás, a Justy kivételével minden autójuk így készül.

A Renault-nak még kevés lehet a tapasztalata a témában, mivel már 130 km/órás sebességnél érezni szélzajt az oldalablakok felől. Pedig egyébként csendes lenne az autó. Még az 1,9 literes dízelmotor sem akarja belakni az autót.

Igen, dízelmotor, egy kabrióban. Nagyot kell nyelni hozzá, de a Renault bevállalta. És nem is tette rosszul. A közös nyomócsöves dízelmű nem kifejezetten illik a nyitott tetős száguldáshoz, de ha már a BMW-nél és az Audinál is van, miért ne lehetne itt is? Elvégre ez az autó kupé is lehet, ha akar.

Kicsit drágán mérik a dízel lóerőket, mivel azonos felszereltséggel a 120 lóerős 1,9 literes dízelverzió a legborsosabb árú Megane CC. Pontosan 130 ezerrel drágább a 165 lóerős 2,0 literes turbónál. Ennek ellenére azt merjük állítani, hogy a dízelt választók sem tesznek rossz lóra.

Ez a motor kiváló darab, ezt már a Laguna óta tudjuk. Pedig azóta finoman hozzányúlkáltak a common rail dízelhez, így többek között változatlanul hagyott 120 lóerős teljesítményéhez 300 Nm-es nyomaték társul a korábbi 270 Nm helyett.

Ez a maximum 2000-es fordulaton ébred, alatta érezhetően kevesebb van csak. Ha igyekszünk a dolgát kissé karcos stílusban végző váltókart időben nógatva gyorsan kapcsolni, kifejezetten lendületesen haladhatunk.

10,9 másodperc a 100-as sprint ideje, de ez semmitmondó adat. Tulajdonképpen a dízel Mégane CC rugalmasságban kerül a benzinesek felé. Ha a fordulat elhagyta már a 1800-at, de még nem érte el a 4000-et, akkor miénk a világ.

Eszeveszett jól megy az autó, hangja még gyorsításkor sem bántó. És mindennek ellenére fogyasztása dízelesen szerény. Átlagban 6,9 litert fogyasztott, kicsit jobban gyötörve sem ment 7,9 liter fölé. Miközben az autó üres súlya majd’ másfél tonna. Nem rossz.

Egy Renault-tól nem vár komoly kanyarvételi képességeket az ember. Megelégszik azzal, ha a rugózási komfort a budapesti kátyútengert felemészti. A Mégane CC azonban magabiztos kanyarevő, a kátyúkon fel-fel zökken, ami részben betudható széria 16 colos könnyűfém felnijein lapuló 205/55-ös gumijainak is. Kormányzásban hozta a Mégane-átlagot a CC is, középállásban kissé bizonytalan, a rásegítés ereje pont jó.

Kupéként most már tudjuk, hogy jó autó a Megane CC. Ha beáll a hideg, nem kell hasznavehetetlenül a garázsba tolni. Október végén is lehet jó idő, mint ahogy a mellékelt ábra mutatja. Ilyenkor is előfordulhat, hogy le tudjuk nyitni a tetőt. Mint ahogy az éppen nálunk lévő Peugeot 307 CC-n meg is tettük. Legközelebb talán a Mégane-t is ki tudjuk próbálni a külső környezet 100 százalékos befogadásával.

---