Teszt: Opel Astra Caravan 1.7 CTDI – A kombik példaképe

---

Néhány napja már itthon is kapható az Astra H kombi változata, amit valószínűleg már nagyon sokan vártak. Az előző két generációnál sem kellett csalódnunk a kombi Astrában, sőt, legtöbbünknek pont ő ugrott be, ha éppen egy kombi autó vásárlásán morfondíroztunk.

Szinte biztos, hogy így lesz ez a mostaninál is. Az új kombi összetéveszthetetlenül Astra, mégis önálló egyéniség. A Renault Mégane-on kívül hirtelen nem is jut eszünkbe hasonlóan dekoratív külsővel rendelkező kombi.

Ha tovább gondolkozunk, akkor eszünkbe juthat a Volvo V50, ami talán még gyönyörűbb, de rendkívül magas ára miatt könnyen le tudjuk beszélni magunkat róla, akárcsak az Alfa vagy az Audi álkombijáról.

A ránézésre is hatalmas csomagtér kereken 500 literes és egyes változatokban még a hátsó üléssor mozgatásával is nyerhetünk plusz negyven litert. A számok egészen 1590-ig pöröghetnek fel, amennyiben az üléstámlák ledöntése mellett szavazunk.

Ezek az értékek meggyőzőnek tűnnek ebben a kategóriában és még egy családi nyaralásra is elegendőek lehetnek. Persze a nagy csomagtér akkor az igazi, ha a helyet nem a hátsó utasoktól veszi fel. Szerencsére erre rájöttek az Opelnél is, és az ötajtóshoz képest 9 centiméterrel megnyújtották a tengelytávot.

Az ötajtósban is akadt tisztességes lábhely, ezt itt még fokozni is tudták. A Caravan formaterv miatt a fejtér is elegendő, így szinte az elöl ülőkkel azonos kényelemben utazhatnak kényelmesen hátul is. A praktikus részletek terén sincs megkülönböztetve a két sor, mivel ilyesmi egyszerűen egyikbe sem jutott.

A méretes kesztyűtartón kívül szinte nincs is használható rekesz az autóban, a térképzsebek jóval szűkösebbek a kelleténél. A pohártartó az ötajtós változat óta még mindig ismeretlen fogalom.

Szinte semmilyen különbséget nem tudunk felfedezni a belsőben a ferdehátú változathoz képest. Minimális különbség, hogy a fedélzeti számítógép, szépnek éppen nem mondható sárga kijelzője, kicsit átalakult.

Az átlagos információkat szolgáltató rendszer egyébként olyan szinten van túlbonyolítva, hogy egy a kezelésében járatlan sofőr akár órákig bámulhat egy-egy figyelmeztető feliratot, mivel egyszerűen nem képes megtalálni az OK gombot.

Talán ezt szégyellvén, a műszerfalon már nem akarják felesleges információval zaklatni a vezetőt, ezért még a hőfok jelzőt is elhagyták. A benzines motorral szerelt változatoknál is furcsának találtuk ezt a magabiztosságot, de egy dízelmotornál ez már inkább őrültségnek számít.

Még fagypont körül sem figyelmeztet minket egyetlen lámpácska sem arról, hogy ne tapossuk tövig gázt, mert az esetleg káros lehet. Viszont a csúszós útviszonyokra felhívja figyelmünket a sárga kijelző.

---

Ezen rossz tulajdonságok mellett azért a jókat is sikerült átmenekíteni – ez pedig a vezetés élményében rejlik. A kormányzás a Sport fokozat hiányával is megfelelően közvetlen, a futómű pedig szinte ugyanolyan stabilan ragaszkodik az úthoz. A kormány két síkban mozog, fogása kellemes, a rádió vezérlésére beépített gombok pedig a legigényesebb megoldások közé tartoznak.

A nagyobb tér ellenére nincs több zaj az autó belsejében, nem zörög, nem nyiszog semmi a csomagtér felől sem. A kerékzajból itt is kicsit több jut az utastérbe a kelleténél, de ezzel gyorsan meg tudunk barátkozni, a meggyőzően masszív karosszéria mellett.

A másik fő zajforrás természetesen a kissé nyers dízelmotor, ami a régi változatokból már egy modern Euro 4-es közös nyomócsöves motorrá nőtte ki magát. Most az erősebbik, 100 lóerős változatot próbáltuk, a gyengébbik 80 lóerőt tud.

A 240 newtonméteres nyomaték 2300-as fordulatnál jelenik meg, és addig nem is akaródzik igazán fürgén mozogni az autónak. Érzésre lassabb, de a gyári adatok szerint két tizeddel előbb hagyja el a mutató a 100-as jelzést, mint az 1,6 literes, 105 lóerős Twinport motorral.

A 180 végsebesség valamivel kisebb, de elegendőnek tűnik Összességében az előny mégis a dízelnél van , mivel a fogyasztási adatok jóval barátságosabb értéket mutatnak.

Mi 8,5 literes városi fogyasztást mértünk, ami ugyan nem számít túlzottan jó értéknek, de végig siettünk, ráadásul már a hőmérséklet is a telet idézi. Sokszor szoktunk panaszkodni, hogy jó lenne egy hatodik fokozat, amit előszeretettel spórolnak ki a kisebb motorral szerelt példányokból.

Itt végre elhagyhatjuk eme kifogásunkat, mivel az 1,7 literes dízelmotor 100 lóerős változata 5 illetve hatsebességes kézi váltóval is választható. Városban és országúton nincs érezhető különbség a fogyasztásban, mivel a fokozatok elég hosszúak, és nincs igazán szükség az utolsó fokozat kapcsolására.

Aki viszont hosszú utazásra adja a fejét, annak mindenképen érdemes áldoznia a hatodik fokozatra, mivel autópályán jóval kényelmesebb és takarékosabb az ötsebességesnél. A váltókar a jobbik Opeles fajta, mintha még gyorsabban és akadásmentesebben lenne kapcsolható, mint az ötfokozatú.

A praktikus részletek hiánya és a téli reggeleken kissé remegő dízelmotor ellenére, az Astra Caravan belseje olyan minőségérzetet nyújt, amit csak az igazi presztízsmárkák modelljeiben tapasztalhatunk.

Az Astra Caravan alapára 4 millió forinttól indul az 1,4 literes alapmotorral, a 100 lóerős dízel változatot legkevesebb 4 619 000 forintért vásárolhatjuk meg. Ez olcsónak ugyan nem mondható, de vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy ennyiért egy eredeti és szinte tökéletes kombi lehet a miénk, a konkurensekkel közel azonos áron.

---